Tudja, hogy vannak problémák az Országos Mentőszolgálatnál, ezért is tartja nagy sikernek, hogy a rengeteg nehézség ellenére még mindig létezik a szervezet. Mindez pedig „nagyrészt annak a hétezer embernek köszönhető, akik hivatástudattal és testi-lelki erejüket felhasználva” életeket mentenek nap mint nap. Dr. Mártai Istvánnal, az Országos Mentőszolgálat főigazgatójával a ki nem fizetett bérekről, az új esetkocsikról és a többmilliárdos európai uniós pályázatról beszélgettünk.
“Nincs két OMSZ. A célok, ha távolról nézzük, közösek”
Fotók: Neményi Márton
A mentők elégedetlenek a hivatásos mentőszakszervezet tevékenységével, ezért novemberben új érdekvédő szövetséget alakítottak. Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke nemrég az FN24-nek azt mondta, azért volt szükség új érdekvédelmi szervezetre, mert a jelenlegi nem tesz a dolgozókért. Ennek legfőbb okát abban látta, hogy nem mernek szembeszegülni munkáltatójukkal, az OMSZ-szel. Valóban függ a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete az OMSZ-től?
Szeretném előrebocsátani, hogy mi nem kívánunk nyilvánosan és tételesen reagálni a Kusper Zsolt úrral készített interjúra. A magunk részéről nem a médiában való „üzengetést”, hanem a hivatalos, asztal melletti tárgyalásokat tartjuk előremutatónak. A szakszervezet függőségét úgy érti, hogy a tagok a mentőszolgálat dolgozói?
Nem. Félig-meddig finanszírozási szempontból.
Milyen értelemben?
Olyan értelemben, hogy a tagdíjat, ami a mentődolgozók bruttó bérének egy százaléka, a munkáltató utalja a szakszervezetnek.
Egyszerű, mezei szakszervezeti tagdíjfizetés történik. Megegyezés kérdése, hogy a dolgozó sárga csekken fizet, vagy bennünket kér a levonásra. Ez a munkavállalók számára is egyszerűbb. Nincs ebben semmi ördögtől való. Akkor lenne függés, ha az OMSZ mondjuk, visszatartaná a tagdíjat, és ezáltal ellehetetlenítené az érdekképviseletet. Kusper úr is nálunk dolgozik. Az is függés? Ha Kusper úr kap egy írásbeli figyelmeztetést, akkor azt lehet mondani, biztos azért, mert egyesületet alapított. Ha lesz egy orvosigazgatói dicsérete – egyébként volt is –, akkor az mondható, azért kapta, mert jóban akarunk lenni vele. Sehogy sem jó.
Kusper Zsolt állítása szerint az OMSZ vezetése nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az új szövetséggel, sőt egy rádió vitaműsorba sem mentek el. Igaz ez?
A hivatalos megkeresés jelenleg zajlik ezzel a szervezettel. Személyes találkozásunk nem volt. Az interneten értesültünk a szövetség létrejöttéről, majd december 8-án megkerestek minket levélben, mi válaszoltunk is másnap. Kértük, írják meg, hogy kik ők, mik ők, mi a céljuk. Szerintem így működik a hivatalos kapcsolatfelvétel. A mi levelünkre huszonegyedikén kaptunk választ. Mi értelemszerűen tartjuk a karácsonyi ünnepeket, a szabadságot, tehát hamarosan reagálunk. Tárgyalóasztalhoz még nem ültünk. A Kossuthból szintén akkor kerestek meg bennünket, amikor mi még csak az internetről hallottunk a szövetségről. A szerkesztő koncepciója szerint ott ismerkedtünk volna meg, ami nyilvánvalóan nonszensz.
Mikor ülnek tárgyalóasztalhoz?
Nem zárkózunk el az egyeztetésektől. A célok, ha távolról nézzük, közösek. A mentőszolgálat vezetőjének is érdeke, hogy javuljanak a mentődolgozók munkakörülményei, nőjön a megbecsülésük. Szerintünk nincs két OMSZ. Nincs egy jó szándékú, előremutató dolgozói kör és egy gonosz vezetés. Mindkét fél érdeke, hogy a szekér haladjon. És a szekér akkor halad, ha a dolgozók elégedettek. Az is tény, hogy más egy munkáltató lehetősége és más egy érdekképviselet lehetősége. A mentőszolgálat főigazgatója és helyettese is húsz-huszonöt éves kivonuló múlttal rendelkezik, én magam a mai napig a hét bizonyos napján ott ülök a mentőautóban, ugyanabban az egyenruhában és ugyanolyan munkát végezve, mint bármelyik kivonuló bajtársunk. Azt a vádat, hogy nem ismerjük a valódi problémákat, határozottan visszautasítom.
“Készült korábban kockázatértékelés, de az nem volt elég részletes”
Az új szakszervezet keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra. Állítása szerint az OMSZ jogtalanul minden hónapban mind az ötezer-hatszáz dolgozótól visszatart húszezer forintot. Három évre visszamenőleg kamatostul követelik az egészségkárosodási kockázati pótlékot. Milliárdokról van szó, ha a munkavállalóknak ad igazat a bíróság, az az OMSZ csődjét jelentheti.
A Facebookról értesültünk a bírósági megkeresésről. Ezt nehéz kommentálni. Nem tudjuk, mi van benne, ki adta be, egyáltalán beadta-e. Hivatalos tájékoztatást nem kaptunk.
Kinek jár kockázati pótlék?
Vannak olyan tevékenységek, amelyekben kockázati pótlék jár a dolgozónak. A jogszabály határozza meg, hogy egyes munkakörökben jelen vannak-e kockázati tényezők, s ha igen, milyen százalékban. Illetve a szabály szerint a munkaidő legalább felében a kockázatnak folyamatosan jelen kell lennie, hogy megítélhető legyen. Ehhez kockázatértékelést kell végezni, majdhogynem személyre lebontva, ami alátámasztja, hogy ez jár vagy nem jár. Beszéltem néhány intenzív és sürgősségi osztály vezetőjével – egyikben sem adnak kockázati pótlékot. Senki sem vitatja, hogy a kivonuló üzem veszélyes. Aktuális kockázatelemzésünk január második felére készül el.
Mostanáig miért nem készült ilyen értékelés?
Az elődöm még készíttetett egyet, de az nem volt elég részletes, nem segített megállapítani, melyik dolgozó van kitéve kockázatnak, így nem került kiadásra.
Milyen kockázatértékelés az, amelyből nem lehet megállapítani, hogy ki vannak-e téve kockázatnak a dolgozók vagy sem?
A jelenleg rendelkezésünkre álló kockázatértékelés általános érvényű megállapításokat tartalmaz, csak kiindulási alapot szolgáltathat.
Van lehetőség jogszabály-változtatásra annak érdekében, hogy minél több dolgozónak járjon a pótlék?
Milyen értelemben?
Módosíthatnák azt a passzust, miszerint csak annak jár pótlék, akinél a munkaidő legalább felében fennáll a kockázat. Gondoljunk csak a mentősök rendszeres bántalmazására.
Ez bőven túlmutat az OMSZ hatáskörén, hiszen az egészségügy számos területén jogos ez az igény: az intenzíven, a sürgősségi osztályon, a traumatológia ambulancián. Ezért hozták létre évekkel ezelőtt a meghatározott munkakörökben járó munkahelyi pótlékot. Ami per pillanat nálunk is fejenként havi huszonnégyezer forint a kivonuló állományban. A költségvetési pénzek elosztása egyébként nem az OMSZ kompetenciája. Az alapbéremelés lenne az igazi megoldás, nem a pótlékok kaotikus rendszere. Pár nappal ezelőtt jelentette be az államtitkár úr, hogy az egészségügyi vezetés megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy a jövedelmi viszonyok javuljanak.
“Irreális, hogy egyedül az OMSZ dolgozói mentesüljenek a tb-törvény alól”
Nem csak a ki nem fizetett munkabér a probléma. Havi kilencvenezer forintot keresnek a mentődolgozók, maguk fizetik a BKV-bérletet, másod- és harmadállást vállalnak, hogy megéljenek, emiatt fáradtan állnak munkába. Mentőruhájukat otthon kell mosniuk, abban a mosógépben, ahol a család többi tagjának fehérneműjét is tisztítják. Nem jár nekik alanyi jogon egészségügyi ellátás, a mentőautók végletekig lestrapáltak. A többi közt ezekre panaszkodik Kusper Zsolt.
Valóban jó intézkedés lenne, ha például a felére csökkentenék az egészségügyi dolgozók egészségbiztosítási hozzájárulását. De ez bőven a szervezetünkön túlmutató kezdeményezés. Törvény szabályozza, hogy a közalkalmazottnak mennyi a kötelező adója és a kötelező egészbiztosítási hozzájárulása. Ez sem kórházigazgatón, sem szakrendelő-vezetőn, sem egy OMSZ-főigazgatón nem kérhető számon.
Hanem kin?
Lehet egy szakszervezet vagy egy társadalmi szervezet feladata ötletekkel, felvetésekkel fordulni a minisztériumhoz.
Miért nem fordul az OMSZ a minisztériumhoz?
Irreális, hogy egyedül az OMSZ dolgozói mentesüljenek a tb-törvény alól. Ez nem reális. Az alacsony bérezés az egész egészségügyre elmondható. Sajnos ez nem kuriózum.
Igen, de mivel most önnel beszélgetek, öntől kell megkérdeznem.
Egy főigazgató annyit tehet, – meg is tettem -, hogy amint pózícióba kerültem tavaly ősszel, tételesen az egészségügyi vezetés elé tártam az ön által is sorolt problémákat. Napi szinten zajlik az egyeztetés arról, miként lehetne előrébb jutni.
Mi lenne a megoldás arra, hogy a mentődolgozók ne fáradtan kezdjék a műszakot?
A varázsválasz az, hogy olyan munkabért kapjunk, amely mellett a dolgozó lemond a másodállásáról. De nagyon nehéz kijelenteni, hogy mekkora lenne az a minimumjövedelem, amiért garantált, hogy lemond a pluszmunkákról. Sajnos az egészségügyben ez is nagyon elterjedt jelenség. Mindent megteszünk, hogy a döntéshozók tisztában legyenek a helyzetünkkel. A közelmúltban négyezerről hatezer forintra emelkedett az étkezési utalvány értéke. Erre persze lehet azt mondani, hogy „ne nevettessenek ki hatezerrel”, nekünk mégis óriási lépés, mert másfélszeresére emeltük az összeget. Mi már ezt is eredménynek tekintjük. E mellett tavaly is, idén is adtunk nyolcezer forint beiskolázási támogatást, valamint utazási költségtérítést. Budapesten belül való igaz, hogy nem térítjük a BKV-bérlet árát, erre sajnos nincs lehetőség.
Munkaruha vagy védőruha. Örök dilemma, hogy ki fizeti a tisztítást. A mentők elsőként találkoznak vérrel, testváladékkal. Ezek különböző fertőzéseket hordoznak magukban. Miért nem biztosított központilag a mosás?
Ez valóban egy megoldatlan kérdés. Munkaruha esetében otthon kell mosni a ruhát, ennek a legfőbb oka szintén az, hogy nincs rá pénz. Számos mentőállomáson van egyébként mosógép. Ez, mióta világ a világ, így működik, nemcsak nálunk, hanem külföldön is otthon mossa a dolgozó a munkaruháját. Annyi a különbség, hogy ott nyilván más bérfeltételek mellett gondoskodik erről. A munkáltató jelenleg tizenötezer forint támogatást nyújt e célra, valamint több garnitúra ruhát biztosít – idén háromezer-hatszáz garnitúra ruhát és kilencezer darab pólót gyártattunk le.
Kusper úr amiatt is panaszkodott, hogy az OMSZ munkaruhát és váltóruhát sem ad az új munkavállalóknak, kollégái dobják össze a felszerelést.
Valóban hosszú ideig komoly probléma volt a munkaruha biztosítása. Szerencsére az elmúlt másfél évben felszámoltuk a lemaradásunkat. Hatról négy évre csökkentettük a ruha kihordási idejét. Lehet irreális célokat zászlóra tűzni, de ezekkel nem tudunk mit kezdeni. Egyébként pedig ismét szeretném hangsúlyozni, hogy nem kívánok a Kusper Zsolt úrral készített interjúról, annak egyes állításairól a médián keresztül véleményt formálni.
Akad sikertörténet is: új mentőkocsik érkeztek.
Az első számú siker, hogy működik az Országos Mentőszolgálat, ami nagyrészt annak a hétezer embernek köszönhető, akik hivatástudattal és testi-lelki erejét felhasználva működtetik. A sikertörténet elsősorban az, hogy vagyunk. Stabil a gazdálkodásunk, bajtársaink bármilyen körülmények között helytálltak: az iszapkatasztrófánál, a buszbaleseteknél, a kánikulában, szenteste, Szilveszter éjjel. A gépkocsik működőképességét illetően két nagy lépést is tettünk. Egy jogszabály-változtatásnak köszönhetően a tíz évnél öregebb autóinkat is használhatjuk, ha azok egyébként működőképesek. Ezzel időt nyertünk, hogy az új autók megérkeztéig működőképes legyen a flottánk. Ez nyilván ambivalens, mert annak nem örül senki, hogy öreg autókkal kell dolgoznunk, de a működőképesség érdekében ez fontos volt. 2010 végén nyolcszázötvenmillió forintot kaptunk az új gépkocsiprogramra, ebből vásárolunk harminchét esetkocsit.
“Lehet irreális célokat zászlóra tűzni, de ezekkel nem tudunk mit kezdeni”
A minap egy mentőautó-sofőr úgy nyilatkozott lapunknak: a gépkocsivezetők aggódnak amiatt, hogy az új esetkocsik hátsókerék-meghajtásúak. Attól tartanak, hogy a Volkswagen Crafterek kifarolnak, elakadnak a téli csúszos utakon. Állítják: a döntéshozók nem vették számításba a mentők, mentőápolók és orvosok véleményét.
Az összes esetrohamkocsink hátsó kerekes, a jelenlegiek is és a régiek is. A Mercedesek is, a Toyoták is. Egyedül a Fordok első kerekesek. Értetlenül álltam a cikk előtt. Azt is írták, hogy a sofőrök hatvan százalékának nincs C kategóriás jogosítványa. Ez sem igaz, mert a nyolcvan százalékuk rendelkezik ezzel a dokumentummal. Lehet névtelenségbe burkolózni, ezzel csak az a bajom, hogy így nagyon nehéz vitázni, és innentől minden csak mentegetőzésnek tűnik. Ezen felül teljesen felesleges bizonytalanságot gerjesztenek az alaptalan és nem ellenőrzött kijelentések. Az új autók minden idők legjobban felszerelt magyar mentőautói. Az sem igaz, hogy nem kértük ki a mentők véleményét. Pont ez az a projekt, amiben a mentőápolóktól a mentőtisztekig, mindenkinek a véleménye benne van. Utoljára múlt héten járt itt egy gépkocsivezető és egy ápoló a szlovákiai gyártás folyamatát figyelemmel kísérni. 2011-ben egyébként plusz ötszázhetvenmillió forintot használhattunk fel autóbeszerzésre: sima mentőkocsikból huszonhárom darabot vásároltunk. Ezen túl két EU-s forrás felé is komoly lépéseket tettünk. Az egyik a mentésirányítási rendszer fejlesztése 4,1 milliárd forintért. A másik: pár nappal ezelőtt írták ki azt a pályázatot, amelyik 11,5 milliárd forint értékben a mentés infrastruktúráját hivatott fejleszteni. Ebben többek között kétszáz új autó vásárlása is szerepel.
Ez az az uniós pályázat, ami már 2007 óta húzódik.
Igen, de hogy lássuk a szerepet: a mentőszolgálat pályázója ennek a forrásnak. Ahhoz, hogy mi pályázni tudjunk, ki kell írni a pályázatot. Ez történt meg pár nappal ezelőtt. Mi mindent előkészítettünk annak érdekében, hogy a pályázat kiírásakor ezt a pénzt elnyerhessük. Nincs versenytársunk, ez egy kiemelt projekt, de meg kell felelnünk a pályázatban foglaltaknak, ami meglehetősen bonyolult procedúra. Vannak előremutató folyamatok, rengeteget dolgozunk, még akkor is, ha ez kívülről nem látszik, és a látványos eredmények egyelőre váratnak magukra.
