Az egyik módosító indítványa arra irányul, hogy húzzák ki a köznevelési törvényből azt a mondatot, hogy „A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Miért gondolja, hogy ennek a mondatnak nem kell szerepelnie a törvényben?
Fotó: MTI / Soós Lajos
A módosító indítványhoz kapcsolódó indoklásban leírtakhoz képest sokkal többet nem tudok mondani. Azt gondolom, hogy a törvényben szereplő ezt megelőző mondatot („A gyermek, a tanuló, személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben.” – a szerk.) csak mintegy megismétli ez a passzus. Ráadásul olyan megfogalmazásban, ami nem segíti, hogy szakszerűen lehessen ezt a törvényi helyet használni. Abban a pillanatban, ha ilyen részletező szöveget odabiggyesztünk, akkor az behatárol bennünket, és túlságosan egy csőbe viszi a jogértelmezést. Az első mondat sokkal szélesebb körben biztosítja a gyermekek védelmét.
A szakjogászok szerint elvileg elégséges lehetne az első mondat is, de sokan nem értelmezik testi fenyítésnek, ha elcsattan egy pofon vagy kap a gyerek egy kokit, sallert. Ezért szükséges ez az ön szerint kihúzandó, sokkal konkrétabb mondat. Ezzel nem ért egyet?
Van olyan gyerek, akinek egy koki dicséretnek tűnik, és van olyan, aki vérig sértve elrohan az ombudsmanhoz. A tanárral szemben most akkor is el kell járni, ha a gyerek nevet a kokin. Itt van az én gondom, hogy ez egy gumijogszabállyá válik, ami ha akarom ilyen, ha akarom olyan. Ennek a rendelkezésnek nem a köznevelési törvényben kellene szerintem szerepelni, hiszen a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv pontosan leírja, hogy mit kell tenni ilyen esetekben.
Ön szerint ennek a mondatnak a kikerülése a törvényből nem adna bátorítást azoknak a pedagógusoknak, akik esetleg élnének ilyen eszközökkel?
Miért, eddig adott? Az eddigi törvény még ennyit sem fogalmazott meg rendesen.
Dehogynem, pontosan ugyanezek a mondatok vannak a hatályos jogszabályban is.
Sokkal inkább az a veszély jelent meg eddig, hogy a szülők szálltak szembe a pedagógussal. Sokkal nagyobb veszélynek voltak kitéve a pedagógusok, mint a gyerekek. Természetesen nem azt akarom állítani, hogy nincs olyan tanár, aki helytelenül jár el egy-egy fegyelmezési esetben. Nem tudom, ön pedagógus?
Voltam pedagógus, most újságíró vagyok.
Akkor biztos ön sem állítaná magáról, hogy egyszer sem hozták ki a sodrából.
Azt nem állítom, de soha nem pofoztam meg, nem adtam kokit a gyerekeknek.
Ki hogy reagál erre. Mint mondtam, az első mondatot fontosnak tartom, a második mondat viszont szerintem szűkítés. És nem szűkíteni, hanem bővíteni kell ezt a kérdést. Szerintem minden ezzel kapcsolatos esetet vizsgálni kell, de azt egy arra hivatott szervnek kell megállapítania, ha visszaélés történt.
Ön szerint elfogadható, hogy esetenként a pedagógus kiosszon fegyelmezésként egy-egy kokit, sallert, makarenkói pofont?
Ez nem a mai kornak megfelelő módszer. Ezzel együtt én minden pedagógust, aki tanította gyermekemet, felhatalmaztam, ha szükségét érzi, nyugodtan „járjon el atyaként”. Mások gyerekeivel én természetesen ezt nem tehetem meg.
A pedagógus sem teheti meg. Hazai törvények és nemzetközi jogszabályok is tiltják a testi fenyítést.
Ha én felhatalmazom a tanárt, akkor nyugodtan alkalmazhatja.
Egyszer egy konkrét esetben az államtitkár asszony is kiadott egy közleményt, amiben elítélte a testi fenyítés bármilyen formáját.
Én sem tartom megfelelő módszernek természetesen. Makarenkó elvei sem ezen alapultak. Nagyon sok jó eszköz van arra, hogyan lehet fegyelmezni. Az első az, hogy jól felkészültnek kell lenni a pedagógusnak szakmai tudását és emberi oldalát tekintve egyaránt.
Mit gondol, átmegy a módosítója a bizottságon és a parlamenten?
Nem tudom, kíváncsian várom én is. Rövid volt az idő a módosítók elkészítésére, nem volt mód előzetesen konzultálni. Meglátjuk.
