Alkotmányozás ide, gazdaságpolitikai megújulás és egyéb napi hírek oda, van egy kérdés, amely nagyjából az MDF felszívódása óta változatlan intenzitással foglalkoztatja a közvéleményt: hová tűnt Dávid Ibolya? Nem is konkrétan a személyére gondolunk, hanem arra, amit képviselt: a saját stílust kialakító, majd azt bátran vállaló, merész ruhákban büszkén megjelenő politikusnő ideáljára. Ha volt száz százalékos szakmai és társadalmi konszenzus a rendszerváltás utáni Magyarországon, akkor az hozzá kapcsolódik: az MDF vezetőjének alkatáért, büntető méretű kalapjaiért, decens kosztümjeiért és mindezzel integráns kiegészítőiért éppen ugyanúgy odáig voltak a stylistok és a protokollszakértők, mint az úgynevezett egyszerű emberek. Utódja azóta sincs.
Fotó: MTI (galéria!)
Vagy mégis? Hoffmann Rózsa, a KDNP keménykezű oktatási szakpolitikusa legalábbis gyanús, egyre inkább, közszereplésről közszereplésre. A kreatív kosztümöket és a feltűnő sálfetisizmust látva bizony elképzelhető, hogy Dávid Ibolya utódjaként szeretné láttatni magát a hatvanhárom éves államtitkár, legalábbis ami a divatot illeti. Van esély? Hol tart? Fejlődik, vagy helyben jár? Kreatív megoldásokat eszközöl, vagy a már ismert sablonokat hozza? Kínzó kérdéseinkkel stylistokat és divatszakértőket kerestünk meg. Mindannyian azzal kezdték, hogy semmi közük a politikához, így Hoffmann asszony közoktatási koncepciója felől sem informálódnak napi rendszerességgel, ítéletük tehát pártszimpátiától mentes, szigorúan esztétikai alapú.
A formális megjelenés már rég nem egyenlő a kosztümmel, ahogy azt sokan hiszik – mondta megkeresésünkre Mengyán Eszter, divattörténettel és fiatal tervezőkkel foglalkozó újságíró. „Elég megnézni, mekkora karriert futott be Michelle Obama, vagy Carla Bruni, Németországban pedig mindenki felsóhajtott, amikor Angela Merkelt stylistok vették kezelésbe.” A szakértő szerint a magyar politikusoknak egyébként sincs különösebb fogalmuk arról, hogy a jó megjelenés, mennyire pozitív irányba tudja billenteni a megítélésüket. „Dávid Ibolya volt az egyetlen politikus, aki tudott öltözködni. Amikor például feketére lakkozott körmökkel jelent meg a köztévé reggeli műsorában, akkor csettintettem egyet, hogy ejha, ez a nő tudja, mi a rock!”
Fotó: MTI (galéria!)
Hoffmann Rózsa azonban csak halovány utánzata Dávid Ibolyának. A képeket nézve ugyan talált vállalható összeállításokat, de a többin „úgy néz ki, mintha most szabadult volna 1993-ból”. „Szerintem sürgősen keressen egy személyi stylistot” – tanácsolja a szakértő, aki szerint a magyar divat az országimázs szerves része lehetne. Ennek pedig nagyszerű útja, ha politikusok mutatják meg, mit tudunk ezen a téren.
A magyar politikatörténet „legtrendibb asszonyához”, Dávid Ibolyához méri Hoffmann Rózsát második szakértőnk, Marosvölgyi Rita divatszerkesztő is. „Ó, azok a színes kalapok és karcsúsított kosztümök!” – sóhajt, majd elkomorul. Hoffmann szettjei ugyanis bizony „hagynak némi kívánnivalót maguk után”. „A középkorú nőknél általában megjelenik a muszlinsál-mánia, ami ha egyszer megveti a lábát, szinte kirobbanthatatlan a gardróbból. Valószínű, hogy Hoffmann asszonnyal is ez történt, aki abszolút indokolatlanul, már-már állandó jelleggel ezekben a sálakban jelenik meg. Ezzel még nem is lenne gond, viszont a nyakig begombolt fehér blúzzal és blézerrel elég bizarrul mutat a szigorúan megkötött muszlindarab. Ahelyett, hogy a sál íve vezetné a szemünket a kigombolt ingen, helyette egy kisiskolás lányként begombolkozott nőt látunk. A parlament nem egy night klub, de némi pőreséget még talán a tisztelt ház is képes tolerálni.”
Fotó: MTI (galéria!)
Amely pőreség egyébként kifejezetten jól áll az államtitkárnak: ha lemond a sálakról, egy pillanat alatt megfiatalodik az arca. „Összességében persze nem illethetjük komoly kritikákkal a politikus szettjeit, hiszen oly sok kolléganőjéhez hasonlóan, még véletlenül sem akar túl lazának tűnni. Egyszer talán majd eljutunk odáig, hogy a feltűnő kiegészítőket, a színes kosztümöket viselő politikusnőket nem gondolják komolytalannak, és olyannak sem, akik indokolatlanul sokat foglalkoznak a külsejükkel, mert hát a politikusnak nem ez a dolga. A nőnek viszont már lehet…”
Sokkal elnézőbben nyilatkozott Szemes Nóra személyi stylist, aki szerint eleve nagyon nehéz nőnek lenni ebben a szakmában: mindig elegánsnak, csinosnak és nőiesnek kell lenni. „Az első benyomásra nincs második lehetőség, ahogy a mondás is tartja, így különösen fontos a politikai szférában a jól öltözöttség. Köztudott tény, melyet számos kutatás bizonyított, hogy az emberek 55%-ban a külső alapján ítélnek meg másokat, így még azelőtt rengeteg információt közlünk magunkról, hogy megszólalhattunk volna.” A politikus pedig kifejezetten pozitív dolgokat közöl a stylist szerint.
„Első benyomásra Hoffmann Rózsa államtitkár egy nagyon jól öltözött, rendezett, elegáns és decens hölgy benyomását kelti. A ruháin látszik, hogy ízlésesen vannak összeválogatva, hogy halad a korral, azaz a korának és hivatásának megfelelően öltözik, túlzásokat nem követ el szettjeiben. Látszik, hogy tudja mi áll jól neki, testalkatának és színvilágának megfelelő ruhákat válogat össze. A középkorú hölgyeknek útmutatóul szolgálhatnak szettjei, melyek a hivatali megjelenés alapdarabjai.” A szakértő legfeljebb annyit tanácsol: Hoffmann asszony használja ki a részletekben rejlő lehetőségeket! Így fiatalosabbá, csinosabbá tenné megjelenését a személyes stílus megtartásával.
A nyilatkozatok közti ellentétek persze érthetőek: míg a divatújságírók rajonganak a tervezői darabokért és az egyéni, formabontó megoldásokért, a stylist a praktikus szempontokra is ügyel, és tudja, nem feltétlenül szerencsés, ha egy politikus feltűnést kelt. Abban azonban nagyjából egyetértenek, hogy a következő Dávid Ibolyára még várni kell. Talán majd a következő kormányban…
