A napokban sikerült összegyűjtenie a bunyevácoknak ezer támogató aláírást, hogy az Országgyűlés ismerje el őket „hivatalos” magyarországi kisebbségnek. Egyszer már kudarcot vallottak: 2006-ban bár összegyűjtötték a kellő számú aláírást, az akadémia akkori elnöke tudományosan nem látta indokoltnak a kisebbséggé nyilvánítást, a parlament pedig nagy szavazattöbbséggel (334 nem, 18 igen, 7 tartózkodás mellett) elutasította a kezdeményezést.
Hivatalosan tehát a bunyevácok máig a hazai horvát kisebbség részét képezik, de nem adták fel a harcot, 2010-ben újabb aláírásgyűjtésbe kezdtek, és idén januárban az Országos Választási Bizottság hitelesítette a kellő számú kézjegyet. Az aláírásgyűjtő ívet legalább 1305, legfeljebb 1452 fő írta alá érvényesen – tudta meg az fn.hu a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól (KIM). Az első akadályt tehát sikerrel vették.
Tudományos megerősítés kell
A törvény szerint ezután az Országgyűlés felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke kialakítja „tudományosan megalapozott” álláspontját a bunyevácokról, azaz hogy nemzeti vagy etnikai kisebbségnek tekinthetők-e. Az elnök vizsgálódásának körét ugyancsak jogszabály írja elő, ami nem is annyira körmönfont, hogy ne idézhetnénk szó szerint:
„…nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam többi lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”.
Egyszer már elkaszálták
Bunyevác tájház (forrás: Baja város honlapja)
Vizi E. Szilveszter 2006-ban ezt nem látta bizonyítottnak. Megállapította, hogy a bunyevác népcsoport egyike a magyarországi horvát nemzeti kisebbséget alkotó több, egymástól regionálisan is elkülönülő történeti népcsoportnak. Sem a népcsoport történeti, nyelvi különfejlődése, sem pedig a mai nyelvi helyzete nem indokolja a bunyevác csoport önálló kisebbségi közösségként való elismerését – tájékoztatta lapunkat a KIM.
Ennek ismeretében született meg az Országgyűlés már említett elutasító határozata.
Új remény
Pálinkás József MTA elnök már másként vélekedik, ami a Bunyevác Túlélők Egyesületének írt válaszleveléből derült ki 2009-ben. Az önálló nemzeti kisebbséggé válás igénye kultúrtörténetileg és bizonyos mértékig nyelvileg is megokolható, bár a bunyevácok által beszélt nyelv szerkezetében azonos a szerbbel és a horváttal, szókincsét tekintve tulajdonképpen horvát. Bunyevác nyelvről tehát nem beszélhetünk, hanem inkább nyelvjárásról – írja az MTA elnöke.
A pozitív érvek azonban túlsúlyban vannak. Először is Pálinkás szerint a nemzeti(ségi) hovatartozás döntően attól függ, hogy a szóban forgó nyelvek (nyelvjárások) beszélői mely közösséghez tartozónak vallják magukat. Másodszor Szerbiában a bunyevácokat már korábban önálló kisebbségként ismerték el, érdekességként pedig megemlíthető, hogy az 1914-es népszámláláson a baranyai háromszögben többen bunyevácnak vallották magukat, élt tehát az önálló nemzeti kisebbség tudata. Mindezeket összevetve a dokumentum tanulsága szerint az MTA nem látja akadályát az önálló kisebbségi státusz elnyerésének.
Az Országgyűlés kezében a döntés
Kedvező jel, talán a második feltétel is adott. Ezek után a döntő szót az emberi jogi, civil-, kisebbség- és vallásügyi bizottság javaslatára az Országgyűlés mondja ki. És hogy mi történik ezután? Az 1993. évi LXXVII. törvényben foglalt 13 magyarországi kisebbség felsorolását kiegészítik a bunyeváccal.
a 13 nemzetiség és lélekszámuk
A 2001. évi népszámlálás adatai szerint, akik adott nemzetiséghez tartozónak vallották magukat: bolgár – 1358 fő; cigány – 190 046 fő; görög – 2509 fő; horvát – 15 620 fő; lengyel – 2962; német – 62 233 fő; örmény – 620 fő; román – 7995 fő; ruszin – 1098 fő; szerb – 3816 fő; szlovák – 17 692 fő; szlovén – 3040 fő; ukrán – 5070 fő.
Pénz és jogosítványok
Ettől kezdve közösségi és egyéni jogok sorával élhetnek, kezdve a kisebbségi önkormányzat felállításától a nyelvhasználaton át a személynév saját nyelven való feltüntetéséig. A magyar állam számos kisebbségi feladatot és kezdeményezést támogat anyagilag: a 13 hazai kisebbség országos önkormányzatát 953 millió forinttal, az általuk fenntartott intézmények közvetlen működési támogatása pedig 463 millió forint lehet – közölte az fn.hu-val a minisztérium.
A települési és a területi kisebbségi önkormányzatok 2011. évi költségvetési támogatása összesen 1,52 milliárd forint. Az összeg megosztásánál figyelembe veszik az adott közösség nagyságát (országos kisebbségi önkormányzatok támogatása, kisebbségi önkormányzatok differenciált támogatása), valamint a kisebbségi oktatásban résztvevők létszámát.
A katolikus szerbek
Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a magyarországi bunyevácok jó eséllyel pályáznak az etnikai kisebbségi státuszra. Etnikai, mert mögöttük nem áll önálló ország, vagy „anyanemzet”, mint például a románok mögött, akiket nemzeti kisebbségnek nevezünk. A megnevezéstől függetlenül együttélésünket a bunyevácokkal történelminek tekinthetjük, ráadásul nemzetiségeink azon ritka kivételét képezik, akik az 1848-49-es szabadságharc alatt a magyarok mellett fogtak fegyvert.
Délszláv népcsoportról van szó, amely hagyományosan a Bácskában él jelentősebb számban. Baja városában és a Vajdaságban, főleg Szabadka, Zombor és Bács városokban és vidékein. A bunyevácok a szerb vagy horvát nyelv egy változatát beszélik, eredendően római katolikus vallásúak, a források ezért sokszor katolikus rácok néven említették őket – írja a Wikipedia. Feltételezhető, hogy Dalmáciából és Hercegovina vidékeiről települtek be a török hódoltság alatt lévő Magyar Királyság elnéptelenedett területeire.
Megőrizték Szabadkát
Magyarországi bunyevác lány népviseletben (wikipedia.hu)
A 17. században főleg dalmaták néven említették az Alföld katolikus vallású délszláv lakosságát, ami feltételezi, hogy ekkoriban erősen élt bennük származási helyük tudata. Belső-Dalmácia tengerhez közeli vidékein ma is élnek magukat bunyevácnak tekintő népcsoportok, családi neveik gyakran megegyeznek a Bácskában élő bunyevácokéval. A történelmi Magyarország területén a bunyevácok hamar feladták a Katonai Határőrvidék kínálta “szakmát”, a zsoldos katonaságot, inkább földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
Jelentős szerepet játszottak a vidék polgáriasodásában is, például Bácska településeinek mezővárosi, majd szabad királyi városi címeinek elnyerésében. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a szerbek és a Drávától délre élő horvátok többségétől eltérően a bunyevácok együtt harcoltak a magyarokkal. Szabadkát túlnyomórészt bunyevác nemzetiségű lakossága tartotta meg magyar kézen, miután a Kaponyai ütközetben sikerült megállítani a Zomborból Szeged felé tartó szerb csapatokat.
Nálunk még horvátok
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a bunyevácokat önálló nemzetiségként ismerték el, ennek ellenére nagy arányú volt közöttük az asszimiláció. Trianon után, az elszakított területeken élő bunyevácokra a horvát nemzeti öntudatot próbálták ráerőltetni, majd katolikus szerbeknek tekintették őket. A 2002-es szerbiai népszámláláskor a bunyevác megjelölés már önálló nemzetiségi kategóriaként szerepelt, összesen 20 012 személy vallotta magát ezen nemzetiséghez tartozónak.
Magyarországon a II. világháborúig kizárólag bunyevác nemzetiségi tudattal rendelkeztek. Mára sokan már horvátnak tartják magukat, esetleg bunyevác anyanyelvű (vagy csak bunyevác gyökerű) magyarnak. Több olyan magyarországi településen, amelyek hagyományosan bunyevác falvaknak, illetve városoknak számítottak, ma horvát kisebbségi önkormányzat működik. Jelenlegi lélekszámukat nehéz megbecsülni, maradjunk annyiban, hogy 2010 végén 1505 aláírást nyújtottak be önállóságuk elismerését kérve.
