Mit szól a Fidesz válaszához, amit arra adott, hogy az Alkotmánybíróság elmeszelte a különadót? Normális ez?
Nem szerencsés az időzítés és a megfogalmazás. De nekem az Alkotmánybíróság működését szabályozó törvénnyel és az alkotmánnyal is alapvető problémám van. Nem akarok illúziót kergetni, de ennek az országnak stabil alkotmányos rendszere volt az ezeréves alkotmány keretében.
Rossz a modell (Fotó: Neményi Márton, Fn.hu)
Akkor a Curia döntött az Alkotmánybíróság helyett, igaz, ítéleteket hozott, nem határozatokat. Jelenleg 22 ügyben kellett volna a parlamentnek dönteni az Ab utasítására, amit végül nem tettek meg, tehát rossz a modell.
Vagy a parlament nem végzi rendesen a munkáját. De ez elegendő ok, hogy hatáskört vegyünk el az Alkotmánybíróságtól?
A demokratikus eufória, ami ’89-ben létrehozta az Alkotmánybíróságot, azt eredményezte, hogy most bármely állampolgár a testülethez fordulhat. Ráadásul olyan megfogalmazások szerepelnek a jelenlegi alkotmányban, amelyek rendkívül megnehezítik az értelmezést. Arra emlékeztet a helyzet, mint mikor a hatvanas években valaki azzal fenyegette a szomszédját, hogy „van egy ismerősöm a BM-ben, majd az elintézi”. Most meg azzal fenyegetnek, hogy majd az Alkotmánybírósághoz fordulok.
Apró különbség, hogy a BM-es ismerős informális segítsége törvénytelen volt, az Ab pedig törvény adta jogorvoslati lehetőség.
Valóban pontatlan és nem is illendő a példa, de szinte nem múlik el nap, hogy a tévében valaki ne azzal fenyegetőzne, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul.
Pont egy kétharmados kormánypárttal szemben lenne megnyugtató az erős Alkotmánybíróság.
Hadd kezdjem onnan, hogy a magyar történelemnek két igazán progresszív időszaka volt: Tisza Kálmán 15 éves és Bethlen István 10 éves miniszterelnöksége alatt. Stabil parlamenti háttérrel rendkívül cselekvőképes kormány működött, kevés akadálya volt a kormányzati szándéknak.
Két progresszív időszak volt (Fotó: Neményi Márton, Fn.hu)
Az elmúlt húsz évet átható viták, kompromisszumkeresések és elgyengítések negatívan befolyásolták a kormányzati politikát. Én az Antall-kormány tagjaként amellett érveltem, hogy egy rendszerváltozást csak rendkívüli felhatalmazással lehessen végigcsinálni. Ezt az akkori SZDSZ nem engedte volna.
Vagyis az alkotmányosság felülírta az egyéni érdeket?
Fiat justitia, pereat mundus! Éljen az igazság, ha a világ bele is pusztul! Kicsit ez volt a jellemző. Inkább reális alkotmányosság kell, mindenekfelett.
Mi számít reálisnak?
Sokkal rövidebb alkotmány, amelyben kevesebb értelmezési lehetőség van. És ne fordulhasson mindenki az Alkotmánybírósághoz.
Ön szerint szükség van egyáltalán Alkotmánybíróságra?
Nekem igazán az tetszene – aminek nem sok a realitása –, hogy visszatérjünk az ezeréves alkotmány rendszeréhez, kartális, vagyis írott alkotmány nélkül, sarkalatos alaptörvények vezénylésével. Egy olyan eszményvilággal, amelyben benne van a nemzet múltja. De az eltelt fél évszázad ezt majdnem lehetetlenné teszi. Lehetséges olyan alkotmányt létrehozni, amely nem korlátozza ennyire a kormányzat ténykedését. Természetesen ügyelve az írott alkotmány betartására, amelyben mellőzünk bizonyos kérdésköröket.
Az alkotmányjogászok épp attól tartanak, hogy a kormány kivérezteti az alkotmányt.
Ki mondta, hogy egy alkotmánynak olyan széles körűnek kell lennie, mint a mostaninak? Ráadásul olyan általános szövegezéssel, mint például: a lakosságnak joga van az egészséges környezethez. Az ilyen elemek nem kellenek az alkotmányba!
Vékony jégen járunk, mert épp Schmitt Pál államfő javasolta, hogy a sport is bekerüljön az alkotmány szövegébe!
Igen, ha ma valaki egy fontos kérdést felvet, rögtön hozzáteszi, hogy annak az alkotmányban a helye. Pedig a testnevelés ügye talán mégsem alkotmányos kérdés. Az sporttörvényi probléma. Az alkotmánynak alapvetően a hatalmi ügyekről kell szólnia, és nem szociális charta jellegűvé kell válnia.
Alapvető probléma, hogy kinyitották a kaput (Fotó: Neményi Márton, Fn.hu)
Mekkora az egyetértés az alkotmány-előkészítő bizottságban arról, hogy mit hagyjanak ki?
Nem titkolom, alapvető probléma, hogy kinyitották a kaput, az interneten bárki véleményt nyilváníthat. Ugye virágozzék minden virág, ezért zűrzavaros gondolatok áradnak jobbra-balra. Mérlegelnünk kell az alapszempontokat: rövidebb alkotmány, hatalmi kérdések tisztázása, hogy a megyék visszaszerezzék a jogosultságaikat. Biztos nem olyan lesz az alkotmány, mintha én egyedül írnám, de a fő cövekeket akkor is le kell verni, ha lesz is, akinek ez nem tetszik.
Sokaknak nem tetszik az ön legutóbbi adóötlete, amellyel a gyermekteleneket sújtaná.
Én azt mondtam, hogy nem értek egyet az adószint csökkenésével, mert így nehéz beépíteni a gyerekkedvezményt. De a most születő, három gyereket preferáló adókedvezmény már nagyon kedvemre való. Nem az történt, amit javasoltam, de abban az értelemben.
Apaként én is üdvözlöm a gyerekvállalás támogatását, de a gyermektelenségi adó embertelen ötlet.
Ha nagyon alacsony az adó, és nem sikerül más forrásokból pótolni a hiányt, akkor fizessen az, aki nem költ gyerekre. Hogy legyen pénz gyerekkedvezményre. Aki nem költ gyerekre, az a nemzet jövőjére áldozzon! Látva a demográfiai helyzetet, ideje észhez térni.
Egy meddő nő, ha akarna sem költhet gyerekre.
Értem, hogy a javaslatom akusztikája zavarja a füleket, de a gyermektelenek a jövőben így is többet adóznak, mivel ők teljes adót fizetnek, akik három gyereket nevelnek, azok pedig kapnak kedvezményt. Szerencsétlen dolog a meddőség folytonos emlegetése.
Másik, nagy visszhangot kiváltó ötlete, hogy lehetne az államformánk királyság is. Komolyan gondolja?
Lehetnénk, de ez most nem aktuális. Képzelje el, mi történik, ha Magyarországot nem az oroszok, hanem a nyugati front foglalja el 1945-ben. A nyugatról érkező seregek nem módosítottak az államformákon, bezzeg keleten nem maradhatott meg egyetlen királyság sem.
2010-ben ki lehetne itt király?
Épp erről van szó, hogy Magyarországon a királyság nem jelentene királyt. Annál is inkább nem, mert van egy különös mítosszal körüllengett, de közjogi valóságot jelentő, személlyé vált korona. Mindenesetre írja le, hogy nem érzem aktuálisnak a kérdést, legfeljebb kívánatosnak tartanám. A kormányzói jogintézmény is hat évszázados.
Lehetnénk, de ez most nem aktuális (Fotó: Neményi Márton, Fn.hu)
Szintén kívánatosnak tartaná a köztársasági elnök hatalmának gyengítését a kormányfő javára. Ezt hogy gondolja?
Az államfő jogkörei közül most két dolog is problémás. A legfelsőbb bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt is miniszteri ellenjegyzés nélkül kell jelölnie, így elmarad az egyeztetés. Kockázatos, hogy nem mennek át a jelöltjei a parlamenten. Ha lenne miniszteri ellenjegyzés, akkor lenne konzultáció is. Inkább a miniszterelnöknek kéne jelölnie, aki e tárgyú vitáknak résztvevője lehet.
Mi marad így a köztársasági elnöki jogkörből?
Tudomásul kell venni, hogy az államfő főleg reprezentatív feladatokat kell ellásson. Minden egyéni politikai akciónak kockázata van. Szerintem csak akkor induljon el egy hídon, ha át is tud menni rajta. Itt egy méltóságról van szó, akinek a tekintélyét a fensőbbséges magatartás teremti meg.
A rendszerváltás óta ki volt a legjobb miniszterelnök?
A legnagyobb személyiségnek Antall Józsefet tartom. Hatékonyság szempontjából pedig a jelenlegi kormányfő jobb lesz 47 évesen, mint 35 évesen volt. Hogy ki a legjobb, az nagymértékben függ a feltételektől, amelyek között működik. A politikusi nagyság csak a szerencse függvénye. A kérdés majd fél évszázad múlva dől el.
Az idén 82 éves Boross Péter a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán végzett, majd a Fővárosi Tanács tisztviselője volt 1951 és 1957 között. 1956-ban a Budapesti Forradalmi Bizottság és az értelmiség forradalmi tanácsának tagja. 1957-ben letartóztatták, majd internálták. 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ebben az időszakban vendéglátóipari ellenőr, majd üzletvezető és képügynök volt.
1965-ben a Délpesti Vendéglátóipari Vállalathoz került, melynek áruforgalmi igazgatóhelyettese lett 1971-ig, majd igazgatóvá nevezték ki, mely pozíciót egészen 1989-ig betöltött, majd rövid időre nyugdíjba vonult.
Antall József kormányában először a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt (1990. május és július között), majd a Magyar Köztársaság Információs Hivatala és Nemzetbiztonsági Hivatala vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter (röviden: titokminiszter).
1990 decemberében a lemondott Horváth Balázs helyét vette át a Belügyminisztériumban, és így Antall József helyettese lett. Csak 1992-ben lépett be a Magyar Demokrata Fórumba. 1993-ban beválasztották a párt országos elnökségébe, a párt alelnöke lett 1995-ig.
Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála után az Országgyűlés Magyarország miniszterelnökévé választotta, mely posztot az MDF 1994-es választási vereségéig viselte. 2010 januárjában kilépett az MDF-ből, azév júniusától az Orbán Viktor miniszterelnök mellett működő, és az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület tagja. (wikipédia)