A Szinapszis Kft. 541 orvos részvételével elkészített felmérése szerint az orvostársadalom közel kétharmada (57 százalék) az alacsony bérek miatt nélkülözhetetlennek tartja a hálapénzt, további 6 százalékuk pedig úgy véli, hogy az állam a betegekkel pótoltatja az orvosok fizetését. A felmérésben megkérdezettek többsége szerint az elmúlt években csökkent a paraszolvencia ára.
Orvosok a hálapénz ellen
Kiss Katalin, a Szinapszis Kft. kutatási igazgatója az fn.hu-nak elmondta, a hálapénz a magyar egészségügyi rendszer szerves része. Senki nem lepődik meg rajta, az sem, aki kapja és az sem, akitől (ritkább esetben) kérik. Hozzátette, a paraszolvencia valahol összetartja a rendszert, hiszen az orvosok számára nélkülözhetetlen bevételi forrás. Ugyanakkor egyben – és nagyobb mértékben – gátolja az egészségügy működését, hiszen jelentősen rontja az orvosok megítélését, továbbá az adómentes bevétel az államot is károsítja.
Az orvostársadalom viszont egyértelműen ellene van a paraszolvenciának, sőt állítólag gyógymóddal is rendelkezik annak kezelésére. A felmérés során megkérdezett szakemberek úgy vélik nem megoldhatatlan a probléma, amelynek okát egyértelműen az alacsony bérekben látják.
A diagnózis megáll, a gyógymód létezik
Elsősorban tehát a hivatalos béremelés jelentené a hálapénz ellenszerét, legalábbis a megkérdezett orvosok többsége szerint. Minden második válaszadó viszont a többszintű biztosítási rendszerben is látja a megoldást. Ennek értelmében a páciens a tb-járulék ellenében alapszintű ellátást kapna, míg az emelt szintű ellátást meghatározott pluszösszegért vehetné igénybe, csakúgy, mint más szolgáltatási területeken.
A háziorvosok körében még a vizitdíj visszaállítása is hatékony ellenszerként szerepel a válaszoknál. A kórházak finanszírozásának javítása is visszaszoríthatná a paraszolvenciát, ez a lehetőség értelemszerűen inkább a szakorvosoknál örvend nagyobb népszerűségnek, akik ezekben az intézményekben dolgoznak. A válaszadók közel háromnegyede szakorvos, 26 százalék pedig háziorvosként praktizál.
Bár a felmérés regionális szempontokat nem vett figyelembe, Kiss Katalin lapunknak elmondta, hogy infrastrukturális okok miatt a kisebb településeken elsősorban háziorvosok rendelnek, míg a nagyobb gyógyintézmények többnyire nagyvárosokban és megyeszékhelyeken találhatóak, így utóbbiakban jóval sűrűbb a hálapénz előfordulási rátája, hiszen a komolyabb beavatkozásokra leginkább ott kerül sor.
A szülés az első, a sebészet a második
A kutatási igazgató szerint nehéz empirikus adatokra hivatkozva toplistát összeállítani, de az orvosokkal folytatott együttműködés során kiderült, hogy a legtöbbször és a legnagyobb értékben a szülészeti és sebészeti beavatkozások során cserél gazdát hálapénz. Jelentős számú boríték mozog még az urológián, a kardiológián és a belgyógyászaton.
Kiss Katalin fontosnak tartotta hangsúlyozni a betegek felelősségét is, akik az orvosok szerint sokszor figyelmen kívül hagyják az előírásokat és nem hagynak fel a káros szenvedélyeikkel, vagy nem szedik be a gyógyszert. Rajtuk semmiféle paraszolvencia nem fog segíteni, viszont nagyobb terhet jelentenek az egészségügyre és az államra egyaránt.
Széttárt karok minisztériuma
Megkeresésünkre az Egészségügyért Felelős Államtitkárságról érkezett válaszban leszögezték, egyelőre nem tervezik a többszintű biztosítási rendszer bevezetését. Mint írták, a biztosítók körében jelenleg is működik ez a fajta biztosítási rendszer (pl. egészségbiztosítási csomag, kórházi hotelszolgáltatás).
Az államtitkárság válasza szerint azon dolgoznak, hogy a gazdasági mozgástér függvényében az egészségügy területén plusz anyagi források legyenek. Úgy vélik, az egészségügyi dolgozók szintjén megjelenő finanszírozási ösztönzők pozitív önjavító kört indíthatnak el, amennyiben a jövedelemnövekedés a hatékonyabb munkavégzéshez kötött. A vizitdíj visszaállítását a tárca teljesen kizárta.
A hálapénz okainak az államtitkárság elsősorban a vélt vagy valós hiányhelyzetet, a beteg és az egészségügyi ellátók közötti bizalmatlanságot, a helyenként már katasztrofálisnak is nevezhető ellátási körülményeket, az egészségügyi dolgozók kizsákmányolását, a megalázóan alacsony hivatalos bérezést látja, nem pedig az ellátások igénybevételi díjmentességét. Ez ellen pedig a transzparencia erősítésével, az életpályamodellek kialakításával, az egészségügyi szakma társadalmi, majd gazdasági megbecsülésének növelésével kívánnak fellépni.
Az orvosok által javasolt három megoldási pontból tehát az egészségügyi tárcától csupán egyre, a béremelésre kaptak egy homályosan megfogalmazott távoli ígéretet forrás-visszaforgatásba és életpályamodellbe csomagolva.
