A forint kezdi visszanyerni régi erejét, a piaci elemzők pedig általában jó iránynak vélik a kormány javaslatait. A 29 pont azonban nem lendíti lényegileg más pályára a magyar gazdaságot, és változatlanul nem tudni, a szélesebb választói csoportok áldozathozatala nélkül miként lehetséges a kilábalás – mondta Tölgyessy.
A forint rohamos esése után az új kormány nem tehetett mást, mint szombaton bejelentette: tartja magát elődje hiánycéljához. Néhány napra úgy tűnt, már a rajtnál megtörik az új hatalom lendülete, Orbán Viktor azonban huszárosan kivágta magát az indulását megingatni látszó helyzetből. Alighanem évek óta nem beszélt olyan meggyőző erővel, mint 29 pontja előadásakor. Ismét bebizonyosodott: a nehéz helyzetek inspirálják leginkább. A forint kezdi visszanyerni régi erejét, a piaci elemzők pedig általában jó iránynak vélik a kormány javaslatait.
A miniszterelnök eleget tett a pénzpiacok legfontosabb elvárásainak, de közben gondosan ügyelt arra, hogy kimutassa a külső elvárások elleni lázadás gesztusait is. Olyan programpontokkal állt elő, amelyben a választók és a külföldi elemzők is megtalálják a nekik tetsző részeket. A pénzpiacok pofonja után sem helyezett egyik szélesebb szavazói csoportra sem súlyosabb terheket.
Egykulcsos adó
A piacpárti külföld megkapta a flat tax (egykulcsos adó) ígéretét, a hazai kisember pedig az energiaár befagyasztását, a vezetői jövedelmek és végkielégítések radikális megkurtítását. A piacról élők hallhattak a közszféra és bürokrácia további visszavágásáról, a vidéki férfilakosság meg elnyerte a pálinkafőzés szabadságát.
Az érdemi adócsökkentés terve a következő esztendőre tolódott. Az egykulcsos jövedelemadó közvetlen nyertesei a magasabb jövedelműek lesznek: a felső adókulcs eltörlése az adóstatisztikák szerint csak az adózók legfelső tíz százalékát érintheti. A kormány azt ígéri, két év alatt úgy szünteti meg az adójóváírás intézményét, hogy senkinek se csökkenjen a nettó bére. Ezzel együtt is jövedelmet csoportosít át, ha nem is a legszegényebbektől, hanem az alsó középrétegektől, a közalkalmazottaktól a vállalkozói szférához.
Ami pedig az úgynevezett banki különadót illeti: az igazságosabb teherviselést keresve a világban sokfelé beszélnek mostanában a pénzügyi szektor keményebb megadóztatásáról. Csakhogy a hazánkban hirtelenjében tizennégyszeresére emelni kívánt közvetlen banki közteher tovább szűkítheti a vállalati szféra hitelezését. Ezzel pont azoktól vonna el célzottan forrást, akik aktívak a piacon, ez pedig biztosan nem javítja növekedési kilátásainkat.
Újfajta médiaszabályozás
A héten a Fidesz képviselői benyújtották az Országgyűlésnek az új médiaszabályozás alapjait, amely lényegesen leegyszerűsítené a korábban hatalmasra duzzasztott médiakuratóriumok rendszerét, kibővítené a tényfeltáró újságírás törvényes mozgásterét, de a korábbinál szorosabb politikai felügyelet alá helyezné a közszolgálati televíziózást és rádiózást, és az egész sajtóban ismét bevezetni javasolja a válaszadás jogát.
Bizonyos, hogy a pártokat alkura kötelező médiamodell nálunk teljesen megbukott: rendszeresen döntésképtelenséget, első számú vezető nélkül maradó intézményeket, talán egyetlen eset kivételével jellegtelen vezetők megbízatását, a televíziós műsorkészítés világos felelősségvállalás nélküli kormánypárti befolyásolását eredményezte. Most mégis ennek a lehetőségeit tenné még teljesebbé a Fidesz-javaslat.
Ennél alighanem jobb lenne a BBC-modellhez történő visszatérés, ahol az intézményvezető kinevezése a miniszterelnök felelőssége, ám a kinevezés után már nincsenek a kormánynak a közvetlen beavatkozásra eszközei. Ebben a megoldásban egyértelműek a felelősségi viszonyok: a kormányfő kiválasztottja vélhetőleg tábora legjobbjai közül kerülne ki, aki szakmai hírnevét erősítve igyekezne a lehető legtöbb embert elérő műsorpolitikát folytatni.
