Az emberi jogok rendíthetetlen harcosát, közéleti személyiséget, aki költőként is ismert volt, szerdán érte a halál. Májdaganata volt.
Furmann Imrét az Egyenlő Bánásmód Hatósága saját halottjának tekinti. Temetése június 2-án, 11 órakor lesz a miskolci Szentpéteri-kapui temetőben.
Rendszerváltó politikusként, civilként egyaránt aktív résztvevője volt az elmúlt húsz év történéseinek. Az 59 éves Furmann Imre az MDF-ben, később roma jogvédőként, végül az Egyenlő Bánásmód Hatóság alelnökeként alakította Magyarország jelenét. A Népszabadság 2010 februárjában készített interjút Furmann Imrével, akinek akkor jelent meg a verseskötete, és már a halálra készült.
Furmann Imre verse
Dobol a Mindenség,
villámlik, dörög naponta,
mint megmenekült szökevényre,
úgy gondolunk minden halottra.
Sorsütötten ténfergünk
ebben a patkányvinnyogású őszben,
levegő után kapkodunk,
s fejet hajtunk a közelgő télnek.
“Most is dolgozom. Konzultálunk ügyekről a munkatársaimmal, cikkeket írok, a naplómat már 1997 óta vezetem, ha megérem, talán egy film is készül. Próbálok mindent elolvasni, amire eddig nem volt időm, hat-nyolc könyvet olvasok egyszerre. Nem vagyok hajlandó a nagybeteget játszani, de azért néhány álmatlanul töltött éjszakát átengednék az ellenségeimnek” – nyilatkozta akkor.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne másképp, az felelte, hogy mindent ugyanígy tenne, és mindent másképp. “Nem hiszek a véletlenekben, nekem ezt így és itt kellett csinálnom. Nekem a szoba-konyhás lakásból kellett eljutni Amerikába, Japán és Tajvan miniszterelnökeihez, összeölelkezni a dalai lámával. A legfontosabb, hogy a környező országokban élő magyarokat konkrétan segíthettem a változásban, olyan kalandok között, amikor még harc volt Romániában, állt a Szovjetunió és létezett Csehszlovákia is. Ezeket a „kalandokat” – újságkiadás Kassán, gyógyszer- és élelmiszer-szállítás Nagyváradra – szinte már méltatlan felidézni, hiszen ma már szinte mindenki úgy emlékszik, hogy ő ott volt, forradalmár volt” – olvashatjuk az interjúban.
