Egy kizárólag egyéni választókerületeket tartalmazó rendszer a jelenlegi támogatottsági viszonyok között akár kvázi-egypárti parlamentet is eredményezhetne, olyat, ahol szinte kizárólag Fideszes képviselők ülnek. Egy ilyen változtatással a Fidesz távol tarthatná a parlamenttől a Jobbikot (ez bizonyára jó színben tüntetné fel a pártot az úgynevezett „nemzetközi közvélemény” előtt), de a kis pártoknak sem lenne sok esélyük a bekerülésre. A Fidesz talán még elfogadható magyarázatot is találhatna a sietségre: miért kellene négy évet várni a kisebb parlamentre, ha ez akár már az ősszel létrehozható – írja blogbejegyzésében Török Gábor.
Ugyanakkor, ha a politikai klíma később változik, és a Fidesz veszít a népszerűségéből, egy ilyen rendszernek maga is a vesztese lehet. Az is előfordulhatna, hogy a párt vezetői sem kerülnek a törvényhozásba, hiszen ahhoz nyerniük kellene egy egyéni választókerületben. Egy tisztán többségi rendszer bevezetése tehát a Fidesz számára is rettentően kockázatos lenne, ezért sokkal valószínűbbnek látszik a mostani vegyes rendszer megtartása egy kisebb, 200 fő körüli parlamenttel.
Török Gábor szerint még ebben az esetben is változna a rendszer hatása, hiszen ha csökken a területi listán kiosztható mandátumok száma, aránytalanabbá válik a szerkezet. A változtatás pedig csupán arra lenne jó, hogy a Fidesz-frakciót már most megfelezze, s ezáltal még inkább megnehezítené a politikusok helyzetét, akik négy év múlva csak valamelyik padtársukat legyőzve állhatnának fel egyáltalán a rajtkockára.
Mindezek tükrében az elemző számára úgy tűnik, hogy az előrehozott választás követelése a következő ciklusban is megmarad ellenzéki műfajnak, de csak akkor, ha a támogatottsági arányok esetleg számukra kedvezőbben alakulnak.
