A 2002-ben hatalomra jutott koalíció oktatáspolitikájának egyik legfontosabb jelszava az esélyteremtés volt, s ezzel összefüggésben a szegregáció – amikor az alacsony iskolai teljesítményű vagy a hátrányos társadalmi helyzetű rétegek gyerekeit elkülönítik – csökkentése, megszűntetése. Erre több okból is nagy szükség volna. Kertesi Gábor, az Educatio Nonprofit Kft. szakembere a FigyelőNet kérdésére kiemelte, hogy Magyarország kirívó példának számít abban, hogy mennyire képeződnek le a társadalmi egyenlőtlenségek az iskolai teljesítményekben. Elsők vagyunk a különböző iskolai teljesítményű vagy társadalmi hátterű tanulók iskolák közötti elkülönülése terén is.
Kertesi hangsúlyozta, hogy nem roma problémáról van szó. A 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett anyák gyermekei közül nagyjából 30-40 százalék roma, 60-70 százalék nem roma származású. Ezek közül a gyerekek közül legalább minden harmadik szegregált osztályba jár – ami nem azt jelenti tehát, hogy csak romákkal van körülvéve – hanem azt, hogy elfogadhatatlanul alacsony olvasási teszteredményű tanulók alkotják az osztály többségét.
Törvények, pénz, szakmaiság
Az oktatási tárca egyrészt jogszabályokkal (a szegregáció tiltása, a körzetek szerepének megerősítése az iskolai felvételi eljárásnál), másrészt pályázati forrásokkal „terelte volna az integráció irányába” az arra hajlandó iskolákat. Az integrációt vállaló intézményeknek szakmailag fel kellett készülniük erre a pedagógiai módszerre, másrészt a pénzekkel is el kellett számolniuk. Arató Gergely szerint már csak ezért sem igazak azok a kritikák, amelyek arról számolnak be, hogy sok iskola csak felveszi a pénzt, de aztán csak egyfajta látszatintegrációt csinál, és a gyakorlatban ugyanúgy különválasztja a hátrányos helyzetű gyerekeket.
Hozzátette az államtitkár, hogy 2002 előtt semmilyen ellenőrzés nem volt e tekintetben. „Ha egy igazgató akkoriban bement az oktatási tárcához, azt mondta, hogy az iskolájában van szegény diák, már kapta is a pénzt, s azzal nem kellett később sem elszámolnia” – vázolja a Fidesz-kormány gyakorlatát Arató.
Idén 3,5 milliárd az integrációs programokra
Hogy mennyi pénzt költöttek 2002 óta az integrációs programokra, arra hirtelen Arató Gergely nem tudott válaszolni (mint mondta, nincs előtte 2002-től az összes költségvetés), de a 2007-2008-as tanévben 2,3 milliárd, a 2008-2009-es tanévben 3,5 milliárd forint állt e célra rendelkezésre. E forrásokból az előző tanévben 43 ezer, idén 63 ezer halmozottan hátrányos helyzetű diákot értek el. Ide tartozik még az az intézkedés is, amellyel a pedagógusok integrált neveléssel kapcsolatos többletmunkáját ismerik el, átlag havi 25 ezer forint pluszjuttatással. Ezt idén márciustól kapják meg először az érintettek januárig visszamenőleg.
Kutatások is bizonyítják, hogy helyes úton járunk – mondta Arató. Azokban az iskolákban, ahol integráltan nevelik a roma és magyar gyerekeket, jelentősen javult a tanulók teljesítménye. És ez nemcsak a korábban elkülönítetten tanított roma diákokra vonatkozik, hanem a többi diákra is. Épp ezért az OKM továbbra is támogatni fogja az iskolákat e törekvéseikben.
Az integráció mindenkinek jó
Kézdi Gábor és Surányi Éva hatásvizsgálata a hátrányos helyzetű tanulók oktatási integrációs programjáról alátámasztja Arató Gergely érveit. A szakemberek azt állapították meg, hogy a program általános javulást hozott az abban résztvevő iskolák tanulóinak a fejlődésében. A különböző családi hátterű tanulókra gyakorolt hatása sokszor különböző volt, de nem találtak olyan területet, ahol a hatás bárkire nézve is negatív lett volna, és valamilyen területen minden csoport jobb eredményeket ért el.
Kimutatták azt is, hogy az integrált oktatás csökkenti az etnikai előítéleteket, elsősorban a nem roma tanulók romákkal szembeni vélekedését, előítéleteit, távolságtartását. A programiskolákban a tanulók olvasáskészsége és továbbtanulási esélyei is javulnak valamelyest, akár a roma, akár a nem roma, akár a hátrányos helyzetű, akár a nem hátrányos helyzetű tanulókat tekintjük. Mindezek mellett úgy tűnik, hogy a programnak jelentős pozitív hatása van valamennyi tanuló önértékelésére, a sorsirányítás képességébe vetett hitére, valamint a nehéz helyzetekkel való megküzdési készségére – áll a tanulmányban.
Az együttélésnek nincs alternatívája
Az utóbbi időben az országban több helyen tapasztalt cigányellenes hangulattal kapcsolatban az államtitkár azt emelte ki, hogy mindez még nagyobb felelősséget hárít az oktatásra (is). Az együttélésnek nincs alternatívája, erre pedig az iskolai együttnevelés készítheti fel mindkét felet – véli Arató. Ezért is kell folytatni, megerősíteni ezt a gyakorlatot.
A közvélemény és az iskolák, a pedagógusok is sokszor ellenzik az integrált oktatást. „Az én gyerekemmel ne járjanak a cigányok” – hangzik a szülői vélemény. Ez ellen Arató szerint úgy küzdhetünk, ha megismertetjük a sikeres integrációt folytató iskolák gyakorlatát, a programban szereplő iskolák, pedagógusok munkáját, és sikereit. Ehhez viszont javítani kell az iskolák és a szülők kapcsolatát is.
Miért baj, ha külön oktatják őket?
A közvéleményben, és sokszor a pedagógusok körében is felvetődik a kérdés az integrációval kapcsolatban: miért baj az, ha külön oktatják a hátrányos helyzetű vagy rosszabb képességű tanulókat. Kertesi Gábor ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy egyrészt sérül az állampolgári egyenlőség, másrészt az elkülönítés kisebbrendűségi érzést kelt az érintett gyerekekben, csorbát szenved a gyerekek későbbi demokratikus nevelése. Pedig együtt kell élniük később is – hívja fel a figyelmet. A külön oktatással ráadásul szinte soha nem jár együtt megfelelő oktatási színvonal – hangsúlyozza. A kisebbség szisztematikusan rosszabb tanári és tárgyi ellátást kap, mint a többség.
Tévedés, hogy jobban járnak a nehezen tanuló gyerekek, ha külön oktatjuk őket. Mivel gyenge színvonalú oktatást kapnak, soha nem zárkóznak fel. A felzárkóztatás egyszerűen blöff – véli Kertesi. Hozzáteszi, szinte soha nem fordul elő, hogy egy szegregált osztály tanulója átkerül az integrált oktatás keretei közé. És az is tévedés, hogy a jobb képességűek teljesítményét lerontja az integráció. Ezt bizonyítja a már idézett kutatás.
Van egy másik tévhit, amely szerint nem is lehet együtt oktatni a különböző készségszinten levő gyerekeket. Modern pedagógiával, személyre szóló oktatási gyakorlattal igenis lehet – mondja Kertesi. A nemzetközi felméréseken rendre jól szereplő finn, svéd, holland iskola épp ezt bizonyítja, s ezekben az országokban a magas átlagos minőségi színvonal éppen a kevéssé szelektív rendszerrel párosul. A modern pedagógia lényege a tanulók közötti fejlődési fáziskülönbségek figyelembevétele és a személyre szabott, differenciált oktatás. Nem az egyes témák vagy készségek elsajátítására szánt időt kell mindenki számára azonosnak megszabni, hanem azokat a készségszinteket, amelyeket minden tanulónak el kell érni. Amíg ez a fordulat nem történik meg a magyar közoktatásban, addig válságról válságra fog bukdácsolni a magyar közoktatás rendszere, és fogja a jövőben is – ahogyan eddig is tette – tömegével termelni a jövő munkanélkülieit – mondta Kertesi.
