A “Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiát 2007-ben a Parlament valamennyi pártja elfogadta, összesen két képviselő tartózkodott a szavazáson. A hosszú távú program 25 évre dolgozta ki a gyerekszegénység elleni küzdelem irányelveit. Bár már akkor látszott, hogy a források nagyon korlátozottak, a kormány néhány hónap múlva elkészítette a hároméves cselekvési tervét. Az alapelvekben tehát egyetértenek a pártok, ám úgy tűnik, valójában vajmi kevés dolog történik ez ügyben. Amikor a cselekvési terv félidejénél mérleget vontak az illetékesek, azt állapították meg, hogy központi költségvetési forrásokból nagyon kevés, de uniós pénzekből több ígéretes kezdeményezés indult meg.
fotó: Gáti András – FN
Hogy a szakma és a kormányzat intézkedései nem esnek egybe, azt az is mutatja, hogy nemrégiben Ferge Zsuzsa, az MTA Gyerekszegénység Elleni Program Irodájának (GYEP) nevében nyílt levélben fordult a miniszterelnökhöz a költségvetés szociális intézkedéseit, különösen a gyermekétkeztetési támogatás drasztikus csökkentését kritizálva. Mint írta, ezzel a szegény gyerekek legalapvetőbb szükséglete, az étkezés került veszélybe. Az ingyenes étkeztetést ugyanis csak akkor lehet folytatni, ha az önkormányzat jelentősen megnöveli eddigi hozzájárulását. Ez azoknál az önkormányzatoknál, ahol magas a mélyszegénységben élők, köztük a gyerekek száma, szinte lehetetlen.
Nem lehet egymillió dologtalan bűnös
Darvas Ágnes, a program vezető kutatója az FN kérdésére azt is hozzátette, hogy ez a lépés azért is volt különösen fájdalmas és érthetetlen, mert a gyermekétkeztetés volt az a terület, ami eddig egyértelmű prioritást élvezett a kormányzati intézkedésekben, s most egy tollvonással ellehetetlenítik. (A hírek szerint egyébként a szocialista frakció nem fogja támogatni a költségvetési vitában ennek a tételnek a megnyírbálását, tehát jó eséllyel megmarad a támogatás mértéke.)
A 2007-ben elfogadott stratégiának alapvetően ellentmondanak a szociális rendszer utóbbi időben megindított változtatásai is, például az Út a Munkához Program, vagy a segélyezések szigorítása – sorolja tovább a szakember. Ezek rengeteg háztartást érintenek tragikusan. A kezdeti kormányzati intézkedéseknek komoly korlátokat szab a válság is. A családi pótlékot a stratégia elfogadása utáni első évben még némileg emelte a kormány, de 2008 januárja óta ez az összeg be van fagyasztva egész jövő év végéig, tehát a reálértéke tovább csökken.
fotó: Gáti András – FN
Darvas Ágnes úgy véli, hogy régen meg kellett volna állítani azt a folyamatot, ami odavezethet lassan, hogy a magyar társadalom egy közel egymilliós csoportját dologtalan bűnösnek kiálltja ki. Ez a hangulat és közvélekedés nagyon megnehezíti mindazt a próbálkozást is, amely a gyerekek esélyeit próbálja javítani.
Minden ötödik gyerek szegény
Mint arról korábban az FN-en is írtunk a társadalomkutatók különböző paraméterek alapján számolják ki a szegénység, és a gyermekszegénység mértékét. A különböző módokon kikalkulált adatok között ezért lehet némi eltérés, de nem járunk messze a tényektől, ha azt mondjuk, hogy ma Magyarországon minden ötödik gyermek ebbe a kategóriába sorolható. Ezt a megdöbbentő adatot megerősítette Darvas Ágnes is, aki hozzátette, hogy ráadásul a gyermekek korosztályában a szegénységi kockázat majdnem duplája a teljes népességének, s azt is kiemelte, hogy a legnagyobb kockázatú csoportok a három- vagy többgyermekes és az egyszülős családok.
Az GYEP Bátonyterenyén október 16-17-én tartja harmadik konferenciáját a gyermekszegénység elleni küzdelemről „Lehet jobb a gyerekekenek!” címmel, ahol nem a politika felől, hanem a közoktatást előtérbe állítva, a jó gyakorlatok felől közelítik meg a problémát. A konferencia célja, egyben tematikája olyan pozitív, jó példák bemutatása, amelyek alkalmasak a közoktatáson belül az esélyegyenlőtlenségek okozta problémák és egyéb konfliktusok kezelésére.
„Ne csak szép szavakat puffogtassunk!”
Nem azért helyeztük most előtérbe a közoktatást, mert ott nagyon jó lenne a helyzet – magyaráz Darvas -, azért foglalkozik ezzel e kérdéssel a GYEP, mert úgy látjuk, hogy ha nem történik valami a közoktatási intézményekben tapasztalható szegregáció növekedése ellenében, akkor tragikus jövő előtt állunk. Sokan, sok mindent mondtak, írtak, tanítottak már az utóbbi években, évtizedekben a szegregációról, de általában ezek nem értek el a gyakorlat szintjéig. Mi ezt a gondolatkört a gyakorlat felől, a gyakorlatban dolgozók közelébe szeretnénk hozni – mondja a kutató, s hozzáteszi, ezért szerveztük meg ezt a konferenciát. „Azt akarjuk bemutatni a leginkább a hátrányos helyzetű kistérségek döntéshozóinak és szakembereinek, hogy milyen lehetőségek, és milyen buktatók lehetnek egy-egy ilyen jó gyakorlat bevezetésében. Persze akkor lehet csak eredményeket elérni, ha van igazi akarat és elköteleződés. Ez a lényeg minden szinten, különben csak szép szavakat puffogtatunk.”
fotó: Gáti András – FN
Darvas Ágnes szerint több típusú, példaértékű jó gyakorlat működik az országban. Van ahol az esélyteremtést figyelembe véve egy kisváros újragondolta az iskolahálózatát, s ahol emiatt nem alakulhat ki szegregáció, s nincs sem elitiskola, sem rossz iskola. Van ahol a pedagógiai módszertant korszerűsítették, s bizonyítottan hatásos eszköztárral – kooperatív technikákkal, differenciált tanulásszervezéssel – érnek el sikereket. Sok helyen az iskolán kívüli délutáni, vagy akár szünidős programok megszervezését alakítják az esélyteremtés mentén. Nagy előrelépést jelenthet az is, ha a szülőket egyre jobban bevonja az iskola a mindennapokba, erre is találunk az országban jó néhány példát.
A konferencia rendezésében Bátonyterenye városa is részt vesz. Ez a nógrádi kistérség a gyerekszegénység elleni komplex programok kidolgozásának egyik újabb helyszíne. A konferencia ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
