Húsz évvel a rendszerváltás után fontos mérföldkőhöz érkeztünk – állítja G. Fodor Gábor. A Századvég Alapítvány kutatási igazgatója szerint az elmúlt évek világossá tették, hogy a szocialista-liberális establishment tartalékai kimerültek, az eszközök (reform) válságba kerültek, a “csapat” morális fölénye pedig semmivé vált. „Kijelenthetjük: a “progresszió” programja megbukott, a szocialista-liberális kontinuum szellemileg, kulturálisan is vereséget szenvedett. Itt állunk az új kezdetnél, mert mindenki számára világos kell legyen, hogy úgy, ahogy eddig volt, tovább nem mehet és nem folytatható” – hangsúlyozta G. Fodor Gábor.
Juhász Attila szerint a magyarországi pártrendszer a legstabilabb az egész térségben, az elmúlt 20 évben nem jöttek létre ütőképes új pártok, és eddig egyedül az MDF-ből kivált MIÉP-nek sikerült kívülről bekerülni az Országgyűlésbe 1998-ban, éppen ezért várható volt, hogy előbb-utóbb elindul valamilyen változás. A Political Capital kutatási igazgatója szerint az EP-választás eredménye azt mutatja, hogy a stabilitás felbomlóban van, és az egész pártrendszer erősen jobbra tolódni látszik, amit jelez, hogy a Fidesz és a Jobbik együttvéve országosan több mint 70 százalékát szerezte meg a szavazatoknak.
„A legközvetlenebb okok nyílván politikaiak, például, hogy az elmúlt 7 év kormányzati teljesítménye miatt az MSZP elveszítette szavazótáborának jelentős részét, az SZDSZ pedig teljesen összeomlott. E két párt mellett azonban a többi parlamenti erő is elégedetlenséget keltett a fennálló viszonyokkal és a politikai intézményekkel szemben, az általánosan elitellenes Jobbik jelentős előretörésének, vagy az LMP kisebb mértékű megerősödésének ez is oka” – véli a szakértő.
Új pártok a porondon
Nagyobbrészt a Jobbik, kisebb részt az LMP sikere megmutatta, nem a “stabilitás”, hanem az “innováció” a demokratikus politika alapértéke. A konfliktusaikba belefásult pártok mellett a dolgok néven nevezésével érték el sikerüket – véli G. Fodor Gábor. Szerinte a Jobbik tulajdonképpen nem más, mint egy faltörő kos, amely komoly rést ütve a betörhetetlennek hitt kapun mozgásokat indíthat el a politikai erőtérben.
„Hogy lesznek-e új erők, az a jövő kérdése, de már így is korábban elképzelhetetlennek hitt folyamatokat láthatunk: a liberális párt az összeomlás szélére kerülve lekerülhet a politikai atlaszról, és a szocialista pártot – ha a jövőben is konzekvensen eltekint a valóságtól – is a történelmi összeomlás réme fenyegetheti. A gyengülők és eltűnők helyén pedig megnyílik az űr, s ahogy az LMP hatolt be a “liberális” jelzőt leharcoló SZDSZ helyére, úgy tűnhetnek fel új jelöltek a politikai bal elfoglalásának szándékával” – mondta az FN-nek a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója .
Juhász Attila is úgy látja, hogy ha folytatódnak a jelenlegi tendenciák, több tér nyílhat az új politikai formációknak. Ám hozzáteszi: a jelenlegi pártfinanszírozási rendszer és a választási rendszer mellett továbbra is nagyon nehéz lesz megkapaszkodni az új szereplőknek.
Meddig tarthat a Jobbik sikere?
G. Fodor Gábor szerint a Jobbik sikerét jelentős mértékben egy radikális kormányzati gyakorlat, a “totalitárius gyurcsányizmus” hívta életre. Ezen kívül a jó szereplés okai között szerepel, hogy a radikális kormányzati gyakorlatnak alárendelődött baloldali politika nemhogy válaszokat nem adott, de még a releváns kérdéseket sem tette fel a valóságos problémákat illetően.
„Ennek egyik következménye a növekvő elszegényedés, a romaprobléma éleződése és testközelisége. Mindez összekapcsolódva az elitellenesség pozíciójával, az asztal alá söpört kérdések néven nevezésével jelentős választói csoportot mozgósított. Ennek a stratégiának is megvannak azonban a világos korlátai (pl. a zsidó-, vagy romakérdésben elfoglalt pozíció radikalizmusa egyben korlát is), vagyis az egész jobboldal vagy a társadalom radikalizálódásától megítélésem szerint nem kell tartani”- emelte ki a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója.
Szerinte arról ugyanis megbizonyosodhattunk, hogy a Jobbik szavazatszerző képessége átlagon felüli, de komoly kétségeink lehetnek a szavazatmegtartó-képessége felől. „Egy politikai párt versenyképességét több tényező befolyásolja: szervezeti kiépültség, ideológia platform, gazdasági és szellemi potenciál, mobilizációs kapacitás, társadalmi beágyazódás, politikai és kormányzati tapasztalat, külföldi kapcsolatrendszer, vezetői garnitúra összetétele, vezetési- szervezési képessége, kommunikációs stratégia és persze a legfontosabb, a kormányzóképesség követelményének való megfelelés is. A Fidesz kormányra kerülve éppen azzal a kihívással szembesül majd, hogy részben a Jobbik által bekanalizált kérdésekre centrista pozícióból adjon felelősségteljes kormányzati választ” – hangsúlyozta lapunknak G. Fodor Gábor..
Juhász Attila úgy véli, hogy a Jobbiknak minden esélye megvan a további erősödésre: több mint 427 ezer szavazatot kapott az EP-választáson, ez azt jelenti, hogy akár 70 százalékos részvétel mellett is simán bejutna az Országgyűlésbe. „Sok szimpatizánsban most tudatosul, hogy a pártra leadott voks nem elveszett szavazat, így további tartalékai is lehetnek, ráadásul a parlamenti pártok egyelőre nem képesek hatékonyan politizálni a Jobbikkal szemben” – fogalmazott.
Mi lesz veletek, régi pártok?
G. Fodor Gábor szerint az SZDSZ, az MSZP és az MDF is hasonló problémákkal küzd: a hatalomtechnikák bűvkörében elvesztették identitásukat, ennek köszönhetően hitelüket (és részben szavazóbázisukat). „Míg viszont az MSZP és az SZDSZ esetében most már számukra is elodázhatatlanná vált a mérlegvonás és az új utak keresésének igénye, addig az MDF az EP-választáson elért sikerével paradox módon tovább halogatja a számvetés kérdését” – véli a szakértő.
A Political Capital kutatási igazgatója szerint viszont az MDF lényegesen jobb helyzetben van az SZDSZ-nél és az MSZP-nél: nem volt kormányon az elmúlt években, és számára az EP-választás siker, ha tud erre építeni a párt, akkor jó eséllyel újulhat meg a következő választási kampányra.
„Az SZDSZ-nek ebből a helyzetből szinte lehetetlen felállni. Az MSZP számára nyilvánvalóan a baloldaliság valamiféle újrafogalmazása jelenthet kitörést, ám ezt a Bajnai-kormány önmeghatározása és az MSZP kormánytól való távolságtartása egyelőre aligha teszi lehetővé, ellenzékben nyílhat erre inkább lehetőség” – mondta az FN-nek Juhász Attila.
A fiatalokra sem számíthatnak
Az FN azon kérdésére, hogy ezt a megújulást a pártokból rekrutálódott fiatalok képviselhetik-e, G. Fodor Gábor emlékeztetett a fiatal szocialisták botrányaira. „Ha pedig politikusi teljesítményüket is górcső alá vesszük, a mérleg még elszomorítóbb képet mutat. Meggyőződésem, hogy nem elsősorban generációváltásra, hanem a logika (és ezzel együtt) a gondolkodásmód megváltoz(tat)ására van szükség” – fogalmazott.
A Századvég Alapítvány munkatársa szerint csak jó kormányzás oldhatja meg a bajainkat. „Új politikára, új logikára és új irányra van szükség. A jó kormányzás kérdése viszont nyomasztó éllel veti fel az emberanyag problémájának kérdését”.
Juhász Attila ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az elmúlt években is zajlott fiatalítás az egyes pártokban, és jelenleg még inkább látszik, hogy megnyílik előttük a lehetőség az előrelépésre, főként az MSZP-ben figyelhető meg az utóbbi napokban egy ilyen törekvés. Szükségszerűségek nincsenek a politikában, de az tény, hogy önmagában az átlagéltkor csökkentésétől egy párt sem fog megújulni, ahhoz politikai teljesítményre is szükség lesz.
A Political Capital kutatási igazgatója hangsúlyozta: az erőviszonyok és a pártrendszer jelentősen átalakulni látszik, de egyelőre azért nincs semmiféle elsöprő erejű változás. „Varázsütésszerű átalakulásra, ha úgy tetszik megtisztulásra nem lehet számítani, ilyen nem is lehetséges. Ma úgy tűnik, a Fidesz nagy többséggel fog kormányt alakítani a követező választás után, elsősorban tehát tőlük függ, hogy miként változik majd a politika. Az pedig semmi jóval sem kecsegtet, hogy jelenleg a szélsőjobboldali Jobbik a legpotensebb új politikai szereplő” – fogalmazott. Szerinte az is a Fideszre vár, hogy erre a kihívásra valamilyen választ adjon, a Fidesznek ugyanis az EP-választás óta a Jobbik a legnagyobb ellenfele.
