Vitári Zsolt történész, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa arra figyelmeztetett, hogy a holokauszttagadás még nem egyenlő a nácizmussal. „Jóllehet az egykori német náci attitűdből a mai magyar szélsőjobboldal használ mozzanatokat, mint például az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a népközösség, a vezérkultusz elvét, de az élettérelmélet, a világhódító program, egy nép kiirtásának követelése nincs jelen” – mondja a történész, hozzátéve, hogy a közbeszédben gyakran egybemosódnak fogalmak, holott a nácizmus nem egyenlő a fasizmussal.
Ördögi kör a tagadóké (Fotó: MTI)
„Az azonban világos, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda retorikájában, jelképhasználatában erősen tolódik a Nyilaskeresztes Párthoz, vagy legalábbis nem cáfolja az ideológiai közösséget” – véli Vitári. Szerinte Hitler politikai kommunikációjára épp az volt a jellemző, ami a holokauszttagadó gárdistákra, vagyis hogy nem a racionalitás talajáról kívánják a híveket meggyőzni, sőt épp attól emelkedik ki a programadó, hogy meggyőzően az érzelmekre hat.
Bár a történészek szerint weimarizálódás történik Magyarországon, Vitári Zsolt úgy véli, nem kell túldimenzionálni ezt a kérdést, hiszen egy demokráciában helye van a szélsőjobboldali eszméknek is, mindaddig, amíg erőszakos cselekmények nem fenyegetnek. „Szigorúbb társadalmi megítélésre inkább szükség van, mint szankcióra, hiszen mivel büntetnénk azt, aki tagadja a holokausztot? Pénzbírsággal? Közmunkával? Magát a problémát komolytalanítanánk el ezzel” – tette hozzá.
A holokauszt nem tetszik-nem tetszik kérdése
Kovács András, a Közép-európai Egyetem tanára, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, antiszemitizmus-kutató szerint a holokauszttagadás nem csak egy ellenvélemény. „Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: márpedig mohácsi csata nem volt. Aki tagadja a holokausztot nem azért teszi, mert nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű, megdönthetetlen történelmi bizonyíték a tömeggyilkosság megtörténtéről, és nincs meggyőzve annak valóságáról. A tagadás mögött nem információhiány vagy tájékozatlanság áll, hanem jelenbeli indítékok: az antiszemitizmus újbóli szalonképessé tételének szándéka, a múlttal valószembenézés elutasítása, az elkövetők felmentése” – mondja.
Kovács András szerint szükség van a szélsőséges megnyilvánulásokkal szembeni fellépésre. Ez elképzelhető új, körültekintően megfogalmazott törvények elfogadásával, amelyek nem korlátozzák aránytalan módon a szólásszabadságot – erre számos nyugat-európai példa van. De a jogszolgáltatás kezében enélkül is több eszköz van a szélsőségekkel szembeni fellépésre, mint amit manapság használ.
Egy 2006-os vizsgálat szerint a magyar szélsőjobb erősödése igenis félelmet kelt a magyar nemzeti-etnikai kisebbség körében.
minden tizedik
„Felmérések szerint minden tizedik felnőtt ember szélsőségesen előítéletes Magyarországon. Ez nem azt jelenti, hogy a felnőtt lakosság egytizedének állandóan az jár a fejében, hogy a zsidók ilyenek vagy olyanok és ezt vagy azt kell tenni velük, csupán arról van szó, hogy ezeknek az embereknek a fejében ott vannak a kemény zsidóellenes előítéletek. Az előítéletek megléte azért veszélyes, mert ha olyan helyzet alakulna ki, amelyben az előítéletességet politikai célokra akarná kihasználni valamilyen jelentősebb politikai csoportosulás, akkor ezt a csoportot könnyen mozgósítani tudná. De a teljes képhez hozzátartozik, hogy ma sokkal több ember cigányellenes Magyarországon, mint antiszemita. Magyarországon 2002-ben a megkérdezettek 12 százaléka vallotta azt, hogy nem kedveli a zsidókat és arra a kérdésre, hogy zavarná-e, ha zsidó szomszédja lenne, szintén 12 százalék válaszolt igennel. Ugyanezekre a kérdésekre a cigányokkal kapcsolatban 56, illetve 40 százalék adott igenlő választ” . forrás: antiszemitizmus.hu
Melyik a jobbik?
Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint épp ezt a helyzetet lovagolta meg a Jobbik. Hiszen azzal, hogy a két nagy parlamenti párt egymásra próbálta ráhúzni a szélsőjobb megjelenéséért való felelősséget, érdemben nem foglalkoztak a radikális és szélsőjobboldali politika tartalmával, így például a Jobbik saját értelmezését tehette uralkodóvá a cigánykérdésben.
Ennek a társadalmi feszültségeket gerjesztő értelmezésnek az elterjedése pedig veszélyes, mert nemhogy nem segíti a cigányság társadalmi integrációját, hanem jól láthatóan tovább mélyíti a problémát és egyenesen vezet a kölcsönös erőszakhoz cigányok és nem cigányok között.
Az elemző szerint indokolt, hogy ahol úgy elharapódzott a nyílt zsidó- és cigányellenesség, mint Magyarországon, ott egy demokratikus párt felszólal az ilyen nézetek ellen. Az SZDSZ szempontjából mindez pártpolitikailag is racionális, hiszen a szavazótáborát mozgósíthatja a Jobbikkal szemben, erre szolgál a neonáci kifejezés használata is. Elemzői szempontból persze látni kell, hogy a szélsőjobb sem egységes, egymással is rivalizáló csoportosulásokról beszélhetünk. A Dósa István féle „szakadár” gárdistákat természetesen nem nézi jó szemmel a Jobbik, de nem érdeke az sem, hogy teljesen elhatárolja magát az antiszemita nézetektől, ezzel ugyanis szavazókat vesztene.
A Fidesz távolodása – legutóbb Répássy Róbert jelentette ki az ATV-ben, hogy a Jobbik átlépett minden határt – egy, 2007-ben elindult folyamat része. A két párt konfliktusa arra vezethető vissza, hogy a Fidesz egységes jobboldalt kialakítani igyekvő stratégiáját sérti a Jobbik 5 százalék fölé erősödése. Ez azonban még nem lefutott meccs, az is elképzelhető, hogy a Jobbik bejut a parlamentbe és ez fogja középre tolni a Fideszt, de az is elképzelhető, hogy a nagyobbik párt tolja partvonalon kívülre a Jobbikot.
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója.
