“Nincs cigánybűnözés, csak kirekesztés”

Az elmúlt hetek eseményei – a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, illetve a veszprémi késelés – nyomán a közvéleményben ismét lendületet kapott a „romabűnözés” emlegetése. Mint az FN-nek Gönczöl Katalin kriminológus kifejtette, 1990-ig volt Magyarországon cigánybűnözés, azóta azonban „a jogállam színvak, amikor ítélkezik”. A szakértő szerint ez azt jelenti, hogy a bűnelkövetők etnikumáról nincsenek statisztikák, nyilvántartások.

„Magyarországon a cigánykérdés elsősorban olyan társadalmi probléma, amelyről őszintén kellene beszélni” – fogalmazott Gönczöl Katalin, hangsúlyozva, hogy az elmúlt időszak tragikus eseményei (Olaszliszkától a veszprémi késelésig) nem cigánykérdés. „Ez legtöbbször a társadalmi kirekesztődéshez, szegregációhoz kapcsolódik, és nem valamilyen etnikumhoz” – emelte ki a kriminológus.

Veszélyben a demokratikus működés?

Gönczöl Katalin lapunknak elmondta: ha egy társadalomban erősen érezhető a szegregáció és kirekesztődés hatása, akkor az bűngerjesztő tényező. Ez azonban nem a cigányság sajátja, hanem egy olyan rétegé, amely a szociális és társadalmi helyzete miatt kirekesztettnek érzi magát.

„Ez súlyosabb tényező, mint a mélyszegénység, hiszen már az állampolgári lét is kétségessé válik. Ez a szegénység súlyos állapota. Ebben a helyzetben a társadalmi kötődés is nagyon meglazul. A pozitív kötődések hiánya miatt nem ritka az antiszociális, agresszív viselkedés. Minderre a másik oldalon is erőszakos a reakció. Mindez pedig már a demokratikus társadalmi működést is veszélyeztetheti” – fogalmazott Gönczöl Katalin.

A kriminológus elmondta, hogy az Európa Tanács 1998-as ajánlása alapján minden országnak stratégiát kellene kidolgoznia a kirekesztettség csökkentésére. „A cselekvési programnak szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi elemeket egyszerre kell tartalmaznia. Ennek elkészítése és végrehajtása természetesen nem egy tárca feladata” – hangsúlyozta Gönczöl Katalin.

Nem csak a romák szegények

Lapunk kérdésére, hogy ebben a rétegben a romák felülreprezentáltak-e, Gönczöl Katalin elmondta, hogy mindez nem cigánykérdés. „Van egy réteg, amelyhez a rendszerváltás vesztesei tartoznak, akik az 1990-es években elveszítették a munkájukat. Felnőtt egy olyan generáció, amely már nem látta rendszeresen munkába járni a szüleit. De ez nem csak a romákra nézve igaz. Időközben egyébként maga a roma társadalom is rétegződött. Vannak közöttük gazdagok, értelmiségiek, középosztálybeliek” – fogalmazott a szakértő.

Ferge Zsuzsa szociológus gyermekszegénységet vizsgáló kutatását idézve Gönczöl Katalin elmondta: nem igaz, hogy a szegénység és a kirekesztődés azonos a romaproblémával, hiszen a társadalom legszegényebb harmadának „mindössze” 20 százaléka cigány. „Az azonban igaz, hogy minél szegényebb egy csoport, annál magasabb a romák hányada: a perifériára szorult utolsó tizednek például már a fele” – idézte a gyermekszegénységi tanulmány adatait a kriminológus.

Jobban kéne ellenőrizni a romaprogramokat

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egy friss tanulmánya szintén a kérdés kockázataira hívja fel a figyelmet. Mint jelentésükben megállapítják, a leghátrányosabb helyzetű térségeknek, településeknek, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű csoportoknak címzett, leggyakrabban pályázati formában elnyerhető támogatások nem jutnak el a roma népesség legrászorultabb csoportjaihoz, illetve kellő komplexitás híján nem fogják a helyzetüket érdemben javítani.

A helyzet megoldására az ÁSZ javaslata szerint független kutatók bevonásával értékelni kell a hátrányos helyzetű rétegek támogatását célzó programok megvalósulását, illetve komplex programokat kell indítani a roma népesség leghátrányosabb csoportjai helyzetének javítására, méghozzá azok többdimenziós jellegét figyelembe vevő, célzott támogatással.

Az ÁSZ javasolja annak lehetővé tételét is, hogy a különböző programokban érintett roma személyekről hivatalosan adatokat lehessen gyűjteni az adatvédelmi normák figyelembevételével.

Komplex program kell

Az ÁSZ idézett jelentése megállapítja, hogy a magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére fordított támogatások a rendszerváltás óta megsokszorozódtak, a támogatási rendszer, a támogatási programok egyre komplexebbé váltak. Ezzel a változással azonban nem tartott lépést a támogatások tervezésének, végrehajtásának, monitoringjának a rendszere.

A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló országgyűlési határozat az antidiszkriminációt és a kultúrát jelölte meg olyan területként, ahol lehetőség van arra, hogy az egyes intézkedésekben a romák, mint önálló célcsoport kerüljenek meghatározásra. Ám azt is rögzítette, hogy az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területén a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni.

Ez a megközelítés azonban a gyakorlatban azért veszélyes az ÁSZ szerint, mert ha egy támogatás célcsoportja tágan van meghatározva, akkor a támogatáshoz való hozzáférésben a célcsoport viszonylag előnyös helyzetű tagjai kiszorítják a célcsoport hátrányosabb helyzetben lévőket. „További probléma, hogy a roma népesség leghátrányosabb csoportjai bizonyos támogatásokat kiegészítő szolgáltatások nélkül nem tudnak igénybe venni, következésképpen számukra általában csak a hátrányaik összetettségét figyelembe vevő komplex programok kínálnak megoldást” – hangsúlyozza az ÁSZ jelentése.

120 milliárd támogatás

A cigányság helyzetének javítására fordított források jórészt ma is csak becsléssel állapíthatók meg. A kormányok a cigányság integrációjára a becsült adatok szerint 1996 és 2006 között összesen mintegy 120 milliárd forintot fordítottak. (Ezek az összegek nem tartalmazzák azokat a támogatásokat – például családi pótlék, szociális segélyek – amelyekben a cigány lakosság az általános feltételek szerint részesült) – írja az ÁSZ.