Az ausztriai és a bajorországi választások is meglepetést hoztak: az eddig megkövesedett pártok jelentősen vesztettek pozíciójukból. Elemzők szerint az emberek megelégelték, hogy csak két alternatívából választhatnak, és sokan ezért a szélsőjobboldalra szavaztak. Egyetért ezzel a meglátással Kiss J. László is. A Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója a FigyelőNetnek elmondta: az idő eljárt a II. világháború után kialakult nagy gyűjtőpártok felett.
„1945 után konszenzusos demokrácia jött létre Ausztriában és Németországban is, ahol elsődleges volt a Kelet-Nyugat megosztottságából adódó biztonsági kérdés. Emiatt a külső nyomás miatt alakult ki jórészt a konszenzus kultúrája: olyan néppártok alakultak ki, amelyek a társadalom különböző rétegeinek gyűjtőpártjai lettek. Ez koncentrált politikai rendszert eredményezett: 2-3 párt szerezte meg mindig a szavazatok 60-70 százalékát” – mondta Kiss J. László. A szakértő hangsúlyozta: a világpolitika változása miatt ’89 után elkezdődött ezen pártok dezintegrációja.
Ausztriában a nagykoalíció nem rendhagyó helyzet volt, mint más országokban, hanem ez volt a normális állapot a háború után. „Mivel az emberek úgy érezték, nincs igazi ellenzék, ráadásul a legutóbbi ciklusban a koalíciós partnerek szinte semmiben sem tudtak megegyezni, és a megnövekvő problémákra választ adni, ebből a parlamenten kívüli vagy populista pártok profitálni tudtak” – fogalmazott Kiss J. László.
Míg ’90 előtt a Kelet-Nyugat megosztottságára koncentráltak, addig most olyan problémákkal kell szembenézniük, mint a bevándorlás (ami a schengeni határok megszűnésével különösen nagy félelmet keltett az osztrákokban), illetve az EU-csatlakozás következtében feltörő aggodalom, hogy a magas életszínvonal és a jóléti rendszer, amelyben eddig éltek, felhígul. „A radikálisok pedig erre rájátszanak” – véli Kiss J. László.
Megingott a bizalom
Hasonlóan vélekedik Mráz Ágoston Sámuel is. „Az osztrák és a bajor választás közös tanulsága, hogy a néppártokba vetett bizalom meggyengült, a hagyományos politikai táborok kötőereje megkopott – véli a szakértő. A Nézőpont Intézet vezetője szerint a korábban lelkes konzervatív vagy szociáldemokrata szavazók nem tartják kötelességüknek a konzervatív vagy a szociáldemokrata pártok támogatását.
„A hétvégén bekövetkezett fordulatnak több, a társadalmi struktúrákra visszavezethető és a személyektől függő oka van. A jóléti társadalmakban ugyan általános jelenség a hagyományos kötődések fellazulása, s a választói magatartás újragondolása, ennél azonban most több történt. A néppártok Waterloojáért elsősorban a pártelnökök karizmahiánya felelős, így hiteltelenné vált eddigi alternatíva nélküliségük” – véli a politológus.
Gyurcsány és Orbán, a két nagy párt vezetője – hamarosan mások is csatlakozhatnak? (Fotó: MTI)
Mráz szerint az osztrák néppárt és a bajor keresztényszociálisok vezetői képtelenek voltak szavazóik mozgósítására (Bajorországban csak 57 százalékos volt a részvétel). Nem véletlen, hogy Wilhelm Molterer (ÖVP) már lemondott, a bajor pártelnöki-miniszterelnöki duó bukása pedig egyre valószínűbb.
Nem a radikálisok erősödése az üzenet
A két választás legfőbb üzenete a néppártok gyengülése, s nem a szélsőségesek erősödése. Bajorországban a baloldali radikális párt (Die Linke) a várakozásokkal ellentétben nem került be a parlamentbe, számottevő jobboldali radikális párt nem is indult. A két ország választói ugyanis nem a radikálisokra szavaztak, hanem az intézményesült néppártok ellen, új pártokat keresve. Ausztriában a két radikális párt vezetője, míg Bajorországban a szabad demokraták (12 év után jutottak be újra), és egy civil kezdeményezés kínált hiteles alternatívát.
Magyarországon is több párt kap esélyt?
Kiss J. László szerint az a folyamat, ami a hétvégén nyugati szomszédainknál elindult, egyfajta „normalizálódásként” hathat, a populista pártok modernizálhatják, dinamizálhatják a megmerevedett pártszerkezetet. „A populista pártok előretörése tiltakozás a nagykoalíció ellen. Az emberek kifejtették: mást szeretnének, igénylik a valódi ellenzéket” – véli a szakértő. Hozzátette: ebben a helyzetben megnő az esélye, hogy új politikai erők lépjenek a porondra, akár olyan, egy kérdésre koncentráló pártok is, mint ahogyan annak idején a zöldek indultak.
„A magyar politikai rendszerben is több párt fog versenyezni, ennek hatása már mérhető. A jobboldali spektrum megosztott lesz, ugyanakkor elsősorban olyan párt tud erősödni, amelyik a kormányt és az ellenzéket is bírálja. Mindez a többpártiság irányába hat, ami akár új erők belépését hozhatja” – mondta Kiss J. László. Véleménye szerint nálunk is tapasztalható az, hogy a nagy pártok politikája messze van az ideálistól, ez pedig a szélsőségeknek kedvez.
Nálunk még nincs alternatíva
Magyarországon egyelőre nincs számottevő, a nagy néppártokkal szemben alternatívát kínáló politikai erő – a belső megosztottsággal terhelt SZDSZ és MDF aligha lenne alkalmas erre – véli Mráz Ágoston Sámuel. A politológus szerint így egy most vasárnapi választáson legfeljebb távolmaradással büntethetnék a szavazók a hazai néppártokat.
Mint lapunknak kifejtette, az utóbbi években ugyanakkor minden eddiginél szervezettebbé és egységessé váltak a magyarországi radikális-szélsőséges erők. Bár sokszor vitatott a jobboldalon és a baloldalon is a Fidesz “egy a tábor” koncepciója, a szélsőségek irányába való elmozdulást, a “bécsi gyors” befutását csak a jobboldal széles és egységes táborának megmaradása akadályozhatja meg.
Az EP-választás erősítheti a Jobbikot
„Az ausztriai eredményekből nem vonnék le egyértelmű, tendenciaszerű következtetéseket a magyar viszonyokra nézve, nálunk egyelőre nincs ekkora esélyük a radikálisoknak” – válaszolta lapunk kérdésére Szomszéd Orsolya. A Vision Consulting elemzője szerint a radikális jobboldal társadalmi támogatottsága nem nőtt ilyen mértékben, bár tény hogy szervezettebbek lettek.
„Amíg elsősorban az utcai randalírozást, a zavargásokat társítják hozzájuk az emberek, nem nőhet jelentősen politikai erejük. Amennyiben viszont konszolidált formát öltenek, és egy professzionális párt jegyeit mutatják, elfogadott, karizmatikus vezetővel, akkor több támogatót is nyerhetnek” – véli a politológus. Hozzátette: az európai parlamenti választás lehetőséget adhat a politikai erővel nem bíró pártoknak (jelen esetben például a Jobbiknak) a megjelenésre, és mivel a választók komolyabb tét nélkül támogathatják ezen a szavazáson a radikálisokat, egy esetleges jó szereplés megerősítheti őket.
