Az elmúlt napok, hetek egyre forrósodó belpolitikai eseményei két, reálisnak tűnő forgatókönyvet is felvetettek, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a jelenlegi kormány nem tölti ki 2010-ig szóló mandátumát.
Ha Gyurcsány lemond
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök maga jelentette be: amennyiben a parlament decemberben nem fogadja el az általa beterjesztett költségvetést, úgy „másnap felsétál a Sándor-palotába”, azaz benyújtja a lemondását. Ebben az esetben az Alkotmány szerint az egész kormány megbízatása lejár, helyét ügyvezető kormány veszi át, míg nem rendeződik a helyzet. A köztársasági elnöknek új nevet kell felvetnie a parlament előtt, amelyről egyszerű többséggel döntenek, azaz 194 támogató szavazatot kell összegyűjteni. (Az MSZP-kormánynak jelenleg, a független Gyenesei Istvánnal együtt 189 képviselője van.)
Mint Kolláth György alkotmányjogász lapunknak kifejtette, ha elsőre nem jön össze a támogatás, az államfő további miniszterelnök-jelölteket javasolhat. „Nincs megkötés, azt jelöl, akit akar, természetesen mérlegelve, kinek lehet akkora támogatottsága, hogy többséget szerezzen” – mondta a szakértő. Ha azonban az első jelöléstől számított 40 napig nem sikerül az Országgyűlésnek döntenie az új miniszterelnökről, aki új kormányt alakítana, a köztársasági elnöknek le kell ülnie egyeztetni az Országgyűlés elnökével, a frakcióvezetőkkel, illetve az ügyvezető miniszterelnökkel, a parlament feloszlatásáról és új választások kiírásáról.
Ha a parlament feloszlatja magát
Az MDF elnöke, Dávid Ibolya azt javasolta társainak, kezdeményezzék a parlament feloszlatását. Tervei szerint az első parlamenti ülésnapon be lehetne nyújtani a javaslatot, és számításai alapján szeptember harmincadikával megszűnne az Országgyűlés mandátuma. Kolláth György szerint ez azonban kétséges opció. Az igaz, hogy bármelyik parlamenti párt határozati javaslatot nyújthat be a feloszlatásra, ám az már a Házbizottságnál elbukhatna. Ha ugyanis nincs konszenzus, a házelnök dönt, és elképzelhető, hogy még tárgysorozatba sem veszik. Ha mégis, akkor bizottsági viták következnek, továbbá módosító indítványokat is be lehet nyújtani, a parlament vitázik, és csak mindezek után szavaznak a képviselők.
Elképzelhető persze, hogy – ha tárgysorozatba veszik – sürgősséggel tárgyalják, ám az alkotmányjogász szerint az ilyen volumenű ügyekben is négy-hat hét az átfutási idő.
A parlament feloszlatásához egyébként a jelenlévő képviselők több mint felének jóváhagyása szükséges, és ha megszavazzák, három hónapon belül új választásokat kell kiírni.
Alkotmányos kérdések
Az Országgyűlés önfeloszlatása tekintetében az Alkotmány közel sem fektet le olyan világos szabályokat, mint például az önkormányzatok esetében. Mint Kolláth György elmondta, utóbbinál az önfeloszlatásról név szerinti szavazást kell tartani, minősített többséggel, és az is meg van határozva, hogy a testület felállítását követő, illetve az új választás előtti fél évben ezt nem lehet megtenni. Az ilyen precíz szabályozás – mint az alkotmányjogász fogalmazott – bántóan hiányzik a parlament esetében.
Az alkotmány huszadik paragrafusa szerint “az országgyűlési képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani”. Azaz előrehozott választások esetén a parlament négy évre kap mandátumot.
Nem mindegy azonban, hogy az olyan tisztségekről, mint az Alkotmánybíróság tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy éppen az államfő, milyen kormánytöbbségű parlament szavaz. Az Alkotmány lefektetésekor a fenti tisztségek mandátumának ciklusait ugyanis éppen úgy határozták meg, hogy ne essenek egybe a parlamenti választásokkal. Ha az előrehozott választásokkal megszavazott új parlament mandátuma négy évre szól, azzal az egész rendszer felborul.
