Vidéken Szolnok, Debrecen pályaudvarai és Győr, Miskolc hadiüzemei kapták a legtöbb bombatalálatot. A fővárosban az angolszász nehézbombázók a Duna környékét, vasúti hídjait és a Csepel-sziget gyárait, illetve a pályaudvarok környékét rombolták; később a szovjet gépek a körutak környékére, a Várhegyre, a Vérmezőre és a városi hidakra szórtak kisebb bombákat, ám annál nagyobb mennyiségben.
A hidak körülbombázása mellett a folyó elaknásítására is volt gondjuk a támadóknak; a vízi aknák ledobás után nem robbantak, csak ha hajó haladt el felettük – vagy akkor sem. Civil célpontokat nem bombáztak a szövetségesek: az, hogy számtalan lakóépület mégis találatot kapott, csak az elégtelen célzás eredménye – avat be a második világháborús bombák történetébe a lapunknak név nélkül nyilatkozó hadtörténész.
“Állva maradt” bombák
A földet ért bombák közül rengeteg “állva maradt”, vagyis éles gyújtószerkezete ellenére nem robbant fel – magyarázza Tari János, a TARI Tűzszerész Iroda vezetője. Ezeknek egy részét az összeomlott épületek törmeléke temette be, a többit az ostrom utáni újjáépítés hevében maguk a lakók. Ezzel a probléma persze nem szűnt meg, sőt: az éles állapotban elföldelt bombák a legkisebb földmozgásra, rázkódásra, vagy akár csak a rozsdásodás hatására is felrobbanhattak volna. Némelyiknél csak a vakszerencsén múlt, hogy több évtizednyi rendszeres mélyszántás vagy teherautóforgalom se indította be őket.
Képek a ferencvárosi bombáról
Nyilván nem véletlen, hogy Budapesten az utóbbi években egyre gyakrabban bukkannak elő a földből háborús robbanószerkezetek. Szakértőink véleménye szerint az ok a felgyorsuló ütemű építkezésekben keresendő, illetve, hogy a magasabb épületek és a mélygarázsok miatt egyre lejjebb ásnak az alapozásnál.
A helyben robbantás sem kizárt
Robbanószerkezet legkisebb gyanúja esetén is haladéktalanul értesítsük a tűzszerészeti ügyeletet vagy a rendőrséget – ismerteti a tennivalókat Tari János. Inkább százszor “vetődjünk árnyékra”, mint hogy egyszer is elbagatellizáljuk a problémát! A hatóságok helyszínre érkezése után, ha a robbanás veszélye valóban fennáll, az általuk körülírt területet azonnal el kell hagyni.
Robbantani bárki tud, de a tűzszerészek többször is – idézi Tari János a szakmában kedvelt szállóigét. A szakemberek már egy-két apró formai jegyből következtetni tudnak a bomba gyártmányára, típusára, amely meghatározza a hatástalanítás módját is. Ha a helyszínen nem sikerül “kihúzni a méregfogát”, elszállítják; ha ez sem megoldható, akkor helyben kell felrobbantani. Szerencsére manapság már ez is megoldható anélkül, hogy a környékbeli épületek megrongálódnának.
Gondosan dokumentálták
Abban mindkét szakértő egyetért, hogy egyszerűen képtelenség megállapítani, hány bomba szunnyad még a budapesti utcák, épületek alatt. Bár azt lehet tudni, mely területek a legkockázatosabbak, a terep átvizsgálása csak az ottani beruházók lelkiismeretén és költségvetésén múlik – tájékoztat a tűzszerész.
A hadtörténész szerint amerikai segítséggel viszonylag könnyen a végére lehetne járni problémának. Az USA levéltáraiban máig fennmaradtak azok a légifelvételek, melyeken a felderítők rögzítették a célpontokat, majd a bombázás után a véghezvitt pusztítást; ezek különbözete alapján fel lehetne kutatni a megmaradt robbanószerkezeteket. Ehhez azonban kevés egy-két szakértő magánkezdeményezése; nemzetközi együttműködés kellene, amelytől feltehetőleg az amerikaiak sem zárkóznának el.
