Még tavaly novemberben a pesti fiatal értelmiségiek egyik kedvelt találkozóhelyén, a Király utcai Sirályban ünnepelték a Védegylet aktivistái, hogy az Országgyűlés megszavazta a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa – közkeletű nevén a „zöld ombudsman” – posztjának létrehozását.
Nagymező utcai tiltakozás. Mélygarázstól a nagypolitikáig. Fotó: MTI
(A nemzetközileg egyedülálló intézmény feladata, hogy vizsgálataival és határozataival a „jövő” számára biztosítsa az egészséges környezethez, a választás szabadságához és a természeti forrásokhoz való jogot.)
Az ünneplés mindaddig nem keltette fel a sakkozó festőművész, a vitatkozó antropológusok és a pultnál söröző színészek érdeklődését, amíg Schiffer András ügyvéddel, a Védegylet szervezőbizottságának tagjával, és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) néhány hete távozott ügyvivőjével a cigarettafüst félhomályából elő nem bukkant Fodor Gábor akkori környezetvédelmi miniszter is.
A politika benézett
Fodor vizitjét persze lehetett akár a környezetvédelem ügyéért aggódó civilek, illetve az azért felelős kormányzat normális – még ha protokollt nélkülöző – párbeszédének is tekinteni. Mégis, sokaknak szemet szúrt, hogy az SZDSZ elnökségéért Kóka Jánossal szemben tavaly még alulmaradt, és ezt követően magát „zöld politikusként” újradefiniáló Fodor mintha nagyobb politikai hátországot találna a környezetvédelemmel foglalkozó civilek körében, mint saját pártjában.
Az SZDSZ-ben és az MSZP-ben még a koalíciós szakítást követően, idén tavasszal is sokan vélték úgy, hogy ha Fodor helyzete pártjában megrendülne, ő és hívei egy esetleg megalakuló zöld pártban keresnének helyet maguknak (Újrahangolódás – Figyelő, 2008/17. szám).
A zöld fantompártnak ekkorra már egyébként is nagy hátszele volt: Sólyom László államfő többször is hangoztatta, hogy szívesen látna a jelenlegi jobb-bal megosztottság korlátain túllépő, a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést középpontba állító politikai erőt. A közös lobbizásban együttműködő Sólyom, Fodor és a Védegylet sokak számára olyan összeköthető pontoknak tűntek, amelyek egy új zöld párt körvonalait rajzolták ki.
Schiffer András elutasítja a „zöld párt” megjelölést. „Nem szeretjük, viszolygunk tőle, csővégi hozzáállást mutat. Hangsúlyozottan ökopolitikai, alternatív pártként kívánunk a nyilvánosság elé állni.”
Fotó: MTI
Igény a harmadik erőre
Ma már közel 200 fő részvételével zajlik is az „együtt gondolkodás” több munkacsoportban, amelyek egy leendő párt felépítésén, illetve az általa képviselt programon dolgoznak. Az alapokat az Ökopolitikai Műhelyként ismert szerveződés adhatja: az év elején zajlott hétrészes, Lehet más a politika című sorozatuk – amelyet az ELTE Bibó Szakkollégiumával és a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Kollégiumával közösen szerveztek –részben afféle programalkotó vitának is tekinthető.
„A nagy beszélgetési folyamattal az volt a célunk, hogy meghalljuk, mit mond a másik. Rá kellett jönnünk, hogy sokkal több mindenben értünk egyet, mint amiben nem” – mondta erről Csillag Gábor, az Ökopolitikai Műhely egyik koordinátora. A vitasorozat végeztével arra jutottak, hogy lenne „igény, tér és lehetőség egy, a létező jobb- és baloldalon túlmutató harmadik erőre”.
Később nincs értelme
Egyelőre hivatalosan nem eldöntött, hogy megalakul-e az új párt, s ha igen, mikor. Vannak, akik abból indulnak ki, hogy ha nem teszik meg ezt az ősz elején, később már nincs is értelme. Pinczés Bálint, az Ökopolitikai Műhely egyik képviselője szerint viszont a zászlóbontás csak akkor jöhet el, ha sikerül forrást teremteni és országos szervezetet kiépíteni.
„Nem adtunk magunknak határidőt, de nyilván nem is léphetünk az utolsó pillanatban. Hónapok munkájára van még szükség ahhoz, hogy egyáltalán kirajzolódjék: adottak lesznek-e a feltételek” – fogalmazott Pinczés a Figyelőnek.
—-Schiffer bizakodik—-
Schiffer András mindenesetre az elmúlt hetek visszajelzései alapján mérsékelten bizakodó. Mint elmondta, egyelőre annyi dőlt el, hogy legyen harmadik erő, amely azonban még nem bont zászlót. „Felelősség ugyanis bejelentkezni a politikai küzdőtéren, ha utóbb kihullunk, az rossz a résztvevők, s a társadalmi mozgalmak számára. De ennél is fontosabb, ha készületlenül ér bennünket a siker, mennyiben tudunk másfajta politikát kínálni felelősen?” – érzékeltette a dilemmát.
(Élő)láncok nélkül
Budapesti tüntetés. Környezetvédelem az 1990-es évek elején.
Fotó: MTI
Jónéhány, sokszor zavaros ideológiájú, magát
zöldnek nevező erő indult a rendszerváltás óta a választásokon, de
eddig egyik sem tudta átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Ez
annak fényében sokáig meglepőnek tűnt, hogy a rendszerváltás egyik
legnagyobb, mozgalomszerű ereje – és így a máig sokszor hiányolt,
rendszerváltó élményt nyújtó szerveződése – a Bős–Nagymarosi vízlépcső
tervét bíráló Duna Kör volt. Ennek a mozgalomnak egyébként az 1980-as
évek eleje óta tagja, és jogi tanácsadója volt Sólyom László jelenlegi
köztársasági elnök is. A legutóbbi próbálkozás pedig éppen a Védegylet
egy másik alapítójához, Lányi Andráshoz köthető: az általa vezetett
Élőlánc Magyarországért mozgalom a 2006-os országgyűlési és
önkormányzati választásokon is indult, eredménytelenül. A Védegylet
körüli szerveződés ennek ellenére, vagy éppen ezért nem a ma is működő
Élőlánchoz csatlakozna, hanem tiszta lappal indulna.
Mindenesetre, ha esetleg van is már döntés, nem vallana nagy politikai érzékre, ha ezt egy jól időzített bejelentés helyett a nyár közepén ismernék el. A médiafigyelem ugyanakkor a várható reakciók előzetes felmérésére is alkalmas, és időt adhat az Ökopolitikai Műhely vitasorozatán részt vevő, „politikából kiábrándult” közéleti személyiségeknek, hogy eldöntsék, hajlandók-e politikusi babérokra törni.
Az Ökopolitikai Műhely egyik névtelenséget kérő munkatársa így fogalmazott: komoly dilemma, hogy szükség van ismert arcokra, mert ők hozzák a voksokat, másrészt azonban közöttük alig van hiteles.
Fideszes szál
Lapunk úgy értesült, első körben felvetődött Illés Zoltán, a Fidesz zöld-politikusának neve, akivel kampányolhatna az új szervezet, ám őt „kockázatosnak” találták. „Illés hitelessége megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor önjáró természete miatt egy időzített bomba” – fogalmazott egy forrásunk.
A Lehet más a politika vitasorozatban szerepet vállalt Bozóki András politológus, volt kulturális miniszter, valamint Elek István közíró, az MDF egykori parlamenti képviselője is. Róluk – különösen Elekről – tudható, hogy részt vesznek a nem létező pártról való gondolkodásban.
Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman időközben az ORTT elnöke lett, de például az Ökopolitikai Műhely vendége volt – többek között – Lengyel László politológus, Szalai Erzsébet közgazdász, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Tölgyessy Péter jogász, politikai elemző is.
Komoly morális kockázat
Schiffer András szerint lenézett, gyanakvással szemlélt tevékenység manapság a politizálás, és komoly morális kockázattal kell számolnia annak, aki erre a pástra lép. Már csak ezért sem várható, hogy a harmadik erő zászlóbontásának hírére hanyatt-homlok hatalmas tömegek csatlakoznának a párthoz.
Sólyom László államfő többször is hangoztatta: szívesen látna egy, a jobb-bal megosztottságon túllépő, a környezet- védelmet, a fenntartható fejlődést középpontba állító politikai erőt. Fotó: MTI
Fodor Gáborról viszont már kevés szó esik a szervezkedők körében. A szabad demokrata pártelnök törekvése, hogy „zöld” irányba tolja az SZDSZ-t – ahogyan egyik forrásunk fogalmazott – „túl kevés, túl későn történt, és nem biztos, hogy a választók ezt elhiszik neki”.
Egy másik értékelés szerint „Gábor két évtizedre jégre tette magát”, amennyiben zöld pártban gondolkodna. Több forrásból próbáltuk megtudni, hogy Sólyom László – akár csak informálisan is – tartja-e a kapcsolatot a Védegylettel, illetve az Ökopolitikai Műhellyel, s morálisan vagy szimbolikusan támogatja-e az új ökopárt megalakításának gondolatát, ám nem kaptunk egyértelmű választ.
Strigulák
Az ismertebb nevek körüli találgatások miatt érezhető frusztráció ugyanakkor érthető: ahogy Sólyom László megtapasztalhatta, hogy a Fidesz–MSZP osztatú politika nehezen tűri az államfő által „belgáknak” nevezett el nem kötelezetteket, úgy a leendő zöld párt is joggal tarthat attól, hogy ismertebb szimpatizánsaik miatt sokan elkezdik a strigulák húzását jobbra és balra is.
Pinczés Bálint szerint a célkitűzések között szerepel a jogállami működés javítása, a tágan értelmezett gazdasági és társadalmi problémákra adandó válaszok, például a pártfinanszírozási rendszer rendbetétele, a társadalmi szolidaritás erősítése, a civil részvétel akadályainak elhárítása.
Schiffer András ezek alapján elutasítja a „zöld párt” megjelölést. „Nem szeretjük, viszolygunk tőle, csővégi hozzáállást mutat. Hangsúlyozottan ökopolitikai, alternatív pártként kívánunk a nyilvánosság elé állni” – jelentette ki. Egy öko- vagy radikális demokrata párt olyan társadalomkritikai vízióval lép a választók elé, amely reális alternatívát kínál a technokrata és a populista irányzat között. „A támadásnál csak egy rosszabb történhet velünk, ha nem látnak bennünk riválist” – húzta alá Schiffer.
Támogató lenne
Lapunk úgy tudja: bár több vállalkozói kör jelezte, hogy támogatná az új pártot, ez egyelőre elvi szinten maradt. Másfelől a szervezők sem szeretnének olyan helyzetet, amelyben kiszolgáltatják magukat a támogatóknak.
„Sok-sok aktivistával, önkéntessel ki lehet védeni, hogy ne a nagytőke csináljon szállást magának” – fogalmazott egy forrásunk, s megemlítette, arra is számítanak, hogy maguk a választópolgárok is szponzorálják majd jelképes, néhány száz, vagy egy-két ezer forint összegű rendszeres támogatással a szervezetet.
„Lehet, hogy idealistának hangzik, de ha valami érdekli az embereket, akkor 30 millió plakát nélkül is beszélnek róla. Ezzel, és kreatív médiahasználattal összeállhat valami versenyképes” – összegzi Csillag Gábor. Mivel hitelesek kívánnak maradni, nem is akarnak a választási törvényben megszabott 386 millió forintnál többet költeni a 2010-es kampányban. Feltéve, hogy eljutnak odáig.
