„Még a műszeres méréseknél is adódnak bizonytalanságok, pláne, ha időben kell visszakövetkeztetni például a véralkoholszint-koncentrációra vagy egy gépjármű ütközéskori sebességére. A biológia és különösen az agyműködéssel kapcsolatos dolgok esetében ráadásul különbségek lehetnek abban, ki, mikor, milyen tüneteknek milyen jelentőséget tulajdonított” – mondta Varga Tibor, az Egészségügy Területén Működő Igazságügyi Szakértői Testület (ETT) elnöke.
Lapunk kérdésére, hogy a hasonlóan felkészült szakértők hogyan juthatnak sokszor gyökeresen eltérő megállapításra egy-egy konkrét ügyben, Varga Tibor úgy válaszolt, hogy a bírósági perekben rendkívül lényeges például, hogy a szakértő kinek a felkérésére és mikor adja a véleményét. „Ha mi a nyomozóhatóság vagy a bíróság részére készítünk szakvéleményt, minden esetben rendelkezésünkre áll a teljes nyomozati vagy bírósági anyag. Ha valaki magánfelkérésre készít állásfoglalást, csak annyi adat áll a rendelkezésére, amennyit az illető személy neki átadott” – hangsúlyozta a szakértő.
Egzakt tudomány, szelektált információkkal
Varga Tibor szerint ez a különbség önmagában is nagymértékben megszabja az egyes szakvélemények megalapozottságát. Hozzátette: okfejtésével még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a pszichológiát nem tartaná egzakt tudománynak, pláne természettudománynak. Épp ellenkezőleg: a beszámíthatóság megállapításánál például figyelemben kell venni a (bűn)cselekmény jellegét, a teljes életvitelt, a részletes pszichiátriai pozíciót, a pszichológiai vizsgálatot és ennek teszteredményeit, a műszeres vizsgálatok eredményeit; a végkövetkeztetést tehát bonyolult folyamat eredményeként vonják le.
Mint a szakértő elmondta, a magánfelkérésre dolgozó szakértők nem egy esetben az ügyvédi praktikáknak is áldozatul esnek; találkozott már olyan esettel, ahol az ügyvéd csak azokat a dokumentumokat adta át a felkért szakértőnek, amelyek szerinte ügyfele érdekeit szolgálták. „A bíróság egyébként az egyes szakértői vélemények között szabadon mérlegel” – mondja Varga Tibor.
Tasnádi Péter a bíróságon (Fotó: MTI)
Régebben az ETT úgynevezett „felülvéleményt” adott, ám 2005 óta a szóhasználat is megszűnt; az ETT szakvéleménye is csupán egy az összes többi vélemény közül. Igaz, még mindig ők számítanak a legtekintélyesebb szakmai csapatnak az egészségügyi szakértői szegmensben.
Varga Tibor lapunk kérdésére ugyanakkor nem kívánta kommentálni a szakértők esetleges megvesztegetéséről szóló értesüléseket, amint azt sem, miként döntött az általa vezetett testület a Tasnádi Péter elmeállapotát eltérően megítélő szakvélemények ügyében a közelmúltban; utóbbi esetben titoktartási kötelezettségére hivatkozott. Az ETT szakmai testülete ugyanis – sajtóhírek szerint – pár napja megalapozatlannak minősítette a Tasnádi Péter vállalkozó agysorvadásáról készült korábbi szakértői véleményeket.
—- A bíróság „nem kívánja bővíteni” az információt—-
A szakvéleményt „megrendelő” Fővárosi Bíróságon Frech Ágnes szóvivő az üggyel kapcsolatban a következő tájékoztatást adta: „Természetesen a bíróság a vádlott személyiségi jogait is figyelembe véve nem ad tájékoztatást a szakvélemény tartalmáról; már az is felvethet bizonyos jogsérelmet, ami eddig a sajtóban megjelent. Kétségtelen, hogy a tárgyalás nyilvános, az ott levő személyek értesülhettek a szakértői véleményekről, de ezt nem kívánjuk újabb információval bővíteni”.
Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy a konkrét ügyben az ETT szakmai állásfoglalását fogadja el mérvadónak a bíróság. „Arra a kérdésre, hogy a Fővárosi Bíróság eljáró tanácsa melyik szakvéleményt fogadja el, csak az ítélet ad majd választ” – derül ki a szóvivői levélből.
Azt sem tudni még, hogy a K&H-ügy egyik vádlottjának, Schöntal Henrinknek az ügyében – ahol szintén eltérő következtetésre jutottak az elmeszakértők a vádlott elmeállapotát illetően – kéri-e a bíróság az ETT állásfoglalását. Az eljáró tanács ugyanis egy harmadik, újonnan kirendelt szakértő véleményére vár; a további lépések attól függenek, hogy „a kiegészített vélemény elegendő lesz-e a vádlott elmeállapotával kapcsolatos valamelyik vélemény elfogadására”.
Az ex-igazságügyminiszter nem szigorítana
„Nem világtörténelmi esemény, hogy két szakértőnek egy ilyen bonyolult, az elmeállapot megítélésére vonatkozó kérdésben eltér a véleménye. Pláne, ha azt kell megítélniük, hogy évekkel ezelőtt milyen volt valakinek az elmeállapota, felismerhette-e cselekménye társadalomra való veszélyességét, s képes volt e a felismerésnek megfelelően cselekedni” – véli Bárándy Péter büntetőjogász, volt igazságügyi miniszter.
Szerinte a Tasnádi-ügyben az keltett „rossz érzést”, hogy az ETT megállapította: a korábbi szakértő nem is tehetett volna arról nyilatkozatot, hogy volt-e évekkel ezelőtt agysorvadása Tasnádi Péternek, és ez akkor kihatott-e valamilyen formában az ő beszámíthatóságára.
Bárándy megerősítette: „Itt felvetődik olyan háttér, amely kétségessé teszi a szakvélemény teljes tisztaságát. A megvesztegetésre vonatkozó értesülések igazságtartalmát nem ismerjük, ám ha az vetődik fel, hogy olyanra nyilatkozik a szakértő, amire nézve nem is lehet ismerete, amire nem lehet visszakövetkeztetni, amiféle visszakövetkeztetést a szakma szabályai egyszerűen kizárnak, akkor ott más baj lehetősége is színezi az ügyet.”
A szakvélemény nem kötelezi a bírót
A volt igazságügy-miniszter fontosnak tartotta megemlíteni, hogy mind a büntetőeljárás-jogban, mind a polgári perrendtartásban rögzített annak a rendje, mikor kell újabb szakvéleményt bekérnie a bírónak, vagy az eljáró tanácsnak, a szakvélemény ugyanakkor nem köti a bírót ítélete meghozatalában.
Felvetésünkre, hogy szükségesnek tartana-e bármiféle szigorítást annak érdekében, hogy a súlyos bűncselekményeket elkövetett személyek a mainál kisebb eséllyel próbálhassanak meg elrejtőzni „kóros elmeállapotuk”, avagy „korlátozott beszámíthatóságuk” mögé, a volt igazságügy-miniszter nemleges választ adott, mondván, a „szigorítás” itt egyfelől egy biankó kifejezés, ami nem értelmezhető.
Másfelől: a védekezés szabadságába bele kell férnie, hogy a terhelt személy megpróbálkozzék azzal is védekezni, hogy a neki felrótt cselekmény elkövetésekor tudatzavart állapotban volt. Az tehát, hogy valaki kéri szakértő kirendelését és próbál belemenekülni ebbe a büntethetőséget kizáró okba, az illető személy joga Bárándy szerint. Ám a büntetőjogász úgy látja, csínján kell bánni ezzel az eszközzel is, mert ha személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekmény elkövetőjénél merül fel a részleges vagy teljes beszámíthatatlanság, elrendelhetik a kényszergyógykezelését, „ami kényelmetlenebb, mint maga a börtön”.
A büntethetőséget kizáró okok – kóros elmeállapot
Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
(Forrás: Btk)
