Félünk és számítunk a tavalyihoz hasonló atrocitásokra, de nem adjuk fel, mert a jó ügyért harcolunk – fogalmaz a szombati Meleg Méltóság Menet egyik főszervezője. Mindenesetre idén lerövidítették a menet útvonalát, és bíznak abban, hogy a rendőrség megvédi majd a békés demonstrálókat.
Pénzes Judit a FigyelőNetnek elmondta: a rendezvénnyel – hasonlóan a világ számos városához – megemlékeznek 1969. június 27-re, amikor a New York-i melegklub, a Stonewall látogatói megelégelték a hatóságok állandó zaklatásait, és szembeszálltak a rendőrséggel. Mint mondta, nem akarnak polgárt pukkasztani, és nem akarják provokálni a homofóbokat, a melegek mindössze ugyanolyan jogokat szeretnének kiharcolni ezúton is, mint amilyenek a heteroszexuálisoknak járnak.
Bíznak a rendőrökben (fotó: Gáti András)
A társadalom toleránsabb
A rendszerváltás előtt meg sem jelent a médiában a homoszexualitás, még 1989 után sem írtak róla igazán az újságok. 1993 januárjában volt a döntő fordulat – véli Tóth László, a Zsigmond Király Főiskola szociológia tanszékének vezetője – amikor Balczó András, a Magyar Út Körök konferenciáján közölte, hogy nem léphetnek a magyar útra a szabadkőművesek, a tételes istentagadók és a homoszexuálisok. Ez politikai kontextusba helyezte a kérdést.
Hogy miért nem volt téma a kommunizmusban az azonos neműek szexuális vonzódása, arra Igor Kon, orosz szociálpszichológus adja meg a választ az egyik könyvében. Kifejti, hogy az 1917-es forradalom idején egy új ember kialakításának ígérete fogalmazódott meg, de nem kalkuláltak azzal, hogy a szexualitás nem illeszthető be ebbe az új típusú emberképbe. A bolsevizmusnak ezért volt egyfajta szexellenes attitűdje, de legalábbis a szőnyeg alá seperte a témát. A homoszexualitás kommunista megítélése ennek egyik alesete volt.
A rendszerváltás után, a 90-es évek közepéig volt egy erőteljes magyarországi trend, ami a homoszexuálisok egyre nagyobb elfogadását mutatta – hivatkozik saját kutatásaira Tóth László. Ez azonban leállt a 90-es évek második felében, azóta az elfogadási szint stabilizálódott. nem nőtt és nem csökkent.
Agresszív szabadcsapatok a bűnbakok ellen
A homoszexuálisokkal szembeni előítéletek jelen vannak mindenütt – Skandináviától Bulgáriáig – különböző fokozatokban, e skálán középen található Magyarország – magyarázza Síklaki István szociálpszichológus is. Hogy egy melegfelvonulással szemben aktívan és agresszíven fellépnek különböző csoportok, az viszont inkább az utóbbi évek társadalmi fejleményeiből adódik.
A tavalyi felvonulás (fotó. Gáti András)
Amikor ugyanis feszültségek alakulnak ki egy társadalomban, akkor bizonyos bűnbak céljára kínálkozó kisebbségekkel szemben megnő az elutasítottság, és ennek megjelenhetnek az agresszív formái is. Ezt látjuk például ma a cigányokkal és a homoszexuálisokkal kapcsolatban. Ha ez a társadalmi feszültség évek óta, tartósan érezhető, akkor egyre erősödik az amúgy is lappangva meglévő elutasítás a bűnbakok iránt, és ez egyre inkább táptalajt ad az „agresszív szabadcsapatoknak” arra, hogy megmutassák magukat.
Újabb támadás
Ezúttal a fővárosi Magnum szaunába dobtak négy Molotov-koktélt, a négy palackból kettő tüzet okozott, a helyiségben lévő székek kaptak lángra – tájékoztatta a távirati irodát Virág Zsolt ügyvivő. A támadásban a pultnál tartózkodó alkalmazottak könnyebb sérülést szenvedtek.
Legutóbb múlt pénteken dobtak Molotov-koktélt ismeretlenek egy fővárosi szórakozóhely, a Magyar utcai Action bár ajtajára, a rendőrség rongálás miatt indított eljárást.
Síklaki a pártokat is felelősnek tartja a tavalyi atrocitásokért, mert a politika miatt állt be a magyar társadalom a tartós feszültségi állapotra. A jobboldal a maga konzervativizmusa okán pedig még ideológiai megerősítést is adhat az utcai csőcseléknek, amely a balhékból sportot űz, és amelynek tagjai így próbálnak senkiből valakivé lenni.
A rendszerváltás vesztesei
A társadalom többsége mostanra tisztába jött azzal, hogy a rendszerváltáson nem nyert, hanem vesztett. Ez nagyon frusztráló sokak számára és abban a pillanatban, amikor ezt a frusztráltságot bizonyos pártok és médiumok megpróbálják kanalizálni, – márpedig tavaly egyértelműen a Fidesz és a jobboldali sajtó megpróbálta -, akkor ez olyan szélsőséges cselekményekbe torkollhat, mint a tavalyi Meleg Büszkeség Napján tapasztaltak – véli Tóth László.
Van a „megélhetési csőcselék” és vannak a teljesen kilátástalan élethelyzetű fiatalok. Mindkét csoport mozgósítható – magyarázza a szociológus. Ha ehhez a mozgósításhoz társul egy támogatónak érzékelt közhangulat is, akkor megjelennek az utcán és elkezdenek randalírozni. Tavaly közvetlenül a homoszexuálisok ellen léptek fel, de tulajdonképpen minden ellen fellépnek, ami más, legyen az cigány vagy zsidó.
Tóth szerint mára a Fidesz visszalépett egy kicsit, mert nyilvánvalóvá vált, hogy egy ponton túl nem fogja tudni ellenőrzés alatt tartani az eseményeket. Amint visszavett a harciasságából, megjelent egy másik, konkrét formáció, a Magyar Gárda, ami megpróbálja ezt az űrt betölteni.
Legyen Ön is tudósító!
Ha van egy híre, fotója, videója a melegfelvonulásról, vagy az ellentüntetésekről, töltse fel az FN Tudósítóba, hogy az Ön tudósítása is az FN címlapjára kerüljön!
Ki kell állni az igazukért
Tóth László és Síklaki István is egyetért a melegekkel abban, hogy évente egyszer szervezzenek egy ilyen felvonulást. A melegek Tóth szerint semmi egyebet nem akarnak, mint felmutatni, hogy a szexuális orientációjuknak természetesnek kellene lennie mások szármára is, és ugyanolyan jogokat kellene élvezniük, mint a heteroszexuálisoknak.
„Ki kell állni, mert ez egy agyrém, hogy szemszín, bőrszín, hajszín akár szexuális érdeklődés alapján emberek életét megnehezítsék” – mondja Tóth.
Síklaki szerint állandó dilemma, hogy érdemes-e ilyen helyzetekben kiállni, felvonulni ezeknek a kisebbségeknek, vagy inkább „ne öntsenek olajat a tűzre” és halasszák el a nyilvános megmozdulásokat. A szociálpszichológus annak a híve, hogy vállalják, és álljanak ki azért, amit gondolnak.
„Illúzió, hogy ha meghúzzuk csöndben magunkat, akkor jobban elfogadnak. Az agresszor szokta magát mentegetni azzal, hogy nem én, hanem ő provokál” – véli Síklaki. Azon viszont szerinte lehet vitatkozni, hogy az extravagáns megjelenésmód, – ami tényleg alkalmas a polgárpukkasztásra -, provokáció-e, de ez másodlagos kérdés. Az elutasítást nem elsősorban ez váltja ki.
