A büntetőperek elhúzódásának egyik leggyakoribb oka, hogy eljárás közben eltűnnek a vádlottak. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adatai szerint tavaly a helyi bíróságokon 127 352 első fokon kitűzött büntetőperből 71386-ot kellett elnapolni, illetve elhalasztani. Erre 23 553 esetben azért volt szükség, mert a vádlott nem jelent meg.
A megyei bíróságokon 2007-ben első fokon a 4260 kitűzött ügyből 3081-et kellett elnapolni, illetve elhalasztani; ebből 386 esetben azért, mert nem volt ott a vádlott. Másodfokon a 13 450 kitűzött büntetőügyből 3009-et napoltak, illetve halasztottak el; ebből 507-et a már ismert ok miatt – írja összeállításában a Népszabadság.
Az eljárások elhúzására számos trükk van. A bíróságnak valójában nincs eszköz a kezében, amikor például a vádlottak, illetve védőik elfogultságra hivatkozva húzzák az időt – Miszori László szerint.
A Pest Megyei Bíróság büntetőkollégium-vezetője szerint a védőváltás is az időhúzás bevett módszerei közé tartozik. De nem egy esetben fordul elő, hogy a szabadlábon védekező, súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetője sorozatosan, különféle igazolásokkal menti ki magát, hogy miért is nem tudott megjelenni a tárgyaláson. Az időmúlás esetükben enyhítő körülmény.
Nincs azonban olyan eljárási cselekmény, olyan trükk, amely miatt végképp elévül az ügy, s a tettes megússza a büntetést. A trükkök tárháza azonban kifogyhatatlan. Újabban azzal borzolják a bírók idegeit a vádlottak, hogy alaposan benyugtatózzák magukat, ettől elkábulnak vagy elalszanak, így nem lehet kihallgatni őket. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a bíró veszítse el a türelmét, s egy másik kollégájának adja át az ügy tárgyalását. Ez azonban az esetek többségében nem vezet eredményre.
