Az iskolai erőszak nem új keletű probléma, folyamatosan jelen van az egész világon, a legkülönbözőbb országokban és a legkülönbözőbb színvonalú oktatási rendszerekben – jelentette ki Hiller István az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett múlt heti konferencián.
A tárcavezető bejelentette, hogy elkészült, és az OKM honlapján hozzáférhető az a jelentés, amelyet az általa összehívott – jeles oktatási szakértőkből, kutatókból és pedagógusokból álló – bizottság dolgozott ki az iskolai erőszak megelőzési lehetőségeiről. A miniszter beszédében kiemelte, hogy a dokumentum szerint nem a félelemkeltés, nem a büntetéstől való rettegés a megoldás, hanem az iskolahasználók – a diákok, a szülők és a pedagógusok – iskolán belüli és iskolán kívüli együttműködését kell a középpontba helyezni.
Mindig is volt erőszak az iskolában
Hiller István közölte azt is, hogy az Új Tudás–Műveltség Mindenkinek program részeként a közoktatás tartalomfejlesztésére, az oktatás biztonságának és színvonalának emelésére a jövő évben 15 milliárd forinttal többet fordít a tárca, mint idén.
A tankötelezettség ellen lázadnak
Az Iskola Biztonságáért Bizottság dokumentuma is leszögezi, hogy Magyarországon – de más fejlett országok közoktatási rendszerében is – az erőszak az iskolázás történetének folyamatos kísérője. A közműveltség megteremtése – vagy ennek ideológiai érvényesítése – érdekében gyakorolt állami kényszerrel (a tankötelezettség teljesítésével) szemben számítani kell a tanulók bizonyos hányadának kulturális-gazdasági okokra visszavezethető természetes ellenállására .
Ennek némely formája az évismétlés, a lemorzsolódás, a tanulás elhanyagolása, de ugyanebbe a körbe tartozik az iskola szereplői közötti agresszió is. Míg a kisiskoláskorú gyermekek esetében a pedagógusok általában kezelni tudják a problémát, a felsőbb évfolyamokba járóknál ez már egyre nehezebb. Ráadásul fokozatosan magasabb életkorra tolódik a tankötelezettség, mind szélesebb tömegek járnak 18 éves korukig iskolákba.
a szorongás könnyen fordul át agresszióba
Vekerdy Tamás azt állítja, hogy az iskolák mindennapi gyakorlata már önmagában növeli a gyermeki agressziót. Az ismert gyermekpszichológus szerint például a mai magyar közoktatás “ítélkezési dühe” miatti kudarcélmények jelentősen hozzájárulnak az agresszió kialakulásához. Az iskola ugyanis mindig arra kíváncsi, mit nem tud a gyerek, és nem pedig arra, hogy esetleg mit tud. Mint azt korábban a FigyelőNetnek is kifejtette Vekerdy, a magyar iskola egyik paradoxona, hogy úgy akar teljesítményt, hogy közben visszafogja. Jegyre felelni szorongást kelt, a szorongás pedig visszafogja a teljesítményt. A szorongás könnyen fordul át agresszióba, különösen a kamaszkor felé haladva. Másrészt Vekerdy szerint az egész oktatás az egymást lenyomó versengésre alapoz, s így eleve el is várja az agresszió bizonyos – többnyire sunyi – kinyilvánítását, a puskázás és súgás problémakörein át. Ezek a kooperatív tanulásban nem ismertek, hiszen éppen egymást kell tájékoztatni illetve kifaggatni.
Megduplázódott a sértettek száma
A dokumentum adatai azt mutatják, hogy Magyarországon az összes ismertté vált bűnelkövetők 12 százaléka fiatalkorú, a 14 év alattiak száma évente négyezer körül ingadozik. A teljes 14 év alatti népesség 0,25 százaléka, míg a teljes 14-17 év közötti népesség 2,25 százaléka követ el büntetendő cselekményeket.
Az utóbbi években az összes ismertté vált sértett 2,5 százaléka gyermekkorú, szemben a korábban megszokott 1,2 százalékkal. A 14 és 17 év közötti áldozatok összes sértetthez viszonyított aránya az utóbbi hat évben viszonylag stabil, 3,5-4 százalék körül alakult.
A jogi keretek megvannak
A jelentés megállapítja, hogy az iskolai erőszakot illetően nem lehet általánosítani. Vannak erőszakmentes óvodák, iskolák, illetve kollégiumok, míg nagy számban akadnak az iskolai erőszak számos formáját folyamatosan elszenvedő intézmények. Nagyjából azonosíthatók azok a lakókörzetek, régiók, ahol számítani lehet az iskolai kultúrával szembeni átlagosnál nagyobb ellenállásra, és ahol a diákok az iskolai értékrend alternatívájaként szervezik meg az életüket az iskola falain belül és kívül. A baj az, hogy a legtöbbször bár minden érintett tud az erőszak megnyilvánulásairól, de nem tesz időben lépéseket okainak feltárására, és a lehetséges konfliktuskezelő megoldások alkalmazására. Ezért növekszik az intézményben a feszültség – és vele együtt az iskolai erőszak vagy annak kialakulási esélye is.
az áldozatok a valamiben “más” jó tanulók
Ranschburg Jenő a fiatalkori agressziónak többféle motivációs bázisát vázolta fel a konferencián. Az egyik ilyen a rangsorképző agresszió, amelyik egy informális közösségben természetes a hierarchia kialakulásához, ezzel általában nem is kell foglalkozni. Ennél súlyosabb eset az antiszociális agresszió, mert az ilyen gyerekek nem ismerik a problémák kezelésének más módjait, „rögtön ütnek”. Ranschburg hozzátette, hogy általában ezek az agresszorok maguk is áldozatok. A harmadik típusú agresszió a kötekedő típus. Az ilyen agresszorok sokszor nagyon népszerűek (ellentétben az antiszociális agresszorral) a közösségben. Az ilyen gyerek kiválaszt egy nála sokkal gyengébb – általában jó tanuló és valamiben más: kövér, aprótermetű, vörös stb. – áldozatot és az ellen követ el folyamatos agressziót. Ranschburg szerint az ilyen típusú problémát kiválóan meg tudnák oldani a kortárs mediátorok.
Már oviban látszik, kiből lehet pszichopata – FN-interjú Ranschburg Jenővel
A szakemberek egyébként felhívják a figyelmet arra, hogy a jogi keretek adottak lennének az intézmények demokratikus és biztonságos működéséhez, azonban ebben az érdekelteknek (pedagógusok, szülők, diákok, iskolafenntartó) együtt kell működniük. Számos esetben azonban a tanulók, a szülők kiszolgáltatottak az iskolának sőt, sok esetben a szülők sem mernek fellépni a jogsértő pedagógussal vagy igazgatóval szemben, mivel úgy érzik, hogy ennek következtében gyermekük kiszolgáltatottá válik az iskolában.
Felnőttek az iskolában
Az ifjúsági erőszak társadalmi és pszichológiai okait taglalva a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az egyének biológiai érése fiatalabb életkorra tolódott, élettani értelemben egyre fejlettebb – ám társadalmilag mégiscsak éretlen – tizenévesek járnak iskolába, miközben az iskola válasza erre többnyire változatlan marad.
A konfliktus újabb dimenzióját a mind szélesebb tömegek által elérhetővé váló oktatás magasabb életkorra való kiterjedése-kiterjesztése teremti meg. A tankötelezettség korhatárának emelésével a korábban 14-16 évesen már a felnőtti közegbe kerülő társadalmi rétegek is az iskola falai közé jutottak, sokszor váratlan magatartási formákkal lepve meg a pedagógusokat. Az új helyzetben ugyanis az iskola hagyományos pedagógiai eszközrendszerének hatásfoka csökken.
12 évfolyamos iskola a megoldás?
A bizottság konkrét megoldásokat fogalmazott meg az iskolai erőszak megelőzésére, kezelésére, ezeket tíz pontban foglalta össze. Nagyon fontosnak tartaná, hogy – pénzügyi ösztönzőkkel – támogassa az állam az egységes, tizenkét évfolyamos iskolákat, vagyis az alap- és középfokú iskolák összekapcsolódását. A szakértők szerint ezek ugyanis jobban biztosítják a tanulók képességeinek kibontakoztatását, a folyamatos tanulás feltételeit a tankötelezettség teljes időszaka alatt.
Írják a diákok a házirendet!
Lóránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnöke szerint az iskolai szabályzók – a szervezeti és működési szabályzat, házirend – kialakításába be kellene vonni a diákokat is. Ezzel, ugyan látszólag megnöveljük a gyerekek jogait, de valójában nagy felelősséget hárítunk rájuk. Ha ők alkotják meg (természetesen a pedagógus segítségével) a különböző szabályokat, és azok megszegésének szankcióit, akkor azokra sajátjukként tekintenek, és komolyan fogják venni. Lóránd ezért az iskolai agresszió elleni küzdelem egyik legfontosabb elemének tekinti az ilyen típusú tanár-diák együttműködéseket.
Megerősítenék az elindított iskola-, és tananyagfejlesztéseket is. Pályázatokkal támogatnák a mindennapi élet által elvárt tudást és a kulcskompetenciákat fókuszba állító új pedagógiai módszerek bevezetését és a már bevált jó gyakorlatok elterjesztését. Ehhez kapcsolódva, a bizottság szerint erősíteni kellene az iskolák nevelési funkcióját, többek között új értékelési módszerekkel és a kooperatív tanulási technikák alkalmazásával. Fontos, hogy – az erőszak felismerése, kezelése, megelőzése érdekében – az intézmények szoros együttműködést alakítsanak ki a gyermekvédelmi szolgálattal, a pszichológus szakemberekkel, és a rendészeti szervekkel.
A szabadidős tevékenységek és a sport is segítenek
A bizottság által kidolgozott dokumentumban külön pontban hívják fel az oktatási intézmények figyelmét a szabadidős tevékenységek fontosságára is. Mint írják, a mindennapos testedzés és a művészetekre épülő személyiségfejlesztő foglalkoztatás hozzájárulnak a teljesítmény növeléséhez, a kudarcélmények csökkentéséhez, a gyermeki, tanulói sikerélmény megéléséhez.
A bizottság szerint az oktatási intézményekben mindennapos gyakorlattá kell válnia a konfliktust megelőző, erőszakot csökkentő eljárásoknak. Azt javasolják a szakemberek, hogy országos szakszolgálat segítse ezt a munkát. Nagyon fontosnak tartanák azt is, hogy a pedagógusképzésbe és továbbképzésbe épüljenek be megfelelő ismeretek az erőszak, bántalmazás megelőzéséhez, felismeréséhez, kezeléséhez.