A Budapesti Nyomozó Ügyészség három rendőr ellen emelt vádat, mert álláspontja szerint a három rendőr még 2006. szeptember 20-án egy VI. kerületi ház kapualjában bántalmazott egy férfit. A bíróság szerint azonban a harmadrendű vádlott nem vett részt az elfogásban, így felmentette az ellene emelt vád alól.
Az első- és másodrendű vádlottakat – mindketten törzsőrmesterek – azonban hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és könnyű testi sértés miatt egy-egy év börtönbüntetésre ítélték, amit két év próbaidőre felfüggesztettek. A bíróság előzetesen mentesítette a rendőröket a hátrányos jogkövetkezmények alól. Emellett a bíróság eggyel visszavetette őket a rendfokozatukban.
A rendőr vádlottak tagadták a terhükre rótt cselekményt. Azt állították, hogy a Blaha Lujza térről a Nyugati tér irányába haladva tömegoszlatást hajtottak végre, melynek során mások mellett két férfi dobálta a rendőrsorfalat. A rendőrök utasítást kaptak a két férfi „kiemelésére”, de azok befutottak az Erzsébet körúti ház kapualjába. Itt egyikük felfutott az emeletre, őt üldözőbe vette néhány rendőr, de nem találták meg. Ezalatt a többi rendőr a másik férfit földre vitte és megbilincselte.
Az ítéletindoklásban a bíró kifogásolta az akcióról készült rendőri jelentést, amely – mint mondta – „abszurd”, hiszen sem a helyszín, sem az időpont, sem az elfogás módszere nem egyezik meg a sértettek és a vádlottak által elmondottakkal. A bíró kiemelte: elfogadhatatlan, hogy egy sablon alapján készültek a rendőri jelentések, amelyek – okirati bizonyítékként – a benne foglaltak megdöntéséig bizonyítják, hogy minden úgy történt, ahogy le van írva.
Mint kifejtette, ezek „nehezen felderíthető ügyek”, és véleménye szerint „a rendőrök egymás iránti szolidaritása nagyobb, mint az a bűnüldözési érdek, amire vonatkozóan a felderítést elősegítené”.
