Kezdeményezésüket az egészségügyi ellenreformról sokan a Fideszhez, illetve a Magyar Orvosi Kamarához kötik. Valójában kikkel dolgozta ki a tervezetet?
A koncepciót a Korányi András Alapítvány Alkotó Közössége dolgozta ki. Számos olyan szakértő van közöttünk, akik már a hetvenes évek óta munkálkodnak azon, hogyan lehetne Magyarországon egy modern társadalombiztosítási rendszert felépíteni. Tagja a csoportnak egy sor olyan ember, aki maga is aktívan részt vett az egészségpolitika vagy az OEP irányításában.
Ki volt a megbízójuk?
Nincs megbízónk, magunkat bíztuk meg. A csoportban egyébként legalább annyi baloldali beállítottságú ember van, mint ahányan a jobboldallal szimpatizálnak. A Fidesz a dolog mögé állt: a nemzeti egészségügyi kerekasztalnál kifejezték egyetértésüket a már kész tervezettel kapcsolatban. Amikor pedig elkészült az a verzió, amelyet a parlament elé is be lehet nyújtani, akkor a nemzeti egészségügyi kerekasztal tagszervezetei és számos civilszervezet is úgy döntött, hogy felkérik az öt parlamenti frakciót a „nép” által elkészített tervezet beterjesztésére. Azzal a kormányjavaslattal szemben, amelyet egyébként egyetlen szakmai és civilszervezet sem támogat, a társadalom egyöntetűen elutasít, sőt még sok MSZP-s képviselő is csak akkor szavazza meg, ha „pisztolyt tesznek a fejéhez”. Erre először senki nem reagált, majd a Fidesz és a KDNP vállalta, hogy megteszi azt a közjogi aktust, hogy beterjeszti a parlament elé, sürgősségi tárgyalást kérve. Most itt áll az ügy.
Mit várnak?
Az valóban kérdés, hogy mi lesz belőle. Egy dolog biztos: két éven keresztül azt a szöveget halljuk, hogy itt reform kell és nincs más koncepció. Most van alternatíva. Azt hiszem, más helyzet úgy szavazni a rosszra, hogy a jóra is szavazhatnék. Biztos vagyok benne, hogy ebből előbb-utóbb lesz valami. A több-biztosítós modell bukásra van ítélve.
Gilly Gyula reformot akar, de több-biztosító nélkül (Forrás: Gilly Gyula)
Miért? A kormány gyakran hivatkozik a külföldi, elsősorban a holland és a szlovák példára. Ha ott működik, itt miért nincs erre esély?
Azokban az országokban más volt a kiindulási probléma: volt egy széttagolt rendszer, kevéssé hatékony működéssel, rossz kockázatkezeléssel. A cél az volt, hogy a széttördeltség csökkenjen. Magyarországon viszont nincs ilyen széttördeltség Ahhoz, hogy ezen országok megoldásait sikeresen tudjuk alkalmazni, ahhoz előbb a rendszerük igen súlyos problémáit kellene importálni. Egyébként lehet ellenpéldát is mondani: Angliában, a kapitalizmus őshazájában állami egészségügy van, a finanszírozói és a szolgáltatói szerep viszont külön van választva. Kanadában állami a finanszírozás, de minden szolgáltató privát. A rendszer mindkét országban nagyon jól működik.
—-A több biztosító bukásra van ítélve—-
Mennyiben lenne más az önök javaslata a kormány koncepciójához képest?
Amivel mi most előálltunk, az egy több évtizede elkezdett szakértői és intézményesítési munkának a szerves folytatása. A törvényjavaslatunk – ellentétben minden szakmaiatlan propagandaszövegekkel – nem a jelenlegi rossz rendszer konzerválása, hanem azokat az újításokat tartalmazza, amelyeket már régen meg kellett volna tenni a társadalombiztosításban. A több-biztosítós lobbi azonban mindig elért annyit, hogy ha már a saját javaslatukat nem is tudták átnyomni, nagy káoszt azért csináljanak. Nem tegnapelőtt kitalált ötletek halmazáról van szó tehát, hanem egy konzekvens, koherens rendszerfejlesztési koncepcióról.
Mi a lényege?
Mi abból az alapelvből indultunk ki, hogy a társadalmi egészségbiztosítás alapvető feladata, hogy az emberek számára – társadalmi és egyéni szinten is – a lehető legtöbb egészségnyereség-szintet állítsa elő. Alapvető cél az ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlősége, az egészségügyi állapot indokolatlan különbségének megszüntetése, hatékony működés és minőség. Ezekről a jelenlegi egészségbiztosításról szóló törvényekben ugyanis – megdöbbentő módon – nincs szó, és úgy vélem, a jelenlegi rendszer hibái ezek hiányából adódnak. Meg kell vizsgálni a lakosság állapotát, ebből sejteni lehet, hogy mik az egészségügyi ellátási szükségletei, majd elgondolkodni azon, hogy hol, hogyan, miből és mennyiért nyújtsunk szolgáltatásokat. Ezt a gondolatkört vittük bele a koncepcióba. Ez nem a több-biztosítós modell ellenpontja lenne, hanem a jelenlegi rendszer korrekciója.
Ezt konkrétan hogyan valósítanák meg?
Az egészségügyben két terület, két piac van. Az egyik a finanszírozás, a másik a szolgáltatás, azaz maga a betegellátás. Úgy gondolom, a szolgáltató oldalon a privatizáció másodlagos kérdés. Ha a társadalombiztosítási finanszírozási rendszer rendben van, azaz szolgáltatásvásárlóként lép fel és tudja ellenőrizni a szolgáltatókat, akkor mindegy ez utóbbiak tulajdoni állapota. Csak a szolgáltatások minősége, szükségessége, elérhetősége, bekerülési költsége alapján szerződik a szolgáltatókkal. Ezzel egy ugyan erőteljesen szabályozott, de versenyt teremt a szolgáltatói oldalon. Ehhez lehetővé kell tenni persze a betegek szabad orvos- és intézményválasztását. A beteget pedig követné a pénz, így javulhatna a hatékonyság. Nem az állami tulajdon sajátja, hogy az biztos jó, vagy biztos rossz. Ha korrekt rendszer van, mindegy, hogy állami vagy magán a szolgáltató.
Gilly Gyula
Gilly Gyula 1965-ben született Budapesten. 1986 és 1992 között végezte a SOTE általános orvosi szakát, majd 1996-ban sikeresen letette a háziorvosi szakvizsgát. 1997-98-ban az MSC Health Services Management szakán tanult a University of Londonon, ezzel párhuzamosan pedig elvégezte a London School of Economyn a London School of Higiene and Tropical Medicine szakot. 1989 és 1992 között a SOTE Hallgatói Önkormányzatának elnöke volt, 1990-92-ben az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség alelnöki, 1993-ban elnöki posztját töltötte be. Ezt követően a SOTE egészségügyi menedzserképző központjának megszervezésében vett részt, ahol egészen 2000-ig oktatott is. 1998 és 2001 között az Oktatási Minisztérium felsőoktatási fejlesztési programigazgatója volt miniszteri biztosként. 2001-ben ő lett a Diákhitel Központ Rt. (DHK) vezérigazgatója. 2001 és 2003 között az OTP Egészségmegörző Kft. vezetőjeként megszervezte az OTP egészségbiztosítási pénztárát. Ezt követően 2007 januárjáig a PET-CT Kft. ügyvezetői tisztségét látta el.
—-Az OEP-pel, de másként—-
A rendszer alapja tehát az lenne, hogy az OEP jó finanszírozó és ellenőrző legyen. Ám ha ez 17 év alatt nem sikerült, miből gondolja, hogy most menne?
Eddig azért nem sikerült, mert nem hagyták. Politikai okai voltak, nem szakmai. Az viszont biztos, hogy összehasonlíthatatlanul kisebb invesztálással lehetne ezt felépíteni, mint a több-biztosítós rendszert. Azt látni kell, hogy ha beindulnak az üzleti érdekek, a világ legbürokratikusabb szisztémája jönne létre. Ami egy biztosítónál is sok pénz, hát még ha több van belőle. Elég egyébként abba belegondolni, mi történik, ha egy káreset miatt igénybe kell venni egy autó- vagy lakásbiztosítást. A teljes adminisztratív apparátusuk arra van kitalálva, hogy minél később, minél kevesebbet kelljen fizetnie a biztosítóknak a jogosultnak. Ugyanez lenne betegség esetén is.
Honnan lenne pénz az OEP felvirágoztatására?
Ha gazdaságosan működne a rendszer, tartalékot is fel tudna halmozni. Ehhez nem kéne több tb-t fizetnie az embereknek, a jelenlegi összegből is tudna működni. Pfisterer Lajos még a ’30-as években mondta azt, hogy a társadalombiztosítás kétféle tartalékkal gazdálkodik: a biztosítottak egészségével – ha egészséges, akkor sok járulékot fizet, de keveset kell rá költeni – és a befolyó járulékokkal. Azaz egészségnyereséget kell előállítani. Eddig a kárkezelésre összpontosított a rendszer, vagyis arra, hogy mi lesz a beteggel és mennyibe kerül, ha majd bekerül a kórházba. Szerintünk viszont azzal kéne foglalkozni, törvényileg is, hogy amíg egészséges az ember, egészséges is maradjon. A megoldás tehát nem az, hogy még több járulékot kell befizetni, hanem nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre és a szűrésre.
Egy több-biztosítós rendszer logikájába ez egyébként nem fér bele. Nem érdekelt ugyanis. Azért, hogy egy egészséges ember egészséges is maradjon, egy biztosítónak sokat kell költenie. Ám mivel az emberek évente válthatnak majd biztosítót, könnyen lehet, hogy ezzel egy konkurensének termel hasznot.
Ha jól működik a rendszer, sok pénz folyik be, ez javíthat a kórházak, rendelők színvonalán?
Nem biztos, hogy ettől a kórházaknak nyereségük lesz és jut renoválásra, de egy felfele menő spirál elindítható. A szolgáltatónak így ugyanis kényszere lesz arra, hogy minőséget adjon. Ha pedig ebből nyeresége lesz, akkor jut fejlesztésre is. Ráadásul, ha a szolgáltatói oldalon rend lesz, lehet olyan feltételeket teremteni, hogy egészségügyi vállalkozások jöjjenek létre, akár a szakorvosi csoportok vállalkozásaitól a privatizált kórházüzemeltetésig. Ez a rendszer önmagában képes arra, hogy tőkét bevonzzon. De például az állam is megtervezhetné, hogyan lehetne nagy tömegű forrásokat bevonni. Egy fejlesztési alapból akár hitelt is lehetne adni, a szolgáltatásfinanszírozási szerződésbe be kell építeni a tőkehányadot, és abból vissza kell fizetni a kölcsönt. Fedezetnek pedig ott van az OEP-szerződés és az ingatlanok.
Sokan az önök tervezetét olvasva attól tartanak, hogy restaurálják a tb-önkormányzatokat.
Ez a javaslat sok elemből áll össze. Alapvetően nem az a lényege, hogy hogyan fog kinézni az önkormányzata, hogy pont 21-en ülnek ott vagy sem. Az a lényege, hogy a szervezeti rész a kormány alól kerüljön ki. Az OEP ma olyan, mintha a minisztérium egyik főosztálya lenne. Meg kell teremteni a társadalmi kontrollt, a nyilvánosságot. Erre gondoltuk ki azt, hogy az ellenőrző szervben a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleteket kell bevonni. Másik oldalról pedig egy parlamenti kontrollt is ki kell alakítani, akár egy társadalombiztosítási albizottsággal.
És hogy lehetne megoldani az orvosok fizetésének problémáját?
A fizetést külön kell rendezni, bár a szabályozott szolgáltatási verseny kinyitná a kaput az orvosi vállalkozások előtt. Persze ezt a problémát is meg lehetne oldani, csak a járuléktörvényhez kéne hozzányúlni. Ez ugyan nem képezi a részét a koncepciónknak, de úgy gondolom, fogyasztásalapúvá kéne tenni a járulékokat, nem pedig a jövedelem alapján fizetni. Ma már az emberek bevallott jövedelme rendszerint köszönőviszonyban sincs azzal, hogy valójában mennyi pénzük is van. Fogyasztani viszont mindenki fogyaszt. Így tehát, ha például valaki egy bárban kifizet két kávét, a számla összegének egy bizonyos hányada automatikusan menne az egészségkasszába. Így kiszélesedne a járulékalap. Azaz ugyanazt a pénzt sokkal alacsonyabb kulccsal be lehetne szedni és ezzel együtt eltűnne a munkajövedelmet terhelő járulék.
