Sokan kérdezték már az 1989 óta hazánkban élő Gregory Clontz amerikai reklámszakembert, hogyan tetszenek neki a magyar lányok. „Azt szoktam mondani, hogy a magyar lányokkal nincs igazán tapasztalatom; a legtöbben megértik, de nem mindenki” – számol be tapasztalatairól. Ez a példa is mutatja, hogy társadalmunk alapvetően heteronormatív, azaz mindenkit heteroszexuálisnak tekintünk, amíg fel nem világosít az ellenkezőjéről.
Ezzel együtt Clontznak, saját bevallása szerint, soha semmi problémája nem adódott abból, hogy meleg. „Bár Amerikában könnyedebben kezelik a témát, az üzleti életben itt is kifejezetten jó tapasztalataim vannak. Négy munkahelyem volt eddig itt, három főnököm tudta ezt rólam, de ők is úgy viselkedtek velem, mint bárki mással” – mondja a reklámszakember, aki szerint legalább az üzleti életben tartunk már ott, hogy a homoszexualitás nem téma, de nem is tabu – írja legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában a Figyelő.
A magyarok fele szerint a másság magánügy
A Tárki közvélemény-kutató cég 2005. októberi felmérése szerint a magyarok mindössze 8 százalékának van meleg ismerőse. A homoszexuálisok népességen belüli arányáról pontos adatok nincsenek, de becslések 3 és 8 százalék közöttire teszik a súlyukat. Ebből statisztikailag az következik, hogy elvileg minden nagyobb munkahelyen, társaságban lennének melegek, ezek az emberek azonban – az érdekvédők elmondása szerint – zömmel rejtőzködnek, nem fedik fel nemi orientációjukat. 
Magánügy, vagy közügy? (Fotó: MTI)
Ez nem véletlen, mert bár a homoszexualitást a felmérések szerint mind kevesebben tartják bűnnek, illetve betegségnek, még mindig széles azok tábora, akik szerint ez magánügy és nem kell beszélni róla. Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára július eleji feltárulkozása után például – a Medián megkérdezése szerint – a magyarok közel fele úgy gondolta: a másságot titokban kell tartania állampolgárnak, politikusnak egyaránt.
Polarizálódó megítélés
A lakosság véleménye egyébként polarizálódott a homoszexualitás megítélésében: a Medián adatai alapján az elmúlt két évben – azaz az exfideszes, majd SZDSZ-es parlamenti képviselő, Ungár Klára, illetve Szetey Gábor „előbújása” közötti időszakban – éppúgy pár százalékkal nőtt azok aránya, akik elfogadhatónak tartják a melegek házasodását, mint azoké, akik szerint a homoszexuálisok életét jogi eszközökkel korlátozni kell. Mindkét csoport mintegy a népesség egyharmadát teszi ki.
Abban egyetértenek a téma kutatói, hogy a fiatal, városban élő, magasabb végzettségű honfitársak liberálisabbak a kérdés megítélésében. „Az idősebb generáció nálunk a rendszerváltás vesztese, és ez sok indulattal jár, ami a kisebbségek ellenében csapódik le, bűnbakkeresésben, idegenellenességben” – ad magyarázatot erre az attitűdre Tóth László szociológus.
—-Kell-e a házasság intézménye?—-
Bár az Európai Unió ellenez mindenfajta diszkriminációt, a homoszexuális párok jogai még nem egységesek a tagoknál. Tizenként uniós országban például lehetséges a melegek közötti bejegyzett élettársi kapcsolat, ötben a meleg párok fogadhatnak örökbe gyereket, három államban pedig a házasság útjában sem állnak jogi akadályok. Európán kívül házasodhatnak a melegek Kanadában, a Dél-afrikai Köztársaságban és az Egyesült Államokban, Massachusetts államban.
A hazai melegszervezetek – az idei felvonuláson történt atrocitások miatt – most azért küzdenek, hogy a kisebbség elleni izgatás ténykörébe ne csak etnikai, nemzetiségi hovatartozás, de a szexuális irányultság is bekerüljön. Általában pedig a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség tagjai itthon is az egyenlő jogokért, a házasságért, a közös örökbefogadásért küzdenek. A higgadtabbak szerint az is szép lenne, ha a bejegyzett élettársi kapcsolatot elfogadnák.
Igaz, a melegtársadalmon belül is akadnak szkeptikusok. A harmincas éveit taposó Dénes egyszerűen csak cirkusznak titulálja az elmúlt hetek eseményeit. „Nincs szükség házasságra, miért nem élnek csak szép csendesen együtt a melegek, ügyvédhez már ma is elmehetnek. A felvonulás is nevetséges, amíg az ott vonulók mindegyike nem vállalja a családjában a másságát” – érvel a jogi státus rendezésének túlhangsúlyozása ellen.
Valóban több lehetőség elérhető a meleg párok számára, ám csak utánajárással, kerülő úton. Nekik külön kell például végrendelkezniük egymás javára, az együttélésüket csak tíz év után ismeri el a jog, és akkor is bizonyítani kell. Párként ugyan nem fogadhatnak örökbe gyereket – de ezt a nem házasságban együtt élő heterók sem tehetik –, egyéni örökbefogadásnál viszont nem vizsgálják a szexuális irányultságot.
(A Figyelő összeállításában arról is olvashat, hogy a politika hogyan használhatja a homoszexualitást; a lapnak Bán Zsófia irodalomtörténész, író és Nádasdy Ádám nyelvész beszélt másságáról, és megtudható az is, hogy az európai kultúrkör mikor hogyan fogadta a homoszexualitást.)
