A történész publikációjában úgy fogalmaz: „Egyik célom az, hogy világnézetileg kettészakított országban, a ma éppen egymásra fenekedő közösség hisztériája csillapodjék. Szokatlan terápiát javasolnék. A múlt nyilvánosságra hozott titkai súlyos konfliktussal járhatnak. Mi az, ami megkönnyebbülést hoz? A velük való szembesülés, avagy a hallgatás abban a reményben, hogy a titok örökre titok marad – az NBH szeszélyes őrizete alatt?”
Az „Elnök” = elnök? című írásában Kenedi János felidézi, hogy az 1970-es években – vélhetően az egykori amerikai elnök nevével való hasonlóság miatt – az Elnök fedőnevet tapasztotta rá az Állambiztonsági Szolgálat. A történész tépelődéseiről is számot ad, miután most valóban elnökként kell irányítania azt a bizottságot, amely az 1944 késő ősze és 1990 kora tavasza között keletkezett politikai rendőrségi iratok felkutatásával foglalkozik.
A történeti tényekre utalva az áldozatokról és a tettesekről is készít összegzést. Mint írja: az államvédelmi szervek 1954-ben valamivel több mint 1,5 millió emberről vezettek nyilvántartást, 1960-ban 600 ezerről, 1966-ban 186 ezerről, 1989 júniusában pedig 164 900-ról.
Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére a múlt héten kérte fel a miniszterelnök Kenedi Jánost. A bizottság tagjai történészek, kutatók: Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.
A független szakértői testületnek a kormányszóvivő hétfői tájékoztatása szerint szeptember végéig kell elkészítenie a jelentését. Azután döntik el a tagok, hogy mennyi idő kell még munkájuk befejezéséhez.
