Az államelnök szintén így nyilatkozott – teszi hozzá Nádas, – pedig „a közjogi méltóságok olykor helytelenül értelmezik a törvényt, s így a saját szerepüket, olykor pedig kilépnek hatáskörükből” – mutat rá később. Majd hozzáteszi, a „közjogi méltóságok munkaköri kötelezettségei közé tartozik, hogy mandátumuk lejártáig nem sértődnek meg; a közjó érdekében túlteszik magukat a saját személyükön. De mindenképpen közös érdek marad, hogy a közjogi méltóságok ne veszítsék el emberi hitelüket és tudományos tekintélyüket. Se itthon, se külföldön. Erről hivataluknak, nekik maguknak is gondoskodniuk kell. Az állampolgár csupán fohászkodhat, hogy magas pozíciójukkal járó nárcizmusuk ne minden esetben ragadja el őket. Közjogi méltóságok hitelét és tekintélyét nem a tévedhetetlenségükön mérjük…”
Nádas azonban úgy látja a képviseleti demokrácia esélyeit vizsgálva, hogy itt valaki rá akar nyomakodni a közérdekre. „A választópolgárok meghatározott időre átruháznak valakire egy törvényesen körülírt felelősséget, s ő ettől kezdve úgy értelmezi a törvényeket, ahogy a személyes érdeke, pártjának érdeke vagy a személyes meggyőződése megkívánja. Ezek nem múlékony veszélyek, folyamatosan fenyegetik a demokráciát” – állítja.
Mit tegyen azonban a polgár, ha már négy évre a képviselőkre bízta az államot? Esélyeink igen soványak. „Még azt is szomorúan tudomásul kell vennie, hogy a demokrácia hívei pártpolitikai beállítottságuktól függetlenül maguk is szívesen fűrészelik saját maguk alatt az ágat. Minden ágat. Adót csalnak, hamis számlákat állítanak ki, hálapénzt fizetnek, hamisítják a jelentéseket, kenőpénzt fogadnak el, mosott pénzzel töltik fel a pártkasszáikat. Miért is ne tennék. Egyéni vagy pártpolitikai érdekeik szerint folyamatosan megsértik azokat a törvényeket, amelyeket választott képviselőként ők maguk hoztak, s amelyek betartása felett őrködniük kéne.”
A baj az, hogy ezt teszik a demokrácia ellenfelei is! Ők azt vallják Nádas szerint: „Csak a nem bűnös államot bűn kifosztani.” És mindebből számára különös felelősség származik: „Demokráciában a demokrácia ellenfeleit és a demokrácia híveit alig lehet megkülönböztetni egymástól. Ami kizárólag a demokrácia ellenfeleinek kedvez. A demokrácia belekerül egy csődspirálba. Amiért a demokrácia híveit értelemszerűen mindig nagyobb felelősség terheli, mint a demokrácia ellenfeleit vagy ellenségeit” – vallja Nádas állítva, kizárólag a törvénykövetés tudná ezt a helyzetet feloldani. Csakhogy: „Miközben a magánvagyonok szépen, illegálisan és a közjó szempontjából teljesen értelmetlenül gyarapodnak, az állam intézményei a működésképtelenségig leromlanak, s akkor hogyan jutna pénz a szegényekről és az elesettekről való gondoskodásra. Nyílik az olló, nő az elégedetlenség, s így tovább. A demokrácia ellenfelei kanalizálják.”
A továbbiakban olvashatunk az áfium elleni orvosságról.
(Részletek az ÉS cikkében olvashatóak!)
