Beát a nemzetközi hatósági együttműködés eredményeként nem először hozzák vissza Magyarországra a szomszédos országok kuplerájaiból, bárjaiból, ám anyja újra és újra prostituálja. A kislány, aki 12 évesen került be először a gyermekprostitúció világába, nem vall ellene. Valahogy neki is segítenie kell öt testvére eltartásában – mondja mindig az őt kihallgató rendőröknek, határőröknek.
Évről évre egyre több gyermek- és fiatalkorú lánynak vész nyoma Magyarországon, arányuk a saját korosztályukban eltűntek között 2002-ben 56, két évre rá 62,4, 2005-ben pedig már 65,5 százalék volt. Míg egy gyerek szüleitől, otthonától távol van, nagy a veszélye annak, hogy bűncselekmény vagy más jogsértés áldozatává válik. A prostitúció réme különösen a lányokat fenyegeti, és a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a prostituáltak átlagéletkora folyamatosan csökken.
Miközben nálunk a rendőrség és a prostituáltak érdekvédelmi egyesülete a 14 év alatti gyermekeket érintő prostitúció létezéséről nem is tud, a gyermekotthonok, nevelőintézetek, civil szervezetek munkatársai kérdésünkre számolatlanul ontják történeteiket a saját családjuk által áruba bocsátott, a bűnszövetkezetek érdekszférájába került vagy önkéntesen „munkába álló” kiskorúakról – köztük 10-14 évesekről is. Rejtőzködő jelenség, de igenis létezik, és egyre szélesebb kört érint, mondják. Budapesti aluljárókban, belvárosi luxusszállodák környékén, főutak mellett strichelnek a gyerekek, ám magánházakban – falun és városban – is űzik, űzetik a kábítószer-kereskedelem után a második legjövedelmezőbbnek számító „ipart”.
A láthatatlan iparág
„Biztosan előfordulnak egyedi esetek a 10-14 éves korosztályban is, de semmiképpen nem tömeges jelenségről van szó. A 14-18 éves tinédzserek sokkal inkább veszélyeztettek” – mondja Szabó Mihály, az Országos Rendőr-főkapitányság ezredese. Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke tapasztalataira támaszkodva megerősíti a rendőrség információit: „Ha létezik is prostitúció 14 éves kor alatt, mi nem tudunk róla.”
Mivel az iparágat jórészt a szervezett bűnözés tartja kezében, de a saját gyerekeiket futtató családoknak sem fűződik érdeke ahhoz, hogy rivaldafénybe kerüljenek, valóban rendkívül nehéz bármilyen bűncselekményt bizonyítani, vagy legalább számszerűsíteni a gyermekprostitúció áldozatait. A gyerek a rokonok iránti lojalitásból sokszor maga is tagad, többnyire azonban el sem jut az ügy a rendőrségig, vagy csak évek múltán derül ki, hogy mi történt egy-egy elcsavargott, megszökött kiskorúval, amíg keresték. Ráadásul a prostitúció nem is mindig abban a sztereotip formájában jelentkezik, amelyet megszokhattunk: falun például gyakori, hogy labilis családi háttérből származó gyerekek összeköltöznek náluk jóval idősebb férfiakkal, és pusztán a törődésért, a biztonságért vezetik a háztartást, miközben szexuális szolgáltatásokat is nyújtanak, s kimaradnak az iskolából. A korai prostitúció megállítása azonban létszükséglet, hiszen így az idősebb korcsoportban is kevesebb eset lenne.
Veszélyeztetett liliomok
Leginkább a gyermekotthonban lakó, onnan épp szökésben lévő, alacsony iskolázottságú szülők érzelmileg elhanyagolt, kiszolgáltatott gyerekei veszélyeztettek. Szakemberek szerint ma már azonban egyre több, viszonylag stabil családi háttérrel rendelkező, ám az életkorához képest naiv, befolyásolható, nem kellően felvilágosított gyerek is belesodródik a prostitúcióba. A serdülőkor lázadásai – például a szökés egy-egy nagyvárosi koncertre, a sokkal idősebb barát befolyása – különösen komoly veszélyt hordoznak magukban. Ráadásul az „ügyfelek” is egyre nehezebben azonosíthatók. Az AIDS terjedésével ugyanis egyre nagyobb az igény a fiatalok iránt, a csábítók pedig csak kisebb részben pedofilok, többségük kapcsolatteremtési problémákkal küzdő felnőtt férfi.
A hatósági statisztikai rendszerben a bűncselekmények sokféleképpen minősülhetnek – a megrontástól a vérfertőzésen át az erőszakos fajtalankodásig -, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a probléma valódi nagyságrendjének feltárását. A rendőrök, nyomozók, határőrök emellett az adminisztráció során nem minden esetben töltik ki lelkiismeretesen azokat a rubrikákat, amelyek később következtetések levonásához, becslések készítéséhez nyújthatnának segítséget. A látencia nagyságáról a rendőrségnek még csak megközelítő ismeretei sincsenek.
„Ne legyünk paranoiásak, de nem szabad elbagatellizálni a dolgokat” – mondja Flaskay Éva pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője. Szerinte ha egy szülő, egy gyermekjólétis, egy tanár olyasmit észlel, amit nem lát át teljesen, de megfogalmazódik benne a gyanú, akkor próbáljon meg összefogni a területen dolgozó szakemberekkel. Jó időben észlelve a prostitúció veszélyét, sok gyerek teljesen más életkarriert futhatna be. (Hazánkban nemrég a témában épp egy törvényi enyhítési törekvés okozott felzúdulást. E szerint a 14-18 éves gyerekekről, beleegyezésükkel és saját használatra lehetne pornográf felvételeket készíteni. Az ügyben a Parlament még nem szavazott, a kormány javaslatát azonban többen a koalícióból is támadták.)
A megoldás egyik kulcsa a határőrség kezében van. A magyar határőrség 2006. július elseje óta nyomozhat a prostitúció motorjaként működő emberkereskedelemmel kapcsolatban, előtte csak az embercsempészetre figyelhetett. „Több éve kértük már ezt a jogkört, mert az embercsempészési ügyeink felderítése során sok szál az emberkereskedelemhez vezetett. Rendkívül nehéz azonban megbecsülni bármelyik bűncselekmény áldozatai, vagy akár a prostitúcióra kényszerített emberek számának a nagyságrendjét” – mondja Boross Zoltán, alezredes, a határőrség bűnügyi és felderítő főosztályának bűnüldözési osztályvezetője. Egyes statisztikák 800 ezerre becsülik az emberkereskedelem áldozatainak számát Európában, más adatok 300-400 ezres nagyságot mutatnak. Magyarországon évek óta 30-35-ös ügyszám jellemző. „Ennél viszont nyilvánvalóan magasabb az áldozatok aránya” – ismeri el az alezredes.
Homályzóna
Az adatok valóságtartalmát tovább torzítja, hogy hazánk elsősorban tranzitország, azaz ebből a szempontból szinte csak átmenő forgalmat bonyolít le. A lány- és gyermekkereskedelem hálózata kontinenseken ível át, sokat profitálva az országhatárok megnyitásából, a vámellenőrzések megszűnéséből (például az Európai Unióban). Becslések szerint a világon évente legalább 2 millió gyerek válik prostituálttá.
Egyre nagyobb szükség lenne letisztult fogalomrendszerre, a lehetőségekhez mérten egységes jogi szabályozásra, és a lehető legszorosabb nemzetközi együttműködésre a bűnüldözésben – mutatnak rá a határőrség szakemberei. Tapasztalataik szerint jelenleg szinte csak a kibocsátó és a célországokban lehet tetten érni és bizonyítani az emberkereskedelmet és az ember-csempészést – azt is komoly nehézségek árán, hiszen sokszor maga az áldozat is tagad. Románia januári uniós csatlakozásával pedig immár az egyik legnagyobb prostituált-kibocsátó ország bűnbandáinak is lényegesen egyszerűbb lesz az élete.
