A közvetítői eljárás (mediáció) intézményét a 2002. évi LV. törvény vezette be, a polgári ügyekben lehetőséget biztosítva a felek peren kívüli megegyezésére.
Tavaly márciusban a büntetőeljárási törvénybe (Be.) is bekerült az a 2007. januártól alkalmazandó szabály, amely immáron erre az eddig kizárólag az állam által uralt területre is bevezette a megegyezés lehetőségét. Noha le kell szögezni: a megegyezés nem helyettesíti a büntetőeljárást, ez a lehetőség számos kérdést vet fel, ezért fontos áttekinteni a szabályozás lényegét.
A közvetítői eljárás célja
A közvetítői eljárás célja megegyezik a büntetőeljárás céljával, azonban annál részben szűkebb, részben tágabb. A büntetőeljárás az elkövető, vagy az annak vélt személy ellen folyik, célja az állami büntetőigény érvényesítése. Ebben az eljárásban nincs lehetőség az okozott testi, lelki sebek begyógyítására, az okozott vagyoni kár megtérítésére is csak kivételesen.
Kiemelt társadalmi jelentősége van a bűncselekmények következményei enyhítésének, az áldozatok helyzete könnyítésének, amit a közvetítői eljárás, az elkövetővel való kapcsolat, az ő megismerése, a megbánás tapasztalása, valamint az okozott anyagi kár megtérítése jelentősen könnyíthet.
Együttmûködõ partnerünk a Nádas Ügyvédi Iroda
A közvetítői eljárás törvényben megfogalmazott célja annak segítése, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre úgy, hogy az a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse, így lehetővé tegye a büntetés enyhítését, esetleg annak mellőzését is. Ez azt jelenti, hogy a közvetítés célja a sértett számára a bűncselekmény következményeinek megszüntetése, a lelki béke lehető helyreállítása, az okozott vagyoni kár megtérítése, míg az elkövető oldalán a bűnbocsánat elnyerése és az enyhébb büntetés vagy akár annak elmaradása.
Az eljárások jellegére utal, hogy míg a büntetőeljárás elsődleges résztvevői a terhelt és a hatóság, a közvetítői eljárásban az elkövető mellett a sértett is egyenrangúan és aktívan vehet részt. Amennyiben tehát a sértett nem kész az együttműködésre, vagyis nem fogadja el az elkövető „közeledését”, nincs helye az eljárás elrendelésének.
Mikor alkalmazható közvetítés?
Az új jogintézmény vizsgálatakor a legfontosabb kérdés, hogy milyen bűncselekményeknél van lehetőség megegyezésre.
A törvény szerint három ilyen kategória van,
a./ a személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és III. cím),
b./ a közlekedési (Btk. XIII. fejezet) és a
c./ vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet) bűncselekmények,
feltéve minden esetben, hogy az adott cselekményre a törvény szerint kiszabható legsúlyosabb büntetés nem haladja meg az 5 évet.
Ez a kör igen tág: a kisebb súlyú cselekmények mellett ide tartozik a legsúlyosabb cselekmény, az emberölés gondatlan esete, de a szándékos testi sértés is, feltéve hogy nem eredményez maradandó testi fogyatékosságot.
A közlekedési bűncselekmények általában gondatlanok, ezekre kifejezetten jellemző, hogy az elkövető maga is törekszik a magatartása következményei megszüntetésére.
Vagyon elleni bűncselekmények esetében pedig adódik a lehetősége annak, hogy az okozott kár megtérítése a büntetőjogi felelősségre vonás elmaradása irányába hasson.
Azt, hogy a meglehetősen tágan megszabott körön belül mely bűncselekményekre alkalmazzák legtöbbször az eljárást, majd a jövő határozza meg, azonban feltehető, hogy a gondatlan és a vagyon elleni cselekményeknél törekednek majd erre leginkább.
Az eljárás korlátai
A következő kérdés, hogy minden esetben alkalmazható-e a közvetítői eljárás? Alapvető feltétel, hogy értelme legyen, vagyis, ha feltehető, hogy a bírósági eljárásra ez kihat, ami azt jelenti, hogy a bíróság nem szab ki büntetést, vagy azt jelentősen enyhíti.
Fontos felidézni, hogy a Btk. 36. § (1) szerint nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet), háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette.
A büntetés korlátlanul enyhíthető az (1) bekezdésben említett bűncselekményeknél, ha az elkövető az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette, vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette.
Nincs helye azonban a büntetés mellőzésének olyankor, amikor az elkövető személyére vagy a cselekmény jellegére tekintettel nem várható ettől eredmény, vagyis ha az elkövető
a) többszörös vagy különös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) bűncselekménye halált okozott,
d) a szándékos bűncselekményt szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt illetőleg próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el.
További feltételei a közvetítői eljárásnak, hogy
a) a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tegyen,
b.) vállalja és képes a sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni,
c) a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint
d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.
A fentiekből következik, hogy – hasonlóan a próbára bocsátáshoz – a jogalkotó célja szerint a kisebb súlyú és nem „konok bűnelkövető” tettesek büntetésének elkerülése a cél, ha ezzel a további bűncselekmények megelőzhetőnek tűnnek.
A közvetítői eljárás és a büntetőeljárás viszonya
Kérdés, hogy helyettesítheti-e a közvetítői eljárás az állami büntetőigény-érvényesítést? A válasz egyértelmű: nem.
A közvetítés olyan, nem hatósági folyamat, amely ha eredményes, bizonyítékát adja annak, hogy az eljáró hatóság dönthet akár az eljárás megszüntetése vagy ítélet kiszabásának mellőzése mellett is.
A közvetítői eljárás megkezdése előtt a nyomozó hatóság (többek között az elkövetői beismerés alapján) megállapítja a tényállást, lefolytatja az eljárást. Ezt követően a szokásos szabályok szerint dönt az ügyészség vagy a bíróság az egyeztetés lehetőségéről, és függeszti fel erre az időre az eljárást, majd az egyeztetés befejeztével a hatóság folytatja a megkezdett procedúrát. Amennyiben a közvetítés sikertelen volt, nincs hatása az eljárásra, az folyik tovább, mintha el sem rendelték volna, amennyiben pedig eredményes, úgy a döntés ennek megfelelő: az eljárás befejeződik, vagy enyhébb büntetés születik. Arra is lehetőség van, hogy az ügyész elhalassza a vádemelést, így adva lehetőséget a terheltnek arra, hogy bebizonyítsa: nem lesz szükség büntető ítéletre.
A közvetítés szabályaival következő írásunkban foglalkozunk.
Dr. Nádas Gábor
A „Jogi sarokban” a Nádas Ügyvédi Iroda folyamatosan tájékoztat a közvéleményt érdeklő jogszabályokról, ezek változásairól, tervezetekről, alkalmanként egyedi esetekről. Az olvasók által felvetett problémákra – amennyiben ezeket a többi olvasó számára is érdekesnek tartja – jogi megoldási javaslatokat kínál. A konkrét ügy megoldása azonban ügyvédi tevékenység, amihez az események és iratok teljes ismerete szükséges, és meghaladja a rovat lehetőségeit.
