Az interjú első részében Békesi László vázlatos áttekintést ad a rendszerváltás óta eltelt időszak ciklusairól. „Az Antall–Boross-kormány elsősorban a mikrogazdaságban hajtott végre nagy jelentőségű lépéseket a vállalati csődtörvénytől a számviteli törvény átalakításán keresztül a nem üzleti alapú, de mégiscsak jelentős privatizáció elindításáig, de elhibázott költségvetési politikája és az akkori MNB rossz monetáris politikája ’94 végére pénzügyi krízishez vezetett. A Horn-kormány szanálta az államot, és fenntartható növekedési pályára állította a gazdaságot, továbbá útjára bocsátotta a nyugdíjreformot. Az Orbán-ciklus első két évében, noha a frazeológia katasztrofális volt, lényegében folytatták a ’95-ben megkezdett stabilizációs ciklust: őrizték a költségvetés egyensúlyi pozícióit, és figyeltek a versenyképesség, a termelékenység alakulására is. A ciklus közepén azonban váltottak, és a második két év már egyértelműen a fiskális lazítás jegyében zajlott, ráadásul nagyon laza monetáris politikával ötvözve, ami természetesen rossz pályára állította a gazdaságot, átterelte az addigi export- és beruházásvezérelt egyensúlyőrző pályáról egy belső piac által vezérelt, államháztartási túlköltekezés és termelékenységtől elszakított bérnövekedés által táplált pályára” – állítja a volt pénzügyér.
Gyurcsányék blöfföltek
Miután az Orbán-kormány osztogatása, az úgynevezett „magyar modell” két évvel a választások előtt kezdődött, a Medgyessy-kormánytól mindenki korrekciót várt, ám ehelyett gázt adtak, s „tovább robogtak a rossz pályán”. Békesi most úgy látja, hogy a szakemberek mégis türelemre intettek, s azt gondolták, meg kell várni a választások végét. Ebben szerinte szerepe volt Gyurcsány, a kormány, az MSZP és az ország szerencséjének, amiben volt blöff is.
Három ilyen elemet ki is emel. Ezek egyike a világban mutatkozó likviditási bőség, amelynek forrásai: a kis pénzeket összegereblyéző befektetési alapok, az olajexportálók hatalmas tőkéi, valamint a dinamikusan gazdagodó Délkelet-Ázsia mamutjai, főleg India és Kína. Gyurcsányék erre játszottak: „A likvid pénztömegek azonban, még ha alacsony hőfokúak is a kockázati félelmek, természetüknél fogva mindig a legjobb befektetési lehetőségeket keresik. És ha valamilyen oknál fogva emelkedni kezdenek a világgazdaságban kialakult minimális kamatszintek, főképp Észak-Amerikában, Japánban, általában a fejlett térségekben, ahol aztán végképp nincs kockázata a befektetőknek, és a hozamok elkezdenek növekedni, akkor bizony ez a régió, benne Magyarország már sokkal kevésbé lesz versenyképes. Vagy ha mégis az akar maradni, olyan eszement extrahozamot kell biztosítania, amely – a magas kamatszintek és a magas államháztartási terhek miatt – tönkreteszi a gazdaságot. Ez tehát nagyon kockázatos játék volt”.
A kockázatos játékhoz azonban mégis asszisztált a világ Békesi László szerint, aminek oka: „…az az őrült ellenzéki program és annak irreális gazdaságpolitikai célkitűzései; a globális világgazdaságtól való elrugaszkodottsága, protekcionista, bezárkózó, nacionalista, populista, demagóg, úgynevezett patrióta gazdaságpolitikája volt, amely – ez minden világgazdasági tényező számára evidencia volt – romba döntené a gazdaságot, kiszakítaná a világgazdasági folyamatokból, és tovább rontaná versenyképességét, egyensúlyát. Ezt Gyurcsány Ferenc jól látta, és amikor kockáztatott, erre is játszott”.
Nem volt ellenzéki alternatíva
Vagyis Gyurcsány győzelmének valós oka az egykori pénzügyminiszter szerint az, hogy: „… nem létezett komolyan vehető ellenzéki alternatíva, és ami volt, az fenyegető volt, ezért a piac olyan türelmes volt a Gyurcsány-kormánnyal, amire még nem volt példa Magyarországon”. A racionális befektetők tehát azt gondolták, hogy noha ezek is hülyeséget csinálnak, de ha a másik oldal győz, az mindenkinek rossz lesz, az országnak és a külföldi befektetőknek is, ezt pedig nem támogathatták.
„Én – őszintén szólva – mindvégig féltem, hogy mondjuk a GP Morgan fogja magát, és akár a két forduló között, elad ötezermilliárd forintnyi magyar kötvényt, és akkor az euró nyomban 300 forint fölé szökken, és akkor Gyurcsány veszít, mert ekkora veszteséget nem lehet megmagyarázni. De a befektetők is fölmérték, hogy amit az ellenzék hirdet, azt épeszű gazdasági szereplő nem támogatja sem belföldön, sem külföldön. Ezt az esélyt ismerte fel Gyurcsány és csapata, kockáztatott, és mindannyiunk szerencséjére nyert. Megúszta pénzügyi krízis nélkül, holott az is bőven a lehetőségek között volt” – mondja az interjúban Békesi László.
(A teljes interjút az Élet és Irodalom holnap megjelenő számában olvashatják.)
