A parlament hétfőn elfogadta, így már csak az Országgyűlés elnökének aláírására vár az a jogszabály-módosítás, amely a műalkotások szerzőjét megillető, úgynevezett követő jogról rendelkezik. Igaz, az ennek alapjául szolgáló uniós irányelv átültetésének határideje csak 2006. január 1-jén jár le, de a módosítások némi felkészülési időt is igényelnek.
A követő jog lényege, hogy a képzőművészeti alkotások értéke a kereskedelmi forgalomban legtöbbször gyorsan az eredeti vételár többszörösére növekszik, de ennek hasznát már csak a műkereskedő élvezi, a szerző (mivel a későbbi eladásokban nem vesz részt) egyáltalán nem. A hatályos törvény ezen a méltánytalan helyzeten úgy próbál javítani, hogy a képzőművészeti alkotások minden egyes újraeladása esetén a szerzőt is részesítik a bevételből. A törvénymódosítás az uniós követelményeknek megfelelő fogalomrendszert vezeti át elsősorban a hatályos jogszabályba, azonban jelentős újításokat is tartalmaz.
Többen, de kevesebbet fizetnek
Egyik leglényegesebb változás, hogy kibővül a jogszabály hatálya alá tartozó műalkotások köre. Azon képzőművészeti és iparművészeti alkotások listája, amelyekre a védelem kizárólagosan vonatkozott eddig meglehetősen rövid volt, így nem szerepeltek benne az újabb műalkotástípusok. A módosítás nem csupán jelentősen bővíti a listát – többek között a fotóművészeti alkotásokkal, kerámiákkal, üvegtárgyakkal –, de a felsorolást példálózóvá tette, így az újabb műalkotások megjelenésével a lista folyamatosan gyarapítható.
Jelentős újítás még a jelenlegi szabályokhoz képest a jogdíj mértékének megállapításánál újonnan bevezetett kulcsrendszer. Eddig a képzőművészeti és iparművészeti alkotások áfa nélküli vételárának öt százalékát kellett szerzői díjként befizetni, a jogszabályfrissítés azonban már euróban számol, sőt a műalkotások értékének növekedésével fokozatosan csökkenti a százalékos kulcsot (öt százaléktól egészen 0,25 százalékig).
A pályakezdő tehetségek támogatása
A javaslat szerint a fizethető maximális szerzői díj nem lehet több 12 500 eurónál, valamint a fiatal, pályakezdő művészek támogatására figyelemmel a törvénymódosítás meghatározza azt a legalacsonyabb eladási árat is, amely alatt szerzőidíj-fizetési kötelezettség nem terheli a műkereskedőt. Ez az összeg ötezer forint. Így, ha a műalkotás nettó ára a megjelölt alatt van, nem kell szerzői díjat fizetni. Ez ösztönözheti a műkereskedőket arra, hogy a (még) kevésbé értékes alkotásokat is megvásárolják, például a pályájuk elején járó művészektől.
Az indítvány az eddigi szabályozáshoz hasonlóan mentesíti a díjfizetési kötelezettség alól a múzeumokat, fontos újítás viszont, hogy a mentesítés nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a kiállító eladja az alkotást, illetve közvetítőként működik közre. Ilyen esetekben ugyanis nem érvényesül a múzeumok közérdeket szolgáló gyűjtőtevékenysége.
Valakinek fizetnie kell
A hatályos szerzői jogi törvény és a módosítás fontos törekvése, hogy a megállapított szerzői díjak beszedhetőségét biztosítsa. A módosítási javaslat fenntartja a korábbi szabályt, amely nemcsak a díjfizetésre kötelezett alanyt jelöli meg, hanem a befizetésért felelős személyt is, ennek értelmében tehát e kettő elválasztható egymástól. Ez azt jelenti, ha az eladó műkereskedő, a vevő pedig nem, az alapszabály érvényesül, vagyis az eladó fizeti a jogdíjat, és a közös jogkezelő szervezet is tőle követelheti a jogdíj megfizetését. Ez a helyzet abban az esetben, ha például egy galéria elad egy festményt. Ha a vevő műkereskedő, az eladó pedig nem, akkor a vevőtől lehet követelni a díj megfizetését. Például, ha a galéria magának vásárol képeket. Ha sem az eladó, sem a vevő nem műkereskedő, azonban a közvetítő igen, akkor a közvetítőtől követelheti a közös jogkezelő szervezet a jogdíjat. Ha pedig az eladó és a vevő is műkereskedő, akkor a közös jogkezelő szervezet felé egyetemlegesen felelnek. A javaslat így a tulajdonátruházásban résztvevő felekre bízza elsődlegesen a szerzői díj megfizetését. Amennyiben a felek egymás között e kérdést nem tudják megoldani, úgy a törvényjavaslat értelmében a díj a műkereskedőtől követelhető.
A követő jogi védelmet a törvényjavaslat értelmében nemcsak a magyar állampolgárok részére kell biztosítani ezután, hanem arra a szerzőre, illetve a szerző örökösére, jogutódjára is, aki az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának állampolgára. A védelem ezenkívül kiterjed az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira, amennyiben az adott ország is biztosítja ezt a védelmet az Európai Gazdasági Térség területéről érkező szerzők számára (viszonosság), illetve a javaslat értelmében azok a szerzők is védelemben részesülnek, akik nem magyar állampolgárok, de szokásos tartózkodási helyük a Magyar Köztársaság területén van.
