A három évre megválasztott új közjogi méltóság november 13-ától látja majd el elnöki teendőit.
Az elnökválasztáson mind a tíz jelenlegi bíra leadta voksát, a három fordulós procedúrán azonban már elsőre sikerült Bihari Mihály nevében megegyezniük. A jelöltnek a titkos szavazáson a voksok több mint a felét meg kellett szereznie.
Az eddig következetesen gyakorolt íratlan szokás szerint az elnökválasztás szavazatarányát a testület nem hozza nyilvánosságra. Az alkotmánybírósági elnök választásának szabályait rögzítő ideiglenes ügyrend nem szól arról, hogy lenne bármifajta formális jelölés a szavazás előtt.
A rendszerváltás idején létrejött intézmény elnökévé Sólyom Lászlót háromszor, Németh Jánost kétszer, a hivatali idejét november 12-én kitöltő Holló Andrást pedig egyszer választották meg az alkotmánybírák.
Az Alkotmánybíróság elnöke az öt legfőbb közjogi méltóság egyike. Feladatai közé tartozik, hogy összehívja és vezeti az Alkotmánybíróság teljes ülését, illetve képviseli a testületet az Országgyűlés és más szervek előtt.
Bihari Mihály életrajza
1943-ban született Budapesten, az elemi iskola után asztalosnak tanult. Közben esti tagozaton letette az érettségit, majd 1971-ben jogi, 1974-ben szociológus diplomát szerzett. 1970-től tudományos gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től adjunktus a jogi karon, állam- és jogelméletet, valamint szociológiát oktatott. 1972-ben belép az MSZMP-be, 1981 és 1984 között a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője, fő feladata a felsőoktatási reform előkészítése volt.
1984 őszén az ELTE-n létrehozta a politikatudományi csoportot, amely öt év múlva önálló tanszékké bővült. 1984-től docens, 1993-tól egyetemi tanár. 1987-ben az MDF és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapítója, 1987 és 1989 között az MSZMP reformköreiben és a reformtömörülésekben is járatos volt. 1988-ban – Bíró Zoltánnak, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt – demokratikus nézetei miatt kizárják az MSZMP-ből.
Egy 1989-es könyvében elméletileg vetetette fel a pluralizmus szükségességét és a demokratikus szocializmus igényét. Gondolkodása, nyilvánosságot kapó elemzései növekvő figyelmet keltettek iránta az MSZMP védekezésbe szorult vezetésében és a reformokat vagy radikális átalakulást szorgalmazó laza értelmiségi tömörülésekben.
1989 és 1994 között az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos osztályvezetője. 1988-1989-ben részt vett az alkotmány módosítását előkészítő igazságügyi minisztériumi munkálatokban.
1989-90-ben Németh Miklós miniszterelnök felkérésére részt vett a kormány tanácsadó testületének munkájában. 1990-ben a választások előtt több párt felajánlotta, hogy listáján befutó helyen indítja, ő azonban nem indult, az 1994-es választásokon pártonkívüliként, az MSZP támogatásával lett képviselő
1995-ben az MTA közgyűlésének tagjává választották. Az alkotmány-előkészítő állandó bizottság tagjaként részese az új alkotmány szakmai-politikai kidolgozásának. 1999-től alkotmánybíró.
