Mádl Ferenc legfontosabb könyvei
A deliktuális felelősség története (1964); Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974); Összehasonlító nemzetközi magánjog (1978); A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga (1988); State and Economy in Transformation (1997); EU Integration Process – Enlargement and Institutional Reforms (1997); Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga – társszerző Vékás Lajos (6 kiadás 1981-től 1997-ig); Az európai örökség útjain (1995).
A leköszönő államfő 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961-1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán. Tíz éven keresztül az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az Egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője. Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában” című disszertációjával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.
Tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozik. Több nemzetközi tudományos intézmény – például a Nemzetközi Kereskedelmi és Jogi Akadémia vagy az Európai Tudományos Akadémia – tagja.
Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított a Kaliforniai Egyetemtől a Berkeleyn át a Müncheni Egyetemig. Húsz könyv és körülbelül kétszáz tanulmány szerzője magyar és különböző idegen nyelveken. Ezen kívül számos hazai és nemzetközi kodifikációs munkálat résztvevője. Évekig volt választott bíró nemzetközi gazdasági perekben Budapesten, Bécsben és Washingtonban is.
1990-ben az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként a Magyar Tudományos Akadémiát, és a privatizáció menetét is ő felügyelte. 1991-ben a sok port kavart bős-nagymarosi vízi erőmű kérdésének kormány-meghatalmazottja volt, majd 1993-ig a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki hivatalát viselte. 1993-ban a Boross-kormány művelődési -és közoktatási minisztere. Ebbéli minőségében tagja volt az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak is.
2000. június hatodikán, a harmadik körben választották meg köztársasági elnöknek.
