Haldoklik a magyar sztáripar

Nincs pénz a popzenében, állítja több ismert együttes menedzsere. Ahhoz, hogy egy zenekar vagy egy énekes befusson, több millióra is szükség lehet, ha igényes produkciót akar valaki csinálni. A magyar popélet ugyanis két forrásból táplálkozik: a jól „megcsinált”, évek óta működő csapatokból és a lakodalmas zenéből. Az utóbbit már egy-két millió forintból is „piacra lehet dobni”, ráadásul több médium is helyet biztosít nekik.

Mindez azonban üzletileg csak akkor térül meg, ha a zenekar legalább két évig együtt marad, és két sikeres lemezt tudhat maga mögött. Arról, hogy mekkora számú eladott lemez jelent valóban sikeres értékesítést, eltérnek a vélemények. Információink szerint a már ismert zenekarok esetében a megtérülés 15 ezer körüli eladott példány után jelentkezik. De egy, a semmiből induló zenekar esetében ez inkább csak a 30 ezres példány fölött válik realitássá.

Kozsó már nem csinálná

Hogy mennyire nem lehet nyereséges a popcsapatgyártás, az abból is látszik, hogy Kozsó, Magyarország első számú sztárgyárosa sem alapítana ma már zenekart. Pedig évekkel ezelőtt még az általa megálmodott Shyguys és az All for Love dalait hallgathatták az érdeklődők. „Nem akartam harcolni árnyakkal és szellemekkel” – magyarázza, hogy régebben a szakma a zenéről, ma pedig az üzletről szól. A magyar popzenei piacról ma vészkiáltás hallatszik, ez köszönhető az internet adta letöltési lehetőségeknek, a kalózkodásnak, és annak, hogy ma már nincsen igazi zene.

Tabár Zoltán, a Joyride műsorszervező iroda tulajdonosa szerint a számítógépek segítségével már könnyen megoldható az otthoni dalszerzés. Ezt azután 300-500 lemezre felveszik, egy jobb képszerkesztő programmal pedig borítót fabrikálnak hozzá, és kész a piacképes lemez. Azonban az Exotic zenekar korábbi tagja ezt nem helyesli. Az így elkészített zene a haknizásokkal és párszáz CD eladásával egy éven belül meg is térülhet. A kérdés persze az, hogy meddig lehet a közönséget becsapni, és a pénztárcát megtömni. Ugyanis könnyű egy zenekart megcsinálni, de nehéz hosszabb ideig sikeresen fenntartani – magyarázza Környei Attila, a Manhattan és a Princess menedzsere. Egy valódi, zeneileg és külcsín tekintetében is igényes több tízmillió forintba is belekerülhet. Egy magas színvonalú masterlemez elkészítése 1,5 millió forintba kerül, ehhez jönnek még a külcsínkészítő mesterek százezrei, a tánctanár és a videoklip. A popzenekarok általában csak a második videoklip után válnak ismertté. Ez pedig 4-5 milliót tesz hozzá az eddigiekhez, és még ugyanennyit a marketing. De még ekkor is messze a megtérülés.

Válság van

Egy új könnyűzenei csapatnak nagy kockázatot jelent a televíziókban és a rádiókban szereplés. Az egyetlen magyar zenetévé célközönsége elég szűk, az adó pedig főként külföldi, vagy a már bejáratott magyar zenekarok klipjeit sugározza. A kereskedelmi televíziók reggeli műsoraiban helyet kaphatnak ugyan az új együttesek, bár nagy a valószínűsége, hogy a nagy nehezen kiizzadott szereplési lehetőség kárba vész. Ugyanis a reggeli műsorokat nem biztos, hogy azok nézik, akik egy ilyen frissen a piacra készülő zenekar célközönsége lehetnének.

Azonban a menedzserek legfőképpen a rádiókat bírálják, akik a külföldi tulajdonosok miatt a külföldi zenéket részesítik előnyben. Nem sok esélyt adnak a magyar énekeseknek, csak akkor, ha elég ismertek, és a bulvárlapok címlapján mosolyognak. A bulvár- és sztármagazinok pedig csak az ismert emberek magánéletére kíváncsiak. A kör pedig bezárult.

A válságból kivezető út

Kozsó szerint egyetlen megoldás létezik a válság megoldására: a nacionalista szabályozás. Az ismert zenész Franciaországot hozza fel példának. Ott ugyanis törvény írja elő, hogy a rádióállomásoknak 70 százalékban hazai zenét kell sugározniuk.

Az egyetlen műfaj, ami ma eljut a megfelelő közönséghez, a lakodalmas pop, a Magyar Televízión és Lagzi Lajcsin keresztül. A lakodalmas nótát éneklők így sokkal jobb helyzetben vannak: szöveget és zenét már nem kell írni, nincs szükség látványos videoklipre, és a tévés marketingre sem kell költeni. Ezért lehet az, hogy gombamód szaporodik a lakodalmas nótát éneklők köre.

Kiből lesz a jó sztár?

Az elmúlt évek letűnt sztárcsapatai, mint az előbb említett Shyguys vagy a Picasso Branch, a Bestiák, illetve még sokan mások, egy jól bevált recept szerint készültek. Mindez már a célközönség előtt sem titok, azonban ez mit sem ront az adott zenekar renoméján. A televízió gyorstalpaló műsorai, mint az RTL Klub Üstököse és a TV2 Popsztárok műsora megmutatta a lényeget: körülbelül jól nézzenek ki, kicsit tudjanak táncolni, és legyen egy kis hangjuk is a trendi felület alatt. Kozsó állítja, hogy ma már nem működik az, hogy tegnap még valaki bolti eladó, holnap meg sztár – kivéve, ha egy tv áll mögötte.

De ez sem igaz száz százalékig. A két nagy kereskedelmi televízió 2002-ben elindította saját sztárcsináló műsorát. Az innen kikerülő All for Love és Sugar&Spice csapatokra pedig már senki nem emlékszik. De annak ellenére, hogy bár a csapból is a Megasztárok folynak, közülük sem lett mindenki sikeres. Az első szériából négy énekes is saját lemezt adott ki, a Viva TV slágerlistáját mégis csak egy előadó, Gáspár Laci uralta.

Környei szerint a gyorsan összeeszkábált csapatok hamar kipukkannak, és a pukkanás sem nagy durranás. Azonban a lemez mellett talán ugyanolyan fontos a címlapokon való pózolás – ez tart ugyanis életben sok popzenekart. A Fresh lányok kapcsán – noha most jelent meg új lemezük – nem a dalaikra, hanem a férfimagazinos pózolásaikra és a róluk szóló pletykákra emlékszünk. Hauber Zsolt, a Fresh producere szerint ezzel nincs semmi baj: ugyanis az újságírókat az érdekli, ami felkelti az emberek figyelmét. Ha a közönség szereti a zenekart, érdeklődik irántuk, akkor a produkció jó, ha nem, akkor rossz – állapítja meg a producer.