Magyarországon előszeretettel élnek a szegregáció eszközével. Nemcsak képességek, hanem származás alapján is szelektálják a gyerekeket. Így fordulhat elő, hogy egy átlagos képességű roma gyereket fogyatékosnak ítélnek, csak hogy ne zavarja a „normál” osztályokban a tanítást. Az eset nem is ritka, évente 2500 gyereket minősítenek indokolatlanul fogyatékosnak. A romák már az általános iskolában elvesztik a túlélés esélyeit, de nemcsak a romákat érinti az aluliskolázottság problémája. „A mai magyar társadalomban tizenöt éve folyamatosan újratermelődik egy nagyjából 20 százaléknyi tömeg, amely nem képes nyolc osztálynál magasabb iskolai végzettséget szerezni” – foglalta össze kutatásának eredményeit Kertesi Gábor, az MTA Közgazdasági Kutatóintézet munkatársa, akinek most jelent meg a „Társadalom peremén – cigányok a munkaerőpiacon és az iskolában” című tanulmánykötete.
„A tesze-tosza, közmunkákra épülő foglalkoztatáspolitikai programok nem oldják meg ezt az egyre mélyülő és növekvő problémát. A politikai osztály mérhetetlen társadalmi vakságról és érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot a rendszerváltozás óta” – reflektált Ferge Zsuzsa szociológus a magyarországi politikusok tevékenységére.
Leszakadó romák
A rendszerváltás óta nemcsak hogy folyamatosan romlik a romák helyzete, hanem jobban romlik, mint a hozzájuk hasonló adottságú, de nem romáké – állapította meg Kertesi Gábor átfogó kutatása. A kutatónak nehéz dolga volt, hiszen évtizedek óta nem került sor a romák esélyeit vizsgáló, teljes körű adatfelvételre. 2005-re ugyan terveztek egy felmérést, ez azonban a Draskovics-csomag áldozata lett.
A kutató a nagy világválsághoz hasonlította a rendszerváltozás után Magyarországon kialakult állapotokat: a nyolcosztályos iskolai végzettség értéke semmivé foszlott, tömegek kerültek a társadalom peremére. Többek között a roma foglalkoztatás is összeomlott. A kilencvenes évek elején a 20-40 közötti családfenntartó roma férfiak 38 százaléka munkanélküli lett. A romák iskolázottsági helyzete azóta is folyamatosan romlik: relatív lemaradásuk, vagyis iskolázottsági szintjük további 20 százalékkal nőtt. Középfokú iskolai végzettség híján pedig romlanak életesélyeik.
De nem csak a romákat érinti ez a kérdés. A foglalkoztatási válság gyermekei permanens szegénységben élnek, ami súlyosan rontja az iskolázottsági szintjüket. Egy 3-4 gyermekes szegény család életesélyei 40 százalékkal rosszabbak, mint a két gyermeket nevelő, nem szegény családé – állapítható meg a mai magyarországi viszonyokról. Középiskolai végzettség híján a felzárkózás reménye is csökken. „Gyakorlatilag tizenöt éve folyamatosan újratermelődik egy masszív társadalmi réteg – az adott évben beiskolázott gyerekek 20 százaléka – akik nem tudnak bejutni a középiskolába” – foglalta össze Kertesi Gábor, és hangsúlyozta, hogy ez a jelenség nem csak a romákat érinti.
Hiperszegregáció
Magyarországon a 80-as években elindult kezdeményezések hatására jelentős sikereket értek el az aluliskolázottság felszámolásában. Míg egy évtizeddel korábban még 35-40 százalék volt az aluliskolázottak aránya a magyar társadalomban, 1985-ben már csak 20-23 százalék. „A nagy tragédia, hogy ez az arány, azóta is stagnál, miközben Magyarországon egyre nő a beiskolázottak száma” – hangsúlyozza Kertesi Gábor. Pontosan a kutatók sem tudják megmondani, hogy mi az oka mindennek, de a társadalom kettészakadása és a közoktatás inkompetenciája mellett az iskolai szegregációt okolják. A szociális helyzet és képesség szerinti szelekció megkülönböztetése érdekében az oktatási szakemberek az integráció eszközével küzdenek.
„Nem szeretem az integráció szót, én általában a deszegregációt szoktam használni, hiszen Magyarországon igenis létezik a sokak által tagadott iskolai szegregáció. Nemcsak képesség, hanem származás szerint is szelektálnak a gyerekek között” – mondta Mohácsi Viktória, az Európa Parlament képviselője, aki maga is egy szegény roma családból származik. Meglátása szerint neki és testvéreinek azért volt lehetőségük a „felemelkedésre”, mert az iskolában ugyanazt a képzést kapták, mint a többi magyar. Nekik szerencséjük volt, mert az osztály olyan kicsi volt, hogy értelmetlen lett volna szétválasztani a gyerekeket. Így kapták meg azt az esélyt a továbbtanulásra, ami elméletileg minden magyar gyereknek jár. Magyarországon hiperszegregáció működik a szakemberek szerint, amelyhez hasonlót az egész világon csak Chilében és Új-Zélandon lehet tapasztalni.
Mérhetetlen vakság és érzéketlenség
„Miközben Magyarországon nagyon jelentős az a réteg – a gyerekek 20 százaléka -, amelynek tagjai rászorulnának a támogatásra, mégsem részesülnek azonos oktatásban” – mondják a szakemberek, akik szerint ráadásul tömegével születnek olyan politikai intézkedések, amelyek szakmailag hibásak. A kutatások a társadalmi jelenség megértését segítik, amelyek segítségével finomra hangolt, szakmailag is megalapozott intézkedéseket lehetne hozni. Az alacsony iskolázottságúak aránya OECD országai közül csak Portugáliában magasabb, mint hazánkban.
„A társadalomkutatás nem csak dísz a társadalompolitika karácsonyfáján. A társadalompolitikai intézkedések nagy része nélkülözi a minimális szakértelmet is”- véli Kertesi. „Egy kormányzat sem engedhetné meg magának, hogy behunyja a szemét a cigányság egyre romló helyzete felett” – foglalja össze Ferge Zsuzsa. A szociológus szerint rövid távú magánérdekek befolyásolják a probléma felszámolását, és a politikusok ezen a téren mutatott tevékenysége szánalmas.
A szegregáció elleni küzdelmet a hatályos magyar törvények betartásával kellene kezdeni. A közoktatásról szóló törvényben például tiltják az általános iskolai felvételit, és a 2003-ban született egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény is tiltja az iskolai szegregációt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
