Bő tíz évvel ezelőtt teljesen kiégett Sillingék kis likőrüzeme. Minden eszközük megsemmisült, ráadásul kiderült, hogy alul volt biztosítva az épület, így mindössze 1,4 millió forintot fizetett a biztosító, ami a károk töredékére volt csak elegendő. A család hitelt vett fel, és az alkalmazottakkal együtt 35 nap alatt újjáépítették az üzemet. A cégnél azóta is annyira rettegnek a tűztől, hogy amikor pár éve egy fóliázó gépből kipattant egy szikra, és két-három tenyérnyi területen lángra kapott a csomagolóanyag, a rémült alkalmazottak a cég telephelyén fellelhető összes poroltó tartalmát ráfújták. „Utána három napig takarítottunk” – emlékszik Silling Kálmánné. Tüzes víz
A tűzben is csak megerősödött üzem alapítói házasságuk első éveit még vízen töltötték: a Szocialista Forradalom nevet viselő SZOT üdülőhajón dolgozva járták a Dunát. A pörgős évek után visszatértek falujukba, Piliscsévre. Silling Kálmánné elvégezte a tanárképző főiskolát, majd tíz évig pedagógusként dolgozott, férje pedig továbbra is a vendéglátóiparban vélte meglátni a jövő útját. Egy ismerősük vetette fel 1991-ben, hogy Sillingék üresen álló ingatlanában érdemes lenne likőrüzemet indítani. „Meg kell próbálni” – monda a házaspár, és két tulajdonostárssal megalapították a Pilis’91 Kft.-t.
A következő év az előkészület ideje volt: beszereztek egy kis kézi töltőgépet, megvásárolták 4-5-féle kommersz ital receptjét, majd 1993-ban négy alkalmazottal elindult a termelés. A fél-fél milliós saját erővel és banki kölcsönnel létrehozott cégben a feleség reszortja volt a termelés irányítása, a férj pedig az értékesítést végezte – autóval járta a környék éttermeit, kocsmáit, élelmiszerboltjait. Évről évre minden pénzt visszaforgattak a kft.-be, időközben kivásárolták a másik két alapítót, így tisztán családi tulajdonba került a cég. Azután 1995-ben – szintén hitelből – megvettek egy üresen álló üzemet Piliscséven.
A cég az utóbbi években rendre 20-30 százalékos forgalomnövekedést ért el, s minthogy a piac egésze nem bővül, ez jó eredménynek számít. „Mi kisebbek, rugalmasabbak vagyunk, mint a nagy konkurensek” – avat be sikerük titkába az ügyvezető. A Pilis’91 ma már a szeszesitalgyártók között a 8-9. helyet foglalja el az országban; három automata gépsorukon összesen 140-150-féle minőségi, illetve kommersz szeszes italt állítanak elő, utóbbiak teszik ki a termelés 60 százalékát.
Elutasított pályázatok
“Többször is részt vettünk pályázatokon, mert kinőttük már a jelenlegi üzemet, de minden esetben indoklás nélkül elutasítottak minket” – utal Silling Kálmán arra, hogy nehéz megbirkózniuk a „gonosz szeszipar” előítélettel. A cégvezetők egyébként nem értik ezt az ódzkodást, mert 45 alkalmazottjuk van, akik szinte kivétel nélkül piliscséviek, s ezzel a Pilis’91 Kft. a falu egyik legnagyobb munkáltatója. Ráadásul a termékeik árának 80 százalékát különféle adók formájában befizetik az államkasszába.
SILLING KÁLMÁNNÉ
• 50 éves, Esztergomban végezte el a gimnáziumot, majd szülésznőnek tanult Budapesten. Ezután férjével együtt egy SZOT üdülőhajón dolgozott, később szétvált a szakmai pályájuk. Esztergomban elvégezte a tanárképző főiskolát, és tíz éven át – egészen a Pilis’91 Kft. indulásáig – pedagógusként dolgozott. Jelenleg ő a cég ügyvezető igazgatója.
• Két gyermekük van, fiuk ügyvédként dolgozik, lányuk pedig főiskolára jár, ők fogják majd továbbvinni a céget.
SILLING KÁLMÁN
• 54 éves, vendéglátó-ipari szakközépiskolába járt, majd szakácsnak állt, és haladt előre a ranglétrán. 1971-től dolgozott a Szocialista Forradalom nevű hajón. A dunai vendéglőzésbe belefáradva visszatért a szárazföldi vendéglátóiparba, megízlelte a gebines életet, majd 1991-ben alapító tagja lett a Pilis’91 Kft.-nek, ahol ma ő a kereskedelmi vezető.
• Feleségével közös hobbijuk a síelés és a kirándulás.
A cég a termékei 80-85 százalékát nagykereskedőknek értékesíti. Ezek közé tartozik a Duplex Drink Kft. is, amely a tavalyi évben nettó 380 millió forint értékben vásárolt italokat a piliscsévi palackozó üzemtől. „Már öt éve állunk kapcsolatban a Pilis’91 Kft.-vel, jó minőségű termékeik vannak kedvező áron, saját márkás italokat is rendelünk tőlük” – mondja Lakatos Tamás marketingigazgató.
Már többször megkeresték a piliscsévi üzemet a nagy áruházláncok képviselői is, de velük nem tudtak megegyezni. A nagy hipermarketek ugyanis eleve csak 60-90 napra fizetnek a heti szállítások után, ráadásul olyan nyomott árakon szerződnének, amit csak a minőség rovására lehetne teljesíteni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kommersz italok piacán a kft. fő konkurense nem a nagy italgyártó cégek köre, hanem a feketegazdaság: a semmilyen adót nem fizető zugpalackozókkal is versenyezniük kell. (Hátrányukat jól mutatja, hogy egy liter 37,5 fokos italnál csupán a jövedéki adó 720 forintot tesz ki.) Ebbe az árrésbe pedig már nem férnek bele azok az engedmények, amelyeket a nagy láncok kérnek. Nem is beszélve az ilyenkor szokásos bónuszokról, belistázási és polcpénzekről.
A társaságnál rendkívül alacsony a fluktuáció, az elmúlt években talán ha öt ember hagyta el a céget. A Silling házaspár személyzeti politikájának része, hogy minden évben egyszer buszt bérel a cég, és „osztálykirándulásra” indul a komplett üzem az ország valamelyik távoli szegletébe. A csapatépítő tréninggel felérő kirándulásokon kívül mindig tartanak évzáró bulikat, de a munkatársaik névnapjait is rendszeresen megünneplik. „A feleségemmel 25 éve dolgozunk együtt, ilyenkor pedig már duplán számítanak az évek” – mondja Silling Kálmán. Rendszerint otthon is azon kapják magukat néhány perc után, hogy a cégről beszélgetnek; elvégre ez az életük.
