Belföld

Kórházak a reform kifulladása után

admin

2005. 03. 06. 16:00

Bár az egészségügyi reform lekerült a napirendről, bizonyos változtatásokkal, például a finanszírozási rendszer átalakításával, nem lehet a következő választásokig várni. Kérdés: nem árt-e a barkácsolás?

Tizenöt éve épít arra a mindenkori kormányzat, hogy az egészségügyben dolgozók elviszik a hátukon a rendszert, akármi is történjen – fakadt ki a minap egy kórház főigazgatója. „És mindig újra kiderül, hogy e tekintetben jól számít. De nem lehet a végtelenségig feszíteni a húrt!” – tette hozzá. Panasza általánosnak mondható az ágazatban. Lassan minden napra jut egy apokaliptikus helyzetjelentés, de minél gyakoribbak a víziók az ellátás összeomlásról – miközben a rendszer úgy, ahogy, de továbbra is működik -, annál kevésbé kelti fel mindez az emberek (köztük a döntéshozók) érdeklődését.


Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nemrégiben kijelentette, hogy az egészségügy reformját a következő másfél évben már nem tervezik, az ágazat azonban kiemelt prioritást kap a kormányzat munkájában. A szkeptikusok ezt úgy fordították le a mindennapok nyelvére, hogy parkolópályára kerül a szféra. Ezt a vélekedést látszik alátámasztani az a tény is, hogy a Pénzügyminisztériummal folytatott egyeztetés nyomán az egyes ellátási ágak (fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás, alapellátás) teljesítményfinanszírozási díjtételei harminc százalékkal kisebb mértékben emelkedtek ahhoz képest, amit az egészségügyi szektor szereplői – beleértve ebbe a szakminisztériumot és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat is – elfogadhatónak tartottak volna. Így az év első felében a fekvőbeteg-ellátás teljesítményét számszerűsítő, úgynevezett HBCS-pontok forintértéke 134 ezer helyett csak 132 ezer lesz, a járóbeteg-ellátásban pedig 1,34 forint helyett csak 1,32 forintot ér egy teljesítménypont. A hivatalos verzió szerint augusztustól emelkedik a pontérték.

Amit tenni lehet

• Költséghatékonysági vizsgálatokkal igazolt szakmai irányelvek a források hatékony felhasználására
• A finanszírozási rendszer átalakítása, a „veszteséges” ellátások
leépülésének elkerülése
• A szakorvosok kontrollja az alapellátó tevékenység felett

Haragszanak rájuk


Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke a fentiek ismeretében korántsem optimista: az egészségügyi szektorral szemben majdhogynem ellenségesnek tartja a döntéshozók fiskálisan szűklátókörű hozzáállását, arról nem is szólva, hogy végső soron mindez a betegeken csattan. „Már a 134 ezer is csak a túlélésre lett volna elég – esetleg arra, hogy a ťnagyvonalúanŤ bejelentett 7,5 százalékos béremelést ki tudjuk fizetni” – szögezi le. Bár az ágazat vezetése szerint a tavalyi módosított előirányzathoz képest 6,3 százalékkal magasabb az idén az aktív fekvőbeteg-ellátás költségvetése, a HBCS-forintérték csak alig 4 százalékkal nőtt (127 ezerről 132 ezerre). Ráadásul az elméleti 6,3 százalékos emelkedésből kellene fedezni a béremelést, a gyógyszerár-emelkedést, a közüzemi díjak növekedését (az egészségügy által érzékelt árszínvonal-emelkedés általában jelentősen meghaladja a „hétköznapit”). „Egyértelmű, hogy a kormányzat nem hajlandó finanszírozni a jelenlegi egészségügyi struktúrát. Ez akár vállalható álláspont is lehet, de akkor vállalni kell!” – mutat rá Golub Iván, aki maga is gyakorló kórházigazgató (a szerinte lehetséges alternatívákat lásd külön). A fenyegető csődhelyzet mellett az is szerepet játszik az egészségügy romlásában, hogy a sok esetben túldolgoztatott orvosok, ápolók, nővérek által elkövetett (mű)hibák (Figyelő, 2005/7. szám) érthető módon mindennapossá válhatnak, a néhol már most is többhetes várólisták tovább nyúlnak majd.

Két út

Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke, gyakorló kórházigazgató szerint két – egyformán rossz, de járható – út áll a döntéshozók előtt.

FIZETŐS MODELL. Az egyik lehetőség, hogy kimondják: nem hajlandók közpénzből finanszírozni az egészségügyet, és valamilyen módon pótlólagos forrásokat biztosítanak a szektornak – akár az új szlovák rendszerhez hasonló, viszonylag alacsony összegű co-payment bevezetésével, tehát a lakosság terheinek növelésével.
BEZÁRÁSOK. A másik szélsőséges lehetőség, hogy úgy döntenek, bezárják az intézmények ötödét, és az így felszabaduló forrásokat szétosztják a fennmaradó kórházak között. Golub Iván szerint ez utóbbi bár fájdalmas, de szakmailag nem okvetlenül helytelen részmegoldás volna az adott helyzetben, hiszen Magyarországon 10-20 százalékkal nagyobb az aktív fekvőbeteg-kapacitás az ideálisnál, jóllehet, szerencsé-sebbnek tartaná, ha ezeket az ágyakat inkább a valós igényeket tükrözően krónikus, ápolásai vagy hospice-ágyakká alakítanák át.




Haladás reformok nélkül

Sinkó Eszter, az Egészségügyi Menedzserképző Központ kutatója szerint átfogó reformok nélkül is sok mindent el lehet – és el kellene – érni, még másfél év alatt is. A sokat emlegetett paradoxon, hogy tudniillik az egészségügy alulfinanszírozott, ugyanakkor pazarlóan működik (még ha a két tényező nem is áll arányban egymással), nem csak intézményi szinten értelmezendő, hanem az ellátások, beavatkozások szintjén is: a mai napig nem készültek el ugyanis azok a költséghatékonysági vizsgálatokkal igazolt szakmai irányelvek, amelyek biztosíthatnák a források, közpénzek hatékony felhasználását. Hasonlóképpen problematikus a kórházi finanszírozási rendszer is, az ugyanis önmagában sem a hatékony, hanem a magasan finanszírozott ellátások nyújtására, és a „veszteséges” ellátások kikerülésére ösztönzi a kórházakat. Az is torzulásokat okoz, hogy egyes orvosok munkáját nem ellenőrzik kellően. Ebből gyakorta adódnak konfliktusok is, hiszen hiába „fedez fel” egy szakorvos hibát a hozzá kerülő beteg korábbi ellátásában, semmiféle érdemi beleszólása nem lehet az alapellátó tevékenységébe. Mindezekre a „bajokra” részben léteznek megoldások: évek óta készen áll már például a járóbeteg-szakellátás új finanszírozási struktúrája, az IBR (irányított betegellátási rendszer) pedig az érdekeltségi és szakmai ellenőrzési rendszerek tekintetében dolgozott ki a jelenleginél működőképesebb eljárásokat. Ezek beillesztése a rendszerbe, és széles körű értékelésük azonban még várat magára.

„Olyanok vagyunk, mint a garabonciás diákok voltak régen: időről időre végigkilincseljük a szomszédságot, hogy meglegyen a következő hónapokra szükséges betevő” – ironizál a gyerekkórházak helyzetén Harmat György, a Madarász utcai gyerekkórház főigazgatója. Mint mondja, gyakorlatilag nincs kiút: „A tartalékainkat már feléltük, amelyik tevékenységet gazdaságosan lehetett, azt szerződésbe adtunk, a dolgozók közül akit lehetett, elküldtük – most már a profilszűkítés, az eladósodás és aztán a bezárás jöhet” – vázolja a borús jövőt.

A profilszűkítés az egyik legkézenfekvőbb mód a kórház gazdasági helyzetének javítására – egyúttal azonban az ellátás ellehetetlenülésének legbiztosabb útja is. Ha ugyanis minden kórház beszüntetné a rosszul finanszírozott, tehát veszteséges szolgáltatások nyújtását (miként azt egy piaci viszonyok között működő cég gondolkodás nélkül megtenné), akkor egyik pillanatról a másikra azon vennénk észre magunkat, hogy nincs az országban onkológia, intenzív osztály, s abbamaradt a súlyos krónikus betegségek ellátása. Az ellátások fenntartása viszont hazárdjáték: elég, ha a kórházban a szokásosnál valamivel több súlyos beteg jelentkezik, s az intézmény csődbe jut.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Bengaluru, 2018. április 18.
Gyertyás virrasztáson vesz részt egy nő egy csoportos nemi erőszak és gyilkosság áldozatául esett nyolcéves indiai lány emlékére Bengaluruban (korábban Bangalor) 2018. áprlilis 17-én. A nomád törzsben élő lány 2018 januárjában halt erőszakos halált az észak-indiai Dzsammu állam Kathua körzetében. (MTI/EPA/Dzsagadis Nv)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.