A két nagy párt retorikájában egyaránt hangsúlyosan szerepel a munkabarát adó- és gazdaságpolitika. Az MNB és a kormány egyaránt elégedetlen a forint árfolyamának változékonyságával. A globalizáció-kritikai mozgalmak szerint a hasonló problémákra gyógyír lehet a deviza kereskedelem megadóztatása. Eljött az ideje a Tobin-adó köztudatba emelésének Magyarországon?
Mi a Tobin-adó?
James Tobin (1918-2002) keynesiánus közgazdász javasolta 1972-ben, a valuták árfolyamát stabilan tartó Bretton Woods-i devizarendszer összeomlása után, hogy a spekuláció visszaszorítása érdekében adóztassák meg a valutaátváltásokat. A Nobel-díjas közgazdász 2001-ben így nyilatkozott javaslatáról: „A devizamegadóztatás arra lett kitalálva, hogy az árfolyam ingadozásokat tompítsa. Az ötlet nagyon egyszerű: minden valutaátváltásnál egy kis adó lenne kiszabva, mondjuk 0,5 százalék. Ettől a spekulánsok visszariadnak.” 
Tobin gondolatát az 1997-es délkelet-ázsiai válság után a globalizációkritikai mozgalmak karolták fel. Az ATTAC (Association for the Taxation of Financial Transactions for the Aid of Citizens, magyarul “a polgárok megsegítése érdekében a pénzügyi tranzakciók megadóztatására hivatott szövetség”) 1998 júniusában Franciaországban alakult meg, azóta a Tobin-adó ügyéért küzdők kettős célt tűztek maguk elé: az adókivetés oldaláról nézve a piaci rendszerre nézve is káros spekuláció megfékezését, a beszedett pénzek felhasználása felől pedig a Földünkön tapasztalt nyomor enyhítését.
Előnyök és hátrányok
A Tobin-adó bevezetése emellett számos további előnnyel jár támogatói szerint: növeli a monetáris politika mozgásterét, csökkenti a nominális árfolyam változékonyságát, csökkenti a pénzpiacok működtetésére pazarolt erőforrások nagyságát, segíti a munkát terhelő adók és járulékok átalakítását tőkeadóvá, ugyanakkor nem befolyásolja károsan a reálgazdasági folyamatokat és a hosszútávú befektetéseket. A Tobin-adót demokratikusnak is nevezik, hiszen (ahol ismeri) bevezetését támogatja a közvélemény is, ráadásul igazságosnak is tartják, mivel elsősorban a spekulációs tőkét sújtaná, amit egyesek a mindenhol jelentősen megadóztatott szerencsejátékokkal állítanak párhuzamba. Kivetésének nem lenne technikai akadálya, hiszen a nemzeti fizetési és elszámolási rendszerek ellenőrzését a jegybank meg tudja oldani, így az általa kibocsátott valuta forgalma felett piaci hatalommal bír (emiatt valósítható meg a Tobin-adó kivetése egyoldalúan, a többi országtól függetlenül is).
Az ellenzők sem vitatják a Tobin-adó egyes előnyös következményeit, szerintük viszont összességében az adó a prudens pénzügyi szabályozás és ellenőrzés gyenge helyettese csupán, torzítaná az egyébként hatékonyan működő valutapiacot, ráadásul a gyakorlatban nehezen megvalósítható: elengedhetetlen lenne, hogy az összes ország egyszerre vezesse be alkalmazását, és még így is szinte lehetetlen nyomon követni a valutakereskedelmet és megállapítani az adóalapot (tehát lehetőség lenne az adóelkerülésre). Komoly akadály, hogy bevezetését ellenzi a nagy hatalmú pénzügyi elit is.
|
Természetesen a Tobin-adó fent részletezett előnyös hatásainak érvényesülésében meghatározó az adó mértékének kérdése is. A javaslatok 0,01 és 1 százalékos kulcs között szóródnak. Az ATTAC jelenleg az alacsonyabb verziót próbálja elfogadtatni az eurózóna országaiban, talán a kisebb ellenállásban bízva, és nem törődik a figyelmeztetésekkel, hogy a nagyon alacsony adó nem lehet hatásos a spekuláció csökkentésében, tehát bevezetésével csak hatástalanságát bizonyítanák.
Fontos probléma az adóbevételek elköltése is, az ATTAC azonban tudatosan távol tartja magát a kérdéstől egyelőre. A globális valutaforgalom napi értékét 1200 milliárd dollárra tették 2001-ben, ennek megfelelően még az alacsonyabb kulcs mellett is óriási adóbevétel (évi több tízmilliárd euró csak az eurózónában kivetett adó alapján) valószínűsíthető. Nagy kísértés lehet, hogy az eredetileg megfogalmazott nemzetközi fejlesztési programok finanszírozása helyett például (az egyelőre nem létező) általános európai adóként kezeljék a befolyt összegeket.
Helyzet van az EU-ban
Az ATTAC elsődleges reménye az eurózóna meghódítása. Mivel a GMU maga is az EU-n belüli megerősített együttműködés, amely egy közös valutával rendelkezik, természetes érvnek tűnhet, hogy az együttműködést a (nemzeti hatáskörbe tartozó) adózás területén is mélyítsék tovább. Franciaországban és Belgiumban már részben célt is értek ezek a mozgalmak, hiszen törvény született a Tobin-adó bevezetéséről azzal a feltétellel, hogy alkalmazását csak a többi EU-tagországgal közösen kezdik meg.
A meglévő pozitív példa, az eddigi tapasztalatok segíthetik a mozgalom térnyerését Európa többi országában is. Fontos tanulság például, hogy lehetséges és szükséges a különböző politikai oldalak meggyőzése a Tobin-adó bevezetésének fontosságáról: Belgiumban a baloldaliak mellett a kereszténydemokrata szakszervezetek is részt vettek az adó bevezetéséért indított kampányban, illetve a kereszténydemokrata pártok is megszavazták a parlamenti előterjesztést.
|
A mai magyar gazdasági helyzetben önmagában a valutaárfolyam stabilizálása miatt érdemes elgondolkozni az adó bevezetésének feltételeiről, de fontos hangsúlyozni a Tobin-adónak a munka világát érintő, szemléletformáló szerepét is: az adó- és járulékbevételeknek a munkajövedelmektől a tőkejövedelmek felé való eltolása valóságosan megjeleníthetné a politikának az átlagemberek felé fordulását.
Épp ezért meg kell vizsgálni az adó egyoldalú (tehát a forinthoz kötött), rövid időn belüli bevezetésének lehetséges következményeit is, bár úgy tűnik, inkább majdani GMU-csatlakozásunk teremt alkalmat arra, hogy politikusaink elgondolkozzanak a Tobin-adó magyarországi bevezethetőségéről.
Addig is fontos feladat a magyar közvélemény és a közéleti szereplők tájékozottságának és tudatosságának elmélyítése a Tobin-adó ügyében. Ahogy egyéb makrogazdasági kérdésekben is.
