A szoftver voltaképpen szellemi termék. A hordozó (CD-ROM, hajlékonylemez vagy újabban a DVD), illetve a csomagolás és egyéb mellékelt dokumentumok ára általában csekély az alkalmazáséhoz képest. Az értéket tehát egy kézzel megfoghatatlan dologban rejlik: a „hordozó tartalmában”.
|
Mi lehet szerzői joggal védett termék? Az Egyesült Államok törvényei azt követelik meg, hogy a védendő szoftver legyen eredeti, kreatív és valamilyen hordozón legyen rögzítve. Az eredetiség annyit jelent, hogy a szoftvert a gyártónak kell elkészítenie, nem lehet egy már meglevő alkalmazás másolata, átirata. A legtöbb termék kreatívnak mondható: a Szerzői Jogok Hivatala csak nagyon kevés szoftvert utasít el a kreativitás hiányára hivatkozva.
A rögzítettség igen fontos feltétel: azt követeli meg, hogy a szoftver megalkotójának mások által is használható médiumon (merevlemezen, hajlékonylemezen) kell tárolnia ötletét. A rögzítés módja ilyenformán gyakorlatilag közömbös, az a lényeg, hogy a szoftver ne csak valakinek az elméjében legyen felvázolva.
A szerzői jogok védelme akkor is megilleti a szerzőt (céget vagy természetes személyt), ha nem jegyezteti be magát semmiféle hivatalban, és akkor is, ha a termék leírásában nem szerepel a Copyright kulcsszó vagy annak ikonja. Mégis tanácsos feltüntetni őket a terméken: tudatosuljon a fogyasztóban, hogy jogvédett szoftvert használ.
A természetes személy által kifejlesztett szoftvert a készítője halála után még 75 éven át illeti meg jogvédelem, a cégek által fejlesztett szoftvert a megjelentetése után 95 évig, de a kész állapotba kerülés után számított legfeljebb 125 évig. Ez utóbbi megkötés azért fontos, mert megjelenésen a mindenkinek megadott, korlátozások nélküli vásárlási jogot értik, és jó néhány szoftver sohasem kerül ilyen helyzetbe, mert csak egy bizonyos célközönségnek teszik elérhetővé.
|
Nagyon fontos tény, hogy ha egy boltban szoftver „veszünk”, akkor azzal csak jogokat vásárolunk, nem magát a szoftvert! Ha egy szerzői joggal védett anyag első másolatát értékesítik, akkor a jogbirtokos elveszti jogait arra a szoftverre, a szoftvert a vásárló tehát másolhatja és terjesztheti. A licencelés legfontosabb oka tehát a kiadó jogainak fenntartása.
Ezenfelül a licencadónak persze számtalan előnye is van: ezúton a felelősségét is szabályozhatja, s az a szoftverek használatában igen fontos: ha nem rögzítené a licencben a felelősségi köröket, akkor felelőssé lehetne tenni a szoftver hibás működéséből eredő károkért. S megszorításokat tehet a szoftver felhasználására; ezeket a szoftverhez adott licencfeltételekben kell felsorolnia. A legjellegzetesebb megszorítások a felhasználás idejét, helyszínét és módját szabályozzák.
Forráskód
A dobozos formában kapható (licencelhető!) szoftverek szinte mindig a számítógép számára feldolgozható formában jutnak hozzánk. Ebben az alakjukban embernek nem értelmezhetők, vagyis ránézésre nem lehet eldönteni róluk, hogy helyesen működnek-e, vagy hogy hatékony-e az általuk felhasznált algoritmus. A programok fejlesztése viszont embernek olvasható formátumban folyik: ezeket a kódokat leginkább valamiféle különleges szöveges leírásnak lehet felfogni. A szoftvernek ezt az alakja a forráskód, a késztermék a gépi kód.
Ha egy bizonyos termék (például szövegszerkesztő vagy operációs rendszer) használatára jogot vásárolunk, akkor szinte soha nem kapjuk meg a forráskódot, sőt a gyártó külön meg is tiltja a program bárminemű vizsgálatát. Képzeljük el ugyanazt autóvásárláskor: a gyártó lehegeszti a motorházat, nehogy meggyőződhessünk a rendszer helyes vagy éppen hibás működéséről.
Az ilyen rendszereket zárt vagy védett forráskódú rendszernek mondják. Az üzleti világban a szoftverek túlnyomó része ebbe a kategóriába tartozik, mostanában azonban egyre nagyobb az érdeklődés a nyílt forráskódú rendszerek iránt – azoknak ugyanis „nincs lehegesztve a motorháztetőjük”.
|
A nyílt forráskódú rendszerek, ahogyan már a nevük is sejteti, gépnek és embernek értelmezhető formátumban is megszerezhetők. Az ilyen rendszerek mellett az a legnyomósabb érv, hogy hibáik így gyorsan megtalálhatók és kijavíthatók, mert mindenki könnyen megbizonyosodhat a rendszer belső működéséről. Adódhatnak olyan esetek, mikor a zárt forráskód hátrányos lehet a vásárlónak, bizonyos rendszerek használatában ugyanis fontos, hogy az üzemeltető tisztában legyen a rendszer helyességével, hibáival, s kijavíthassa vagy kijavíttathassa az esetleg rosszul működő részeket.
Egy szoftvernek sok feltételt kell kielégítenie ahhoz, nyílt forráskódúnak lehessen mondani. Az ezeknek a feltételeket nem teljesítő rendszereket védett vagy zárt forráskódúnak kell tekintetnünk; ne felejtsük el azonban, hogy egy nyílt rendszernek is lehetnek szigorúak a licencfeltételei – feltéve, hogy azok nem sértik meg az imént felsorolt szabályokat.
|
A nyílt forráskód teljesen szabad felhasználással is társulhat, az esetek többségében azonban ezeket a szoftvereket is csak bizonyos megkötésekkel lehet használni. A megkötések persze nem olyan szigorúak, mint a zárt szoftverek körében, de megfelelőképpen védik a szerző, illetve általánosabban a nyílt rendszerek érdekeit.
Mivel a szerzők (készítők) többnyire azonos licencfeltételekkel akarják terjeszteni a maguk nyílt forráskódú rendszerét, azért sokféle „szerződésséma” alakult ki. A legrégebbi, egyszersmind a legelterjedtebb a GNU General Public License (GPL) nevű licencfeltétel. A GPL egyfelől szabályozza a leszármaztatott kódok felhasználását: a forráskód nyitott és módosítható ugyan, de a módosított szoftver egyes-egyedül a GPL feltételeivel együtt terjeszthető, vagyis nem lehet zárt vagy védett rendszerré tenni. Másfelől védi a felhasznált forráskódrészleteket is: a GPL feltételei szerint közreadott szoftvereket nem lehet zárt kódú rendszerekben felhasználni, vagyis tilos vegyíteni a forráskódokat. Ez, habár valamelyest megkerülhető, nagyon súlyos megszorítás azoknak, akik más szellemi termékét igyekeznének a sajátjukként értékesíteni.
Érdemes megjegyezni, hogy a nyílt forráskódú rendszerek nevében használt angol free jelző a szabadon való, korlátok nélküli felhasználásra utal, s nem az ingyenességre! A legtöbb nyílt forráskódú rendszer ugyan ingyenesen felhasználható, de ez nem követelmény, és számos ellenpélda akad rá, például a pénzért értékesített Linux-disztribúciók.
