Ezzel véglegesen lezárulhatna Németország második világháború utáni külpolitikai küzdelme: az ENSZ alapokmányában mind a mai napig ellenséges államként szereplő Németország teljes értékű partnerré válna a nemzetek közösségében.
Informális egyeztetések hosszú sora után 2005 első felében kiderül, hogy sikerül-e 191 ország kormányának közös akaratra jutni az ENSZ reformja kérdésében. Ha ez megvalósul, Berlin reményei szerint Németország állandó tagságot nyer a BT-ben. Bár Schröder kancellár ezzel a sikerrel kétségtelenül biztosítaná helyét a történelemkönyvekben, a szövetségi kormány elsősorban az elmúlt két év tapasztalata alapján érzi rendkívül fontosnak, hogy Németországnak szava legyen a világban háború és béke kérdésében.
Belpolitikailag sem közömbös az állandó tagság „megszerzése”. Bár a külpolitika általában nincs befolyással a választások kimenetelére, ez olyan horderejű és érzületű nemzeti ügy, amelynek sikeres kezelése 2006-ban a jobboldalról is hozhat szavazatokat a jelenlegi szocialista-zöld koalíciónak.
Bőven hordoz kockázatot is a törekvés: ha az ENSZ reformját nem sikerül keresztülvinni, akkor a német állandó tagságért folytatott vita árnyékot vet a Schröder-kormányra. Mostanra az is kiderült, hogy Olaszország ellenzi a németek igényét, és ha az amerikai kormány is ellene szavazna, az Washington és Berlin épp csak alakuló közeledésének a végét is jelentené.
Mivel az állandó tagság jelentős országok (India, Japán, Brazília és lehetőleg legalább két afrikai állam) támogatásával képzelhető el; a német külpolitikának 2005-ben ezekre az országokra, régiókra kell nagyobb figyelmet fordítania, ha globális szereplővé akar válni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
