A kommunikációs forradalmat kirobbantó GSM-mel szemben az UMTS licencnek ma még inkább csak eszmei értéke van: a jövő „nagy ígéreteként” beharangozott generációváltást a piacelemzők egyértelműen lassú folyamatnak prognosztizálják. Becslések szerint a mobiltelefont használók száma a világon 2008-ra elérheti a 2 milliárdot,
ezzel szemben az UMTS szolgáltatásokat is kínáló mobiltársaságok csupán 2010-re is csak félmilliárd előfizetővel kalkulálhatnak – optimista forgatókönyv szerint.
A szolgáltatóknál kötelezően derűsebb előrejelzéseket adó készülékgyártók is úgy számolhatnak, hogy legjobb esetben 2005-re tehető a 3G már nemcsak kísérleti indulása. A megtérülési várakozásokhoz pedig figyelembe kell venni, hogy a 3G rendszer nem „ültethető rá” a már kiépített GSM-infrastruktúrára: gyakorlatilag vadonatúj hálózatot kell telepíteni, átjátszóállomásokkal és központokkal, sőt ezzel egy időben a „régi” hálózatot is működtetni kell, ami hatalmas kezdeti beruházást követel a szolgáltatóktól.
|
Szakértők úgy vélik, a 3G általános elterjedéséhez még korántsem értek meg a feltételek. Általában az internet fejlődéséhez hasonlítják a folyamatot. Az internet a 60-as évek elején technikailag már létezett mint az amerikai egyetemeket összekapcsoló rendszer, szélesebb körben azonban csak a 90-es években kezdett elterjedni. Gyakorlatilag még nincs hat éve, hogy az e-mailekkel, portálokkal és az információk özönével berobbant a gazdaságba, majd a nagyközönség mindennapjaiba.
Igaz, az Egyesült Államokban, ahol a legelterjedtebb és legszélesebb körű az internethasználat, időről időre közzéteszik azokat a jelentéseket, amelyek papíron kimutatják, hány milliárd dollárral nőtt a globális, interneten lebonyolított kereskedelmi forgalom és az e-business szektorokra lebontott volumene. A számok önmagukban imponálóak, általában azonban nem szokás melléjük tenni azt az adatot, amely azt mutatja, hogy az e-business aránya még ma is csak néhány százalékot képvisel a kereskedelmi világforgalom egészén belül.
Európa csak 2005-re tervezi, hogy eléri az Egyesült Államok internetelterjedtségét, s 2010-re prognosztizálja az e-kereskedelem, az e- közigazgatás általános elterjedését. Hogy Magyarországnak addig sikerül-e beverekednie magát az európai középmezőnyben a jelenlegi sereghajtó szerepéből, az kérdéses, de az internet és a páneurópai – vagy ma már inkább világrendszernek nevezhető – GSM fejlődési dinamikája talán nem véletlenül mutat jelentős eltérést.
Nem ismétlődik a GSM karrier?
Amikor 1992-ben a GSM berobbant a távközlési piacra, gyakorlatilag az egyik legősibb, közel egymillió éves tartalmat közvetítette: a beszédet. Sikere egyértelműen abból ered, hogy a hangkommunikációt gyorsabbá, könnyebbé, helytől, tértől és időtől függetlenné tette. A digitális tartalmat közvetítő internet (közel azonos idő alatt) messze nem futott be ilyen szédületes karriert.
Pontosabban: az internet más típusú, mindenekelőtt a célirányos információk közlésében játszik fontos, a hagyományos információközlési formákat jelentősen átalakító szerepet. Az egyszerű „beszéddel” összehasonlítva az emberek információs igényei jóval differenciáltabbak, így a közvetítési formák között nemcsak verseny, hanem bizonyos kiegyenlítődési folyamat is lejátszódik, az tehát egyáltalán nem igazolódik, hogy az internet – mint korábban jósolták – monopolizálhatja az információs piacot.
Ez az oka annak, hogy az internet mellett számos hagyományos tartalomszolgáltató is erősen áll a lábán: a rádió, a televízió, a szórakoztatást szolgáló mozi, színház, és nem utolsósorban: a papír. A szórakozást és oktatást egyaránt szolgáló könyv, a nem elektronikus média, az üzleti világban az írásos szerződés, a dokumentált és specifikált rendelés, a feketén fehéren lefektetett megállapodás, a titkos záradékokkal, a hiteles aláírásokkal, pecsétekkel ellátott okmány.
A digitális és a klasszikus rendszerek várhatóan legalább még egy évtizedig békésen élnek egymás mellett, s az elektronikus kommunikáció iránti igény csak lépésről lépésre terjed, keresve saját határait. Holott elvben a mobiltávközlés harmadik generációja lenne hivatott arra, hogy új formában elégítse ki „a harmadik ipari forradalomnak” nevezett piaci igényeket. Legalábbis az ezredfordulón még ezt a víziót vázolták fel az infokommunikáció prófétái.
Mikor lesz üzlet az új generáció?
Míg tehát egyfelől a 3G által közvetített tartalom „forradalmi” jellegével kapcsolatban alapvetően megváltoztak az eredeti elképzelések, másfelől a GSM-ről kiderült, hogy a mai igények mellett minden olyan szolgáltatást képes megvalósítani, amelyről eredetileg azt gondolták, hogy arra csak a 3G alkalmas. A WAP, a GPRS és a „két és feledik generációnak” nevezett EDGE tökéletesen el tudja látni mindazt a funkciót, amelyre a mai e-piacnak szüksége van. Az egyetlen kivétel talán a videotelefonálás, de erősen kétséges, hogy a mobil videotelefon akkora piaci potenciált jelent-e, amelyre érdemes vadonatúj hálózatot építeni.
Emellett az újabb és újabb megoldásokhoz, a szolgáltatások bővítéséhez nincs szükség olyan hatalmas beruházásokra, mint amit a harmadik generációs hálózat felépítése igényelne. Ez pedig, üzleti vállalkozásokról lévén szó, egyáltalán nem másodlagos kérdés. A távközlési beruházások megtérülési idejét a GSM megjelenése előtt legalább egy évtizedben számolták. A GSM-robbanás elkényeztette a szolgáltatókat, s persze a tulajdonosokat, hiszen évente több száz százalékos növekedéssel, milliós nagyságrendben emelkedő előfizetői számokkal lehetett kalkulálni.
Sebesség felsőfokon
A világpiaci trendek kutatói, igaz, még csak óvatos becslésekkel, de már számítanak arra, hogy a belátható fejlődést nem kell kizárólag az UMTS-hez kapcsolni. Elképzelhető, hogy olyan speciális eszközök, berendezések jelennek meg, amelyek külön-külön SIM kártyával lesznek felszerelve, s mobil-távirányítással fognak működni. Ma már például kapható olyan kis méretű, SIM-kártyás webkamera, amely otthon a falra szerelve a mobilkészülék segítségével ellenőrzi, rendben van-e minden lakásban.
A készülékgyártók nagy lendülettel fejlesztik a hangra, érintésre működő GSM telefonokat, ez sok tekintetben további lehetőségeket nyit a páneurópai rendszer fejlődése előtt. Ma még csak jósolják, hogy lesznek mobillal indítható háztartási eszközök, de a Sony például már két éve minden elektronikus termékébe elhelyez egy önálló elektronikus azonosítószámot, s ettől kezdve a hűtőgép, a mosógép, vagy a televízió már alkalmas arra, hogy akár távirányítással kommunikáljon.
Tehát már a közeljövőben elképzelhető, hogy egyetlen felhasználó akár tucatnyi SIM-kártyát is használ, miközben a kártya a szolgáltatás fizetését is azonnal bonyolítja, s ehhez a mai GSM rendszer technikailag tökéletesen elegendő. Igaz, hogy a GSM alapú 2,5 G még nem tud akkora sebességgel továbbítani az üzeneteket, mint a 3G, átvezet azonban abba a világba, ahol a sebességnek a mainál jóval nagyobb jelentősége lesz, mint ahogy az internet esetében sem az ADSL vagy az optikai kábel sávszélességével kezdték a világhálón megszerezhető információkat letölteni a felhasználók. Sőt a széles sávot nemcsak azért igénylik, mert gyorsabb, hanem mert a „nagyfelhasználók” számára olcsóbb, mint az eredeti modemes kapcsolat.
