Belföld

Dél-Kelet Ázsia: a többségnek nincs biztosítása

Azok, akik elvesztették hozzátartozóikat vagy javaikat az Indiai-óceán térségében bekövetkezett katasztrófa során, aligha számíthatnak arra, hogy biztosításuk enyhítheti káraikat; a többségnek ugyanis nincs biztosítása.

Az a biztosítási forma, ami az amerikai hurrikánok vagy a japán földrengések után segít az otthonok újjáépítésében, rendkívül ritka Indonézia, Sri Lanka, India vagy Thaiföld érintett régióiban.

Az áldozatok többsége ugyanis a társadalom azon szegényebb rétegeiből került ki, amely jellemzően nem biztosított – mondta el az egyik legjelentősebb indiai biztosító, a Life Insurance Corp. of India szóvivője, hozzátéve, hogy sok esetben az egész családot elragadta a hullám – nem maradt, aki igényt formálhatna a biztosításra.

Mindez azt jelenti, hogy a becslések szerint 13,6 milliárd dolláros kártétel után esedékes helyreállítási számláknak csak kis részét kell a biztosítóknak fizetniük – állapította meg a világ legnagyobb viszontbiztosítója, a Munich Re elemzése.

Ami történt, tipikus Ázsia fejlődő régióiban: míg szeptember 11. rekordnagyságú, 21 milliárd dolláros költséget jelentett a biztosítóknak, a világ eddigi legnagyobb katasztrófái, – az 1970-es bangladeshi árvíz, az 1991-es ciklon vagy az 1976-os kínai földrengés -, alig látszik a biztosítók könyvelésében.

Indiában, ahol már több 12 ezer áldozatról tudnak, csak a milliárdos népesség alig egytizedének van életbiztosítása, Sri Lankán, ahol a halottak száma meghaladja a 30 ezret még ritkább a biztosítás. Itt becslések szerint csak a gazdaság teljesítményének alig fél százalékát teszi ki a biztosítási díjak összege; Indiában ez az érték 2,6 százalék, míg a legfejlettebb országokban az 5 százalékot is eléri.

A Fitch várakozásai szerint a sri lankai biztosítóknak leginkább autóbiztosításokat kell majd kifizetniük, ám a házbiztosítások többnyire nem jelentenek fedezetet a cunami ellen, sőt az áradások okozta kárból is kimarad a tenger okozta kártétel.

Thaiföldön, ahol a kárt 510 millió dollárra becsülik, csak a nagy szállodáknak van teljes körű biztosítása, a kisebbek esetleg az üzlet tönkremenetele ellen biztosították magukat, a háztulajdonosok és a boltosok többnyire nem biztosították magukat földrengés ellen.

Indonéziában a lakosság 12 százalékának van életbiztosítása, de a katasztrófa-sújtotta területen ez az arány sokkal alacsonyabb; a szeparatista mozgalmak távol tartották a biztosítókat a területtől – így őket is alig-alig érinti a cunami.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik