Annak ellenére is izgalmas évet zárt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., hogy az idei esztendőben már tényleg csak az egykori állami szektor maradékát lehetett felkínálni eladásra. Amire a kabinetváltást követőn égető szüksége is volt az egyre inkább bevételekre “éhes” Pénzügyminisztériumnak. Persze, a szaktárca aligha panaszkodhat, hiszen történetének egyik legsikeresebb évét zárta a privatizációs szervezet.
|
Az év végi hajrá ellenére annyi már december elejére bizonyossá vált, hogy a Mol és az Antenna Hungária állami pakettjének eladása a jövő évre csúszik. A szaktárcát vezető Draskovics Tibor lendületes nyilatkozataiból az is kitűnt, hogy az előttünk álló évre több nagy privatizációs tranzakciót terveznek. Többek között a Mol, az Antenna Hungária és a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) még állami tulajdonban lévő részvényeinek eladása képezi a 2005-ös privatizációs penzumot.
A ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Rt. eladására is jövőre kerül sor, azért, hogy a szükséges fejlesztéseket megtehesse a társaság. A napokban azután az is világossá vált, hogy az uniós előírások miatt mégsem a Malévval együtt privatizálják a két társaságot, annak ellenére sem, hogy pénzügyi szempontból a két cég együtt jelentene igazán vonzó befektetést.
A Magyar Villamos Művek Rt. esetében ugyanakkor nem az EU szólt közbe. Ehelyett a cég elégtelen szervezeti fejlődése képezte a privatizáció gátját.
|
A privatizációs szempontból kivételesen sikeres esztendő ellenére sem volt minden fenékig tejfel az ÁPV Rt. háza táján. Mert itt vannak mindjárt az agrártársaságok, mind a négyen, köztük a világ legnagyobb tokaji óborkészletével rendelkező Tokaj Kereskedőház Rt., melyek a másodszorra kiírt pályázaton sem találtak vevőre.
De lássuk sorjában. A Komáromi Mezőgazdasági Rt. esetében egyetlen ajánlat érkezett, amelyet a vagyonértékkel összevetve nem fogadott el az állam. Az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt. részvényeinek megvásárlására egy érvénytelen és egy alacsony összegű ajánlat érkezett. A Bácsalmási Agráripari Rt.-re kiírt pályázat pedig érdeklődő hiányában lett eredménytelen.
Hasonló volt a helyzet a Tokaj Kereskedőház esetében, ahol a beadott két ajánlat közül az egyik érvénytelen volt, míg a másik, az “árva” érvényes ajánlat elfogadása jelentős vagyonvesztést eredményezett volna az állami tulajdonos számára. Jobbat nem tudott kitalálni a négy agrártársaság ügyében az ÁPV Rt., mint hogy a két sikertelen nyilvános pályázat után tárgyalásos eljárás keretein belül próbál dűlőre jutni az esetleg felbukkanó befektetőkkel.
|
A hazai gyógyszeripar utolsó “kuruca”, a nagy múltú Richter Gedeon Rt. minden hazai és tengerentúli lobbierejét bevetette, amikor a nyár elején kiderült, hogy a kormányzat ismét megpróbálkozik a cég 25 százalékos állami pakettjének eladásával. A botrányszagúnak induló kötélhúzás végén a hazai gyakorlatban egyedülálló konstrukció sziluettje bontakozott ki. A részvényre váltható kötvények kibocsátásával ugyanis az állam is bevételhez jutott, de a függetlenségére kényes Richter is kapott 5 év haladékot, ami talán az értékpapír piacon szokatlanul hosszú, de a gyógyszerpiaci fejlesztések átfutási idejét figyelembe véve, már korántsem tekinthető túlzónak.
Nos, annyi bizonyos, hogy a befektetők által az idén ősszel megvásárolt ötéves futamidejű kötvényeket leghamarabb 2009. szeptemberében lehet részvényre cserélni. Addig a tulajdonosi jogokat továbbra is az állam gyakorolja, melynek 5 év múlva még lesz választási lehetősége, hogy részvényt, vagy készpénzt adjon a kötvényekért.
A piacot egyébként alig torpantotta meg az átválthatósági korlátozás. A befektetők az előre meghatározott 50-55 százalékos prémiumsáv felső határához közel, 54 százalékon árazták be az értékpapírt. Az így kialakult 3 százalékos átlaghozam, bár nem kimagasló, de illeszkedik a nemzetközi tendenciákhoz.
|
Legalább fél évtizedet késett az ÁPV Rt. az elmúlt esztendőkben szinte teljesen lerobbant Mafilm vagyonértékelésére kiírt tenderrel. A pályázatra ugyanis olyan körülmények között került sor, amikor talán úgy írhatjuk le a helyzetet, hogy a filmes bérmunka már a szomszédos országokba költözött, a filmes infrastruktúrát óhajtó honi tőke pedig alternatív stúdióépítésbe kezdett.
Az 1920-as évek végén állami tulajdonba került filmgyártó vállalat persze annak ellenére is meghatározó szereplője a honi filmiparnak, hogy az elmúlt évtizedben elveszítette értékes ingatlanjainak nagyobb részét és több ezer szakemberét. A szakma ugyanis ragaszkodik hozzá, így filmgyár ma is egyfajta centrumként működik. A Mafilmről ugyanakkor azt is tudni kell, hogy már régen nem az a klasszikus filmgyár, amely önálló fővállalkozásban készít filmprodukciókat, miként forgalmazási kérdésekkel sem foglalkozik, ellenben indirekt módon, többségi tulajdonú kft.-i révén végez filmszakmai szolgáltatásokat.
A filmszakma szerint a most felértékelésre kiszemelt társaságnak közel hatmilliárd forintnyi fejlesztésre volna szüksége. Ami persze nem újdonság, évek óta szó van erről, s éppen ehhez a hatmilliárdhoz köthető a vagyonkezelő dilemmája. A felértékelés eredményétől függetlenül egyértelműnek látszik, hogy két lehetőség közül választhat az ÁPV Rt.: vagy jelképes összegért gyorsan túlad a filmgyáron, vagy pedig néhány évig állami tulajdonban tartja, s a régiós versenyképességhez elengedhetetlen fejlesztésekbe invesztál.
|
Az év végi hajrára esett a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja. Ennek némi politikai színezetet kölcsönzött, hogy a miniszterelnök egykori üzlettársa, Erdős Ákos cégcsoportja, a főként nyomdaipari vállalkozásokat tömörítő Láng Kiadó és Holding Rt. vehette meg 3,21 milliárd forintért a tankönyvkiadó egy részvény híján 70 százalékát. A maradékon az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. mint 25 százalék plusz egy részvényes blokkoló kisebbségi tulajdonos és a dolgozók osztoznak.
A politikai botrányt az sem enyhítette, hogy a Láng Holding 13 pályázó közül lett a befutó. Miként az sem, hogy a kétfordulós, nyílt pályázat aspiránsai közül a későbbi nyertes a második legmagasabb árajánlatot adta, és a szakmai szempontok alapján magasan verte a mezőnyt. A második körbe behívott 5 cég közül ugyanis 2 visszalépett, további 2 pedig nem tett eleget a hiánypótlásnak. Mindeme szépséghibák sem akadályozták meg azonban az ügyletet, legfeljebb az ÁPV Rt. és a kormány tekintélyét rombolták.
