Digital Fine Art és webizmus

Nehéz erről a területről átfogó képet mutatni, de az biztos, hogy bizonyos művészeti ágak sikerrel alkalmazzák az új technikai vívmányokat. Ilyen például a képzőművészet, ezen belül a grafika. A számítástechnikai eszközöket is alkalmazó művészeket sokféleképpen nevezik, például webistáknak, a DFA (Digital Fine Art) követőinek vagy elektronikus művészeknek. Kovács-egri Tibor grafikusművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, legszívesebben a Webism kifejezést használja. Nem is véletlenül, hiszen ő is ennek az irányzatnak a követője és tagja.

Kezdetben vala a CorelDraw

A káosz rendezése A webizmus „kitalálói” a hawaii Rodney Chang – művesznevén Pygoya – és a német Ingrid Kamerbeek. A webizmus véletlenül sem jelenti azt, hogy a művészek témája valamilyen formában összefüggene magával az interneten lévő tartalommal. Az irányzat lényege, hogy a benne résztvevő alkotók az internet segítségével állandó kapcsolatban állnak egymással, ily módon egy sajátos huszonegyedik századi közösséget alkotnak. A tagok létszáma most 60 fő körül mozog, de van egy 20 tagú „mag”, akik mindennapos kapcsolatban állnak egymással. Ebbe a magba tartozik az az öt grafikus is, akik tavaly megalapították a webista csoportot. A közösség kezdetektől fogva internacionális, mivel az alapító tagok is öt különböző nemzet szülötte: német, osztrák, francia, hawaii és magyar.

Hiába a szakmai elismertség, Magyarországon a képzőművészetből nem lehet megélni. Nehéz rá közönséget találni, és a képek eladása sem egyszerű. Így aztán a művészet csak hobbi lehet. Kovács-egri Tibor munkáját is online bonyolítja: különböző grafikai cégeknek dolgozik, ugyanazt a technikai háttért alkalmazva, amit képeihez használ, csak itt nem a művészi kreativitásért, hanem a technikai tudásért fizetnek.

Kovács-egri Tibor tíz éve fordult művészetében a számítógép felé, akkor még csak a CorelDraw 2-essel dolgozott. Azóta kibővült az arzenál, mivel egy munka elkészítéséhez akár öt különböző programot is használ. Gyakran szkennel be különböző tárgyakat, zsebkendőt, pólót, amelyek aztán néha felismerhetetlenségig torzulnak, vagy pedig a művek építőkockáivá válnak. Legutóbbi képei az utóbbi esetet példázzák, hiszen kezek, karok halmozódnak a „vásznon”, s alkotnak bizarr formációkat.

Ami a jövőbeli terveket illeti, most körvonalazódik egy nagyszabású projekt. Peter Greenaway “Gold” című könyvének történeteiből Horkay István grafikusművésszel közösen készítenek egy speciális animációs és “digitál collages” DVD-t. A könyv egy újszerű megvilágításba helyezi a Holokausztot, több rövid, személyes történetből épül fel. Minden fejezethez külön animációs részlet tartozik a DVD-n, s ez kiegészíti a szöveget. Sajátos technikákkal egymásba úsztatott képeket, képeslapokat és rövid filmrészleteket láthatunk, mindezt aláfesti az ötletesen kevert zene.

Kovács-egri Tibor: Tükörkép I.

Jellemző az internetre, hogy sok új kapcsolat születéséhez járul hozzá, a hasonló érdeklődésű emberek mégis gyakran elkerülik egymást. Így van ez a digitális képzőművészekkel is, mivel másik interjúalanyom, Révész Éva és Kovács-egri Tibor sohasem hallottak egymásról. Révész Éva elmondta, hogy ő ilyen alkotói csoportnak nem tagja, de bizonyos művészekkel ő is kapcsolatban áll az interneten; ők azonban csak technikai problémákat szoktak megvitatni. Véleménye szerint másban úgy sem lehet tanácsot adni, hiszen a művészek csak saját fejük után mehetnek az alkotásukban. Ez igaz is, de a webistákhoz hasonló alkotóközösségek lehetőséget adnak közös műhelymunkák, projektek és turnék létrejöttéhez, és érdekes tapasztalatokkal szolgálhatnak.

Minek nevezzelek?…

Rendszert teremteni a káoszban Az internet amellett, hogy lehetővé teszi hasonló alkotói közösségek létrejöttét, bizonyos csapdákat is rejteget. A www legfőbb hátulütője (és egyben legnagyobb előnye) a teljes szabályozatlanság. Ez pedig igaz a kiber-nyilvánosságra is, hiszen bárki nyilvánossághoz juthat, anélkül, hogy át kellett volna mennie valamilyen minőségi szűrőn. Az alkotók óriási száma megnehezíti mind az alkotók, mind a befogadók dolgát, tehát szükség van valamilyen intézményre, amelyik kiválogatja az érdemesebb alkotókat, hitelt adva ezzel ennek a művészeti ágnak. Ezt a feladatot a digitális művészettel foglalkozó folyóiratok látják el: díjaznak, tehetséges új művészeket szemelnek ki, megpróbálnak rendszert teremteni ebben a hatalmas káoszban. Ilyen folyóirat például a Bit Weaver’s Loom, a Communication Arts, a HyperZine, vagy a Live magazin. Hasonló szerepet töltenek be az online galériák, például a Digital Artworks, vagy Cyberculture Art Museum.

A digitális technikát alkalmazó kreatív képzőművészetnek sok nevet adtak. Révész Éva leginkább a Digital Fine Art követőjének tartja magát. A DFA-nak alapvetően két ága létezik. A reprodukciós ág, a már meglévő művek digitalizálásával foglalkozik, azzal a nemes céllal, hogy a magas művészetet könnyebben elérhetővé tegye a közönség számára. A DFA másik oldala nagyobb teret ad a képzeletnek. Eszközként ugyanúgy a digitális technikát használja, de a cél új, eredeti műalkotások készítése. A DFA a kilencvenes évek elején született Kaliforniában, azóta egyetemi szinten is oktatják, tehát széles körben elismert irányzat. Révész Éva elmondta – és ezt a Kovács-egri Tiborral készített interjú is alátámasztja – hogy a magyar művészek szerencsére ott vannak az élvonalban, és minden versenyen legalább egy magyar alkotó az élen szerepel.

Révész Éva is hagyományos technikákkal kezdte művészetét, majd mikor lehetősége nyílt rá, digitalizálta képeit. A digitális anyagot grafikai programokkal dolgozta át, az eredmény pedig olyan meggyőző lett, hogy azóta is így alkot. Ma már olyan eszközök állnak a művészek rendelkezésére, amelyek életszerűen szimulálják a festés fizikáját. A nyomásérzékeny tabletek adta egyszerű rajzbevitelt kombinálni lehet a professzionális programok kínálta lehetőségekkel. Így beállítható a képzeletbeli vászon feszessége, egyenetlensége, de akár a festék állaga és viszkozitása is. A jövőben várhatóan továbbfejlődik a technika, és újabb lehetőségeket kínál a művészeknek, de Révész Éva szerint a szoftverfejlesztők már rég átlépték azt a határt, amelyről a kezdetekben még csak álmodni mertek.

Révész Éva: Színes erdő

Révész Éva legjelentősebb díja az ENSZ “Women of Peace” digitális pályázatának II. helyezése, de számos fesztiválon is részt vett, mint például a 2002-ben megrendezett Győri Médiawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Fesztivál. Kiállított több hazai galériában is, képei láthatók voltak a balatonfüredi Art East Galériában és a Csopak Galériában. Nemrég felkérést kapott egy a lenticular technikával dolgozó cég kreatív csoportjába. Itt olyan 3d-s képek készülnek, amelyeken mozgatásra új képsíkok jelennek meg, így ha csak egy témája van a képnek akkor 3d-s hatás érhető el.

A digitális képzőművészet ugyan már kinőtt a gyerekcipőből, mivel azonban csak 10 éve létezik, el lehet képzelni, hogy még milyen fejlődés előtt áll. Ez persze főként a művészet technikai oldalára igaz, az ihlet minden korban ugyanaz. A jövő kérdése csupán az, hogy ez az új művészeti ág forradalmasítja-e az egész képzőművészetet, vagy csak új színfolttal gazdagítja azt.