A gépjármű-hitelezés körében már évek óta ismert devizakölcsönök gyors ütemben terjednek a lakáshitelezésben és a szabad felhasználású hitelek körében is – áll a PSZÁF legfrissebb tanulmányában. Amikor devizakölcsönről beszélünk, olyan hitelt értünk alatta, amelynek összegét nem forintban, hanem valamely más pénznemben határozzák meg. Devizában tartozunk tehát, függetlenül attól, hogy azt forintban vagy devizában folyósítja-e a bank.
Kedvezőbb, de kockázatosabb?
|
A devizahitelek első látásra kedvezőbbnek tűnnek. Van azonban néhány olyan vonásuk, amely további költségekkel és kockázatokkal jár az ügyfeleknek.
Mivel az embereknek a hitelre általában forintban van szükségük, a kölcsönnyújtó a folyósított devizahitel összegét előzetesen átszámítja forintra. Ilyenkor deviza-vételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná ügyfelétől azt a devizaösszeget, aminek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor az ügyfél a törlesztő részletet forintban fizeti, a bank azt deviza-eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna ügyfelének a törlesztéshez szükséges devizaösszeget.
A vételi és eladási árfolyam közötti különbség (árfolyamrés) mértékét a pénzintézet szabadon állapítja meg. A vételi árfolyam alacsonyabb az eladásinál. A különbség mértéke változó, 0,2-0,4 százaléktól akár 2-3 százalékig is terjedhet. Ez változatlan árfolyam mellett egy tízmilliós hitel esetében legalább néhány tízezer forinttal növeli a hitel költségeit, szélsőséges esetben pedig száz-ezres nagyságú többletköltséget jelent. Mivel az árfolyam rendszerint módosul, a devizahitelekkel kapcsolatos ajánlatokban feltüntetett – a hitelnek a kamat mellett valamennyi változatlan költségét jelző – teljes hiteldíj-mutató (THM) gyakran nem tartalmazza a vételi és eladási árfolyam különbségét, ezért annak mértékére és a felszámítás módjára a hitel igénylésekor fordítsunk külön figyelmet.
A hitelnyújtó intézmények a devizakölcsönöknél a különféle pénznemek közötti átváltás költségeit általában az árfolyamrés, vagyis a vételi és eladási árfolyam különbsége révén fedezik. Egyes intézmények különdíjat, úgynevezett konverziós díjat is felszámíthatnak az átváltásért. A konverziós díj összegét általában az átváltott pénzösszeggel arányosan határozzák meg. Mivel e díj mértéke (százaléka) tudható, összege azonban csak a gyakorta változó árfolyam ismeretében határozható meg, általában ezt a költséget sem a THM-értékbe foglaltan, hanem külön tüntetik fel. Amennyiben tehát a hitelnyújtó váltási jutalékot is felszámít, akkor ez az árfolyamrés mellett további költséget is jelent.
Mi alapján döntsünk?
A hitelek havi törlesztő részlete két részből tevődik össze: tőketörlesztésből (felvett hitelösszeg havi csökkenése) és kamatfizetésből. A devizában nyújtott hiteleknél a forint hitelekkel ellentétben mindkettő (a tőketörlesztés és kamatfizetés nagysága is) változhat, ezáltal a deviza alapú hitelek havi törlesztő részletei a forinthiteleknél gyakrabban és nagyobb mértékben ingadozhatnak. Egyrészt az adott deviza kamatának függvényében gyakrabban változhat a kamatláb, mely egy hosszabb lejáratú hitelnél a törlesztő részlet jelentősebb növekedését is okozhatja. Másrészt az árfolyamgyengülés mértékével azonos arányban növekszik a havi törlesztő részlet forintban kifejezett nagysága.
Ebből következően célszerű, hogy az adós hitelfelvételi döntését ne a jelenlegi kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálja – azaz az így kiszámított törlesztő részletet ne tekintse fixnek és jövedelméből maximálisan hiteltörlesztésre fordíthatónak -, hanem kalkuláljon a jövőbeni törlesztő részlet esetleges jelentős ingadozásával, illetve tartós növekedésének lehetőségével is. A konstrukció jellegéből fakadóan ugyanakkor a forint árfolyamának erősödése, illetve a devizakamatok csökkenése esetén a havi törlesztő részlet mérséklődhet is. Tekintettel a forint árfolyamának az utóbbi években tapasztalható jelentős ingadozására, a deviza alapú hitelek esetében a jövőt illetően bizonytalanságot hordoz a havi törlesztő részlet alakulása.
A devizahitelek kamatai a külföldi kamatok ingadozása miatt is változhatnak. A változó kamatozású devizahitelek esetében a külföldi kamatszint esetleges növekedése (a külföldi hitelek drágulása) előbb-utóbb a belföldi devizahiteleknél is érezteti hatását.
Hitelfelvételi döntés előtt érdemes szem előtt tartani, hogy hosszabb távon a forint kamatlábának várható csökkenése, illetve a devizakamatlábak potenciális növekedése jelentősen mérsékelheti a deviza alapú hitelek jelenlegi előnyét. Jelenleg mind az eurózónában, mind Svájcban rendkívül alacsonyan, történelmi mélyponton van a kamatszint. A múltbeli adatokból kiindulva középtávon devizakamat-emelésre is lehet számítani. A kamatemeléssel párhuzamosan, vagy ettől függetlenül is bekövetkezhet a forint árfolyamának gyengülése.
A devizaalapú hitelek – bankoktól függően – 3, 6, illetve 12 havonta változó kamatozással (kamatperiódussal) igényelhetők. A kamatperióduson belül a kamat változatlan marad, a deviza árfolyamváltozása miatt azonban akár havonta is módosulhat a forintban fizetett törlesztőrészletek nagysága. Több pénzügyi intézmény lehetőséget biztosít ügyfeleinek arra is, hogy a kamatperiódus fordulónapján – általában a futamidő alatt egyszer – átváltsák hitelüket forintra. Ezzel az árfolyamkockázat hatásai kiküszöbölhetők, ne feledjük azonban, hogy ez is költséggel jár.
Magyarország várhatóan az évtized végéig csatlakozik az euróövezet országaihoz és a forint helyett bevezeti az eurót. Ez azt jelenti, hogy az euróhitelek árfolyamkockázata azonnal megszűnik, mert az árfolyamrögzítés időpontjától az euró/forint árfolyam már nem változhat. Az euró bevezetésével az átváltással járó költségek is megszűnnek, mert az euróhiteleket nem kell többé forintra átszámítani. Más devizák, például az USA-dollár vagy a svájci frank esetében a devizahitelek kockázatai továbbra is fennmaradnak.
Két dolgot ma még senki sem tud. Az egyik, hogy milyen lesz az a csatlakozási árfolyam, amelyen a forinthiteleket – mint minden más forintban kifejezett tartozást és követelést is – euróra váltják át. Az árfolyamrögzítés eredményeként akár állandó nagyobb törlesztő részlet is kialakulhat, amennyiben a csatlakozáskori forintárfolyam magasabb a hitelfelvétel időpontjában érvényes árfolyamnál. A másik, nem kevésbé fontos talány, hogyan alakul majd az euróövezet kamatszintje. Mivel ez jelenleg igen alacsony, további csökkenése kevéssé valószínű. Ha pedig növekedni fog, akkor az euróhitelek drágulnak, és a most felvett, változó kamatozású euróhitelek kamata is növekedni fog.
Az árfolyamváltozás kockázata elsősorban a 3-5 éves futamidejű gépjármű devizahiteleket érinti. A hosszabb lejáratú, 10-30 évre felvett lakáshitelek esetében lényeges kérdés az, vajon milyen kamatokkal kell majd 10-15 év múlva számolnunk. Talán még ennél is fontosabb, hogy mi lesz azokkal a hosszú lejáratú forinthitelekkel, amelyeket most veszünk fel fix kamatozás mellett, de a hosszú futamidő miatt a tartozás nagy részét már euróban fogjuk visszafizetni.
Aki rövid futamidőre vesz fel devizahitelt (például autóvásárlásra), az alacsony kamatok mellett vegye figyelembe az árfolyamkockázatot, és alaposan tájékozódjék a hitel fentebb leírt járulékos költségeiről. Aki hosszú távra akar devizahitelt felvenni (például lakásra), az előbbi szempontok mellett a kamatváltozás lehetőségével is számoljon. A jelenleg olcsó devizahitelek kamatterhei ugyanis várhatóan növekedni fognak, ám ennek mértékét senki sem tudja megjósolni. Végül az, aki hosszú távra forintban adósodik el, legyen óvatos a fix kamatozású hitelek felvételénél, mert ezek kamata akkor is magas maradhat, ha majd a forinthitelt átváltják euróra.
