2006-tól jönnek a 3G mobilok

A keddi napilapokban megjelent a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) felhívása a magyarországi UMTS (Universal Mobile Telecommunication System) frekvenciapályázatról, amely megveti a harmadik generációs (3G) mobiltávközlés alapjait. A kiírás egyebek mellett feltételül szabja, hogy az új szolgáltatást a fogyasztók már 2006 januárjától igénybe vehessék Budapest tágan értelmezett belvárosában, 2008. január elsején pedig már a lakosság harminc százalékának el kell érnie.

Mire is jó az UMTS? Kifejlesztése korai fázisában a 3G egységes világszabványnak indult. De azután a különböző érdekek, eltérő fejlesztési koncepciók, szabadalmi jogviták következtében csak egyike lett a különböző rádiós technológiák szabványcsaládjának. De miért is olyan „nagy szám”? Az új szabvány az alkalmazások eddig nem látott széles körét kínálja a felhasználóknak (mint például: videotelefon, e-kereskedelem, video-on-demand, online vásárlások). Elérhetővé teszi a mobil internet és más multimédiás szolgáltatások összehangolását, 2 Mbps-ig terjedő sávszélességet ad, sőt a még fejlesztés alatt álló nagysebességű készülékirányú hozzáférés, a HSDPA megvalósulásával a 10 Mbps letöltési adatsebesség is elérhetővé válik. Emellett ez a szabványcsalád a világ első olyan globális, földfelszíni és műholdas összetevőkből álló rendszere lesz, amely a két összetevőnek köszönhetően a Föld bármely pontján elérhetővé teszi majd a felhasználókat. Legalábbis ezt ígérik a szakértők.

Egyszer fenn, egyszer lenn

Az UMTS eddigi története nemigen nevezhető sikersztorinak. Leginkább egy hullámvasút pályájához hasonlatos ívet írt le a harmadik generációs mobiltávközlés gazdasági megítélése az elmúlt években. Pedig úgy indult, mint egy álom. Három évvel ezelőtt még mindenki azt jósolta, hogy a 2003-as berlini távközlési kiállítás a harmadik generációs (3G) mobiltelefonok beköszöntéről szól majd, az érintett cégek egyre vérmesebb reményeket fűztek az új technológia bevezetéséhez. Csakhogy a valóság hamarosan rácáfolt a várakozásokra, és ez számos felsővezető állásába is került.

Meg sem kezdődhetett ugyanis a harmadik generációs hálózat kiépítése Európában, mivel 2000-ben a távközlési piacot éppen az rántotta válságba, hogy a társaságok képtelenül nagy összegeket fizettek ki az UMTS-licencért. Mivel a piaci érdeklődés nem igazolta a harmadik generáció kiépítéséhez fűzött reményeiket, a telekom vállalatok részvényeinek értéke a korábbi érték töredékére estek vissza.

2000-ben például a Vodafone, a Deutsche Telekom, a France Télécom és a Telefonica összesen több mint 100 milliárd dollárt fizetett ki harmadik generációs licencekre, s a többi telefontársaság ez irányú összkiadását is vagy 100 milliárd dollár körüli összegre becsülik. A távközlési cégek túlságosan sokat költöttek egy olyan új technológiára, amelyről még nem tudni, hogy mennyire életképes – állapították meg a piacelemzők a GSM szolgáltatók 2002-es világkonferenciáján.

Japán siker A 3G-re épülő szolgáltatások piacán a japán DoCoMo az egyetlen csakugyan sikeres szereplő: 2003 őszén bejelentette, hogy FOMA-nak (Freedom of Mobile Access) elnevezett szolgáltatására előfizetők száma elérte a hét számjegyű álomhatárt. Ázsia távközlési piacvezetőjének majdnem két évébe telt az egymilliomodik előfizetőhöz eljutni. Ma a hetvenmillió japán előfizető 1,7 százaléka használja ezt az ország 96 százalékát lefedő szolgáltatást. Európában csupán kísérleti jelleggel működik 3G-szolgáltatás: a Nagy-Britanniához tartozó Man szigeten és Észak-Olaszország egy térségében.

Most mi lesz?

Az életképességet firtató kérdésre lényegében ma sincs meggyőző felelet. Igaz, hogy időközben a központ- és készülékgyártók erőltetett fejlesztésekkel kialakították az első kísérleti jellegű berendezéseket, de az európai kontinens 3G-piaca még mindig csak alig egymillió előfizetőt számlál.

Elemzők és piaci résztvevők abban egyetértenek, hogy az UMTS-rendszerek kiépítéséhez és többé-kevésbé biztonságos üzemeltetéséhez már megvannak a szükséges műszaki körülmények. Ahhoz viszont nem kell gazdasági szakértőnek lenni, hogy az ember rájöjjön arra: az állam veszítette a legtöbbet azzal, hogy nem az iparág felszálló ágában értékesítette a frekvenciákat, hanem később, csalódott és kissé bizonytalan piaci környezetben tart kiárusítást. Vélhetően összefügg ezzel, hogy a Magyarországra most kiírt tender győzteseinek még az idén be kell fizetniük az államkasszába a 15 évre szóló licenc első részletét, 5,5 milliárd forintot.

Azt nem lehet prognosztizálni, hogy végül is milyen árat sikerül elérni a tenderen, mert – éppen a különböző frekvenciablokkokhoz járó opciók miatt – erős versenyre és komoly licitre számít a pályázatot kiíró Nemzeti Hírközlési Hatóság. A magyarországi licencek értékesítésében a Deloitte nemzetközi tanácsadó cég által vezetett konzorcium segíti a hatóság munkáját.

Hazai részletek A pályázat eredményeként egyenként kétszer 15 MHz sávszélességű (duplex) FDD és 5 MHz sávszélességű TDD frekvenciablokk nyerhető el. A pályázat során az NHH a társadalmi haszon maximalizálására törekszik akkor, amikor a négy blokkot egyenként 15 évre írja ki az egyenlő esélyekkel induló szolgáltatók számára. A tendercsomagokat szeptember 1-jétől 750 ezer forintért vásárolhatják meg a hazai mobiltársaságok s azok a cégek, amelyek érdeklődnek a magyar mobilpiac fejlesztési lehetőségei iránt.

Kedvező feltételek

A pályázat kiírói különös figyelmet fordítottak azokra a távközlési cégekre melyek (még) nem jelentek meg a mobilpiacon, de vélhetően már kacérkodnak ezzel a gondolattal. Az ilyen – tehát a mobilpiacon jelenleg nem szereplő – vállalatok többek között GSM szolgáltatóként is felléphetnek a 900-as és 1800-as frekvencián, részletfizetési kedvezményt kapnak, és nem írnak elő számukra lefedettségi követelményt.

A három magyarországi mobiltársaság számára viszont különböző opciós lehetőségeket hirdetnek meg a három – számukra fenntartott – UMTS frekvencián. A FigyelőNet kérdésére az egyik telekommunikációs cég szakembere könnyen teljesíthetőnek értékelte a pályázati kiírást. Szerinte mindegyik hazai mobilszolgáltató képes lesz elindulni a tenderen, sőt könnyen előfordulhat, hogy egy negyedik vagy ötödik szereplő is megméretteti magát (az eddigi piaci pletykák az Orange nevét kapták szárnyra).

A 2006-ban megjelölt határidő ugyanis bőséges időt enged a felkészülésre (technikailag ennél sokkal hamarabb el lehetne indítani bizonyos szolgáltatásokat). A 30 százalékos lefedettségi kritérium is könnyen teljesíthető, megkíméli a szolgáltatókat a fölösleges hálózatépítéstől.

Körkérdésünkre a Vodafone már megerősítette indulási szándékát. “Az eddig rendelkezésre álló információk alapján a Vodafone Magyarország

Rt. indulni kíván a UMTS pályázaton – mondta Marchhart Pál távközlés-politikai igazgató -, de a társaság kiírással kapcsolatos álláspontját és véleményét a tender anyagának megismerése, annak feldolgozása és elemzése után alakítja majd ki.”

Elszánta magát a Pannon GSM is, melynek kommunikációs igazgatója, Somlyai Dóra arról tájékoztatta a FigyelőNetet, hogy készen állnak a megmérettetésre. Csakúgy, mint a T-Mobile, mely közleményben üdvözli, hogy „a Nemzeti Hírközlési Hatóság megfelelő előkészítést követően közzétette a pályázati kiírását az UMTS sávok frekvenciahasználati jogosultságára, amelyet a cég az elkövetkező napokban természetesen tanulmányozni fog.”