Az információs világtalálkozó, a World Summit On Infomation Society (WSIS) első konferenciáján a résztvevő országok küldötteinek sikerült megállapodniuk az Alapelvek Nyilatkozatában (Declaration of Principles) és a konkrétabb elgondolásokat tartalmazó Cselekvési Tervben (Action Plan). A konferencia igazi haszna azonban az volt, hogy sikerült világossá tenni, melyek azok a kérdések, amelyekben a WSIS II-nek majd konszenzust kell találnia.
Ezek közül a legfontosabbak: a digital gap, a fejlett és fejlődő országok között létrejött információs szakadék felszámolására irányuló kísérletek finanszírozása, az internet ellenőrzésének hatékonyabbá tétele, a szerzői jogok védelme, a különböző szoftvertípusok által felvetett problémák (például nyílt forráskódú rendszerek) és a különböző világhálós betegségek kezelése, például a spam elleni harc.
A finanszírozási kérdésekben kialakult álláspontokban nem történt változás az elmúlt évben. A fejlődő országok “digitális szolidaritási alap” létrehozását javasolják, a gazdag államok azonban inkább a már működő segélyezési formák hatékonyabbá tételét szorgalmazzák, és elzárkóznak egy újabb alap létrehozásától.
Váratlan nehézségek
A júniusi tunéziai előkészületi konferencián hamar felborzolódtak a kedélyek. A civil szervezetek már a WSIS I-en is komoly szerepet játszottak, most azonban teljesen más fénybe került részvételük; egész pontosan kérdésessé vált, a tunéziai kormány képviselői ugyanis megpróbálták megakadályozni Souhayr Belhassen emberi jogi aktivista felszólalását, aki korábban élesen bírálta a kormány szólásszabadság korlátozására irányuló intézkedéseit.
Az EU tagállamai viszont kiálltak a civil szféra részvétele mellett, és ezzel elérték, hogy a képviselők beleegyezzenek Belhassen felszólalásába. A vita így megoldódott, de az eset jelzi, hogy nem lesz könnyű megállapodni olyan kérdésekben, amelyek a szólásszabadságot is érintik – márpedig az internet felügyelete ilyen –, ha a tárgyaló feleknek merőben eltérő az elképzelésük a témával kapcsolatban. 
Új frontok
Az internet felügyelete az utóbbi időben létfontosságú kérdéssé vált. Az illegális fájlcserélő rendszerek, a fiatalkorúakat is foglalkoztató pornóipar, a mindent elárasztó spam és az egyre katasztrofálisabb méreteket öltő vírusjárványok mind olyan problémák, melyek egyértelműen a globalizáció következményei, megoldásukra pedig csak globálisan lehet választ adni.
Most a címkiosztást, a felsőbb szintű domainek elosztását és az internet felügyeletének feladatát a kaliforniai székhelyű ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) végzi. Az első konferencián még világosak voltak az álláspontok, a fejlett országok kiálltak az ICANN mellett. Az egyébként szigorúan véve nem állami szervezet, irányítását soknemzetiségű vezetőség látja el. A szegényebb országok mégis úgy látják, hogy nincs elég beleszólásuk a szervezet működésébe. Ebben van némi igazság, a Stanford Egyetem például közel kétszer annyi globális internetcímmel rendelkezik, mint Kína.
Az elmúlt év során az ICANN pozíciói gyengültek, mivel az EU több állama kihátrált mögüle, és az Amerikai Egyesült Államokban is egyre inkább megoszlanak a vélemények a szervezet szerepéről. A Nagy-Britannia vezette ellenállás lényege az, hogy nem akartak csatlakozni a Country-Code Names Supporting Organization (ccNSO) szervezetéhez, amely az ICANN nemzetközi irányítását hivatott megoldani. Ennek egyik oka az, hogy az ICANN továbbra sem engedi ki ellenőrzése alól a világháló egyik alapvető adminisztratív szervezetét, az Internet Assigned Numbers Authorityt (IANA). Az InternetNZ International Affairs Committee elnöke, Peter Dengate Thrush nem érti az ellenállás logikáját, hiszen változtatni csak belülről lehet, és az EU tagállamai éppen ennek a lehetőségét zárják ki akciójukkal.
Az Egyesült Államokban több álláspont alakult ki az internet szabályozásával kapcsolatban. Vannak, akik továbbra is az ICANN-t támogatnák, sokan azonban bírálják az üzletközpontú szemlélete miatt. Jogos lehet a fejlődő államok igénye, hogy domainjeiket és internetes jogi problémáikat ne az Egyesült Államok kezelje, hanem ők maguk. Ugyanakkor valahogyan meg kell oldani a nemzetközi szabályozást is, mivel egységes elvek nélkül az egész erőfeszítés nem sokat ér.
Spam, konferencia 
Lehetséges azonban, hogy a megoldás nem hosszú tárgyalások eredményeképpen születik meg, hanem menet közben, mialatt az államok konkrét problémákat oldanak meg. Egyre sürgetőbb a spam elleni harc koordinációja, hiszen ha csak egy ország is marad a földkerekségen, amely nem lép fel erélyesen a levélszemét ellen, akkor a többi állam munkája hiábavaló.
Éppen ezért szorgalmazza az együttműködést az ACA (Australian Communications Authority) elnöke, Bob Horton, a genfi WSIS spam-konferencia elnöke. Horton vízválasztónak nevezte a találkozót, és elmondta: szükség van egy memorandumra (Memorandum of Understanding) amely a spam két éven belüli megszüntetését tűzné ki célul.
Emellett széles körű együttműködést szorgalmazott, s ez magában foglalná az ITU-t (az ENSZ telekommunikációs szervezetét), az OECD-t, a Nemzetközi Fogyasztóvédelmi Hálózatot (ICPEN) és az Internet Society-t. Mindebből kiderül tehát, hogy a WSIS I korántsem zárult eredménytelenül, és bőven jut most már konkrét megoldandó feladat 2005-re, a WSIS II-re.
