Belföld

Fürdőmester

Vízvezeték-szerelő iparosként építette fel a kehidakustányi gyógy-és élményfürdőt Horváth Tihamér. A 2,5 milliárd forintos létesítmény Hévíz árnyékában várja a vizes élményekre fogékony látogatókat.

Felkavarta a langyos vizet Zala megyében Horváth Tihamér. A vállalkozó az állami támogatással épült kehidakustányi gyógy- és élményfürdőjével versenyhelyzetet teremtett a térség elkényelmesedett gyógyfürdőpiacán. A Széchenyi Tervből termálfürdők fejlesztésére kiírt pályázaton 640 millió forintot nyert, előtte azonban 150 millió forintos állami céltámogatáshoz is hozzájutott. Horváth ehhez 695 millió forint hitelt szerzett, amit 1 milliárd forintnyi saját tőkével egészített ki. A 2,5 milliárd forintos beruházásból Hévíz árnyékában épült gyógy- és élményfürdője tavaly 700 millió forintos árbevételt produkált és 410 ezer látogatót vonzott.


Fürdőmester 1


Kénes vízben lazít

A vállalkozás beindítása nem ment flottul. A hévízi ellenlobbi például komoly harcot folytatott, hogy a vállalkozó ne kapja meg a Széchenyi támogatást. A csalódott üzletember az első elutasítást követően felülvizsgálatot kért. Ennek során kiderült, Kehidakustány nem Hévíz forrásai kárára nyer gyógyvizet, hanem másik vízbázisról táplálkozik – így azután Horváth mégis megkapta a pénzt. A vállalkozó ezeket az információkat a langymeleg kénes gyógyvízzel töltött egyik szabadéri medencében osztja meg lapunkkal, ahová havonta háromszor, ha lehet csillagos estéken vonul vissza relaxálni. És persze regenerálódni. Mert – mint mondja – a kehidai építkezés nemcsak anyagilag, idegileg is kimerítette. „Hosszabb távra kellene konzerválnia magát, mert nem kíméli szervezetét” – mondja róla Farkas Imre, a Zalahús Rt. tulajdonosa, aki szerint barátja alárendeli az egészségét a céljainak.

A vállalkozó már az első találkozásunkkor meglepően őszinte. Egy viszonylagos szegénységben megélt gyermekkort idéz fel. Beszél a vasutas papáról, akinek szakmáját semmiképpen sem akarta megörökölni. A szegénységtől való félelmében kétkezi munkát keresett és az iskolai szünidőben kőművesek mellett kevert maltert. Érettségi után mégis építész akart lenni, a felvételije azonban nem sikerült. Mikor a beszélgetésről hazament, elsírta bánatát szüleinek, majd az éppen a házban dolgozó vízvezeték-szerelőtől megkérdezte, nincs-e szüksége inasra. Szerencséjére volt.

Vízvezetékszerész


Az inasévek alatt Horváth Keszthelyen elvégezte az ilyen irányú szakmunkásképző iskolát, majd a Műegyetem műszaki oktatói képesítésének megszerzése után ugyanott tanítani kezdett. Közben megnősült, családot alapított. Ekkor már nem elégítette ki tanári fizetése, 1980-ban mestervizsgát tett, kiváltotta az iparengedélyt, majd a pedagógusfizetésből vásárolt szerszámokkal fürdőszobák építésébe, központifűtés-szerelésbe kezdett. Két évvel később a tapolcai szigetelőanyag gyár csővezeték-hálózatának kiépítésén kapott munkát. Itt találkozott először a nagyvállalati mechanizmusokkal, illetve a nem fizetés problémájával.


Ekkor épült a családi háza is. Ennek a háznak az aljában működött Horváth vállalkozása, amely 10 segédet foglalkoztatott. A munka kisipari eszközökkel folyt, ráadásul a vállalkozói tapasztalatlanságból adódó melléfogások is hátráltatták. Mindehhez akut anyaghiány társult. Hol cső, hol hegesztőgáz nem volt, ami ellen külföldről behozott eszközökkel vette fel a harcot a vállalkozás. „A cégbe 1985-ben Sebestyén testvérem is betársult, földmunkavégző kisiparosként” – mondja Horváth Tihamér, aki öccsével ezután házalapok építésére is vállalkozott, majd utcák csatornázását pályázták meg a versenytársak által kínált árak harmadáért. A nyereségből minden évben továbbfejlesztették eszközparkjukat, illetve munkatársaik számát. Vállalkozásuk nevét HORVÁTH-ÉP Kft.-re változtatták, s az 2002-re 2 milliárd forintos árbevételt produkált 100 százalékos saját teljesítmény mellett, azaz alvállalkozók bevonása nélkül.


Horváth Tihamér

• 53 éves, keszthelyi születésű, gyenesdiási lakos.
• A kehidai létesítmények 50-50 százalékban Horváth Tihamér és testvére, Sebestyén tulajdonában vannak. A komplexum a megnyitás évében, 2002-ben 100 millió, 2003-ban 700 millió forintos árbevételt produkált. Az idei forgalom viszont várhatóan csak 90 százaléka lesz a tavalyinak. A bevételek 50 százalékát a fürdő, 25 százalékát a szállásértékesítés, 25 százalékát a vendéglátás adja. A fürdővendégek száma 2001-ben 139 ezer, 2002-ben 153 ezer, 2003-ban pedig 408 ezer volt.
• Nős, 3 gyermeke van. Hobbija a XVIII. századi katolikus barokk művészet tanulmányozása, a főzés és a vadászat, főleg vaddisznóra.


Csődöt jelentett a falu


A Horváth testvérek 1996-ban Kehidakustány csatornaépítési munkálatait is elnyerték. Kisebb zavart keltett azonban, hogy a termálfürdője miatt népszerű falu bevételei a délszláv háborúban lecsökkentek, majd a falu csődöt jelentett. Ez különösen érzékenyen érintette a testvéreket, akiknek 54 kifizetetlen milliója került veszélybe. „Felszámoltathattuk volna a falut, így minden a mi tulajdonunkba kerül” – mondja Horváth Tihamér, aki sietve hozzáteszi, nem érte volna meg, hiszen a legértékesebb helyi vagyontárgyat is csak 10 millió forintra értékelték a szakemberek. Így történt, hogy a testvérek segítségképpen megvettek egy 3,5 hektáros földdarabot a falutól, az akkor hektáronkénti reális ár (200 ezer forint) helyett 10 millió forintért. Így saját erőhöz juttatták a falut, aminek következtében az önkormányzat le tudott hívni némi állami támogatást.


Később a falunak sikerült hozzájutnia egy befejezetlen beruházásokra szóló céltámogatáshoz, így Horváthék megkapták a csatornázás díját. Nem tudtak viszont szabadulni kukoricaföldjüktől még úgy sem, hogy Horváth Tihamér egy üdülőfalu megvalósításának tervével csatolva kínálta eladásra a területet. Ebben a fejfájásos állapotban fordult segítségért a testvérpárhoz 1999-ben ismét a falu jegyzője. A fürdő bérbevételét és üzemeltetését ajánlotta fel nekik, mert az önkormányzatnak nem volt pénze a megnyitásra. A hivatalnok azzal érvelt, ha a falu nem tudja megnyitni a strandot, a testvérpár ingatlan-beruházásai is leértékelődnek. A testvérek így abban az évben közel 7 millió forintért bérbe vették a létesítményt, ráköltöttek 8 millió forintot, majd megduplázva a forgalmat 8 millió forintos nyereséggel zárták az esztendőt. Mindez ráébresztette őket arra, hogy projekttervüket, az élményfürdőt a hozzá kapcsolódó szállodai szolgáltatásokkal saját maguknak kell megvalósítaniuk. Ehhez kevés volt a Horváth birtok, így 50 évre bérbe vettek az önkormányzattól egy nagyobbacska földdarabot, ahol tervük megvalósításába fogtak.


A családosokat célozzák


A beruházás alapja a 22 éve meglelt termálvíz volt, amely rissz-rossz betonmedencékben csábította a környékbelieket a fürdőzésre. Az első körben ezt újították fel, majd vendéglátó-ipari egységeket, konferenciatermet, fogadóépületet, menedzsment irodát, 32 darab 4 csillagos szállodai szobát építettek mellé. A második ütemben a Széchenyi Terv keretében elnyert támogatásból épültek fel az öltözők, a fedett medencés fürdőrész, a gyógyászati létesítmények, a szabadtéri élményfürdők. „Szállodai szolgáltatásokkal és vendéglátással megtámogatott fürdő a miénk. Célcsoportunk a családosok, akiknek mást nyújtunk, mint Hévíz. Olyan élményeket kínálunk, ahol a család mindhárom generációja megtalálja a felüdülést és a gyógyulást” – mondja Horváth Tihamér.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik