A júniusban megválasztott 732 képviselő kedden találkozik először hivatalosan, ám az ötéves periódusra szóló munkájukat szerdán kezdik csak el. Az új Európai Parlament (EP) az EU 25 tagúra bővítésével immáron 450 millió embert képvisel, és 20 hivatalos nyelvvel dolgozik. Magyarország 24 tagot delegált, 12 képviselőt a Fidesz-MPP, kilencet az MSZP, kettőt az SZDSZ, egyet pedig az MDF jelölhetett a választópolgárok június 13-án leadott szavazatai alapján. Elemzők az új parlament felállásával kiemelik, hogy a korábbiakban megszokotthoz képest az új ötéves ciklusban jóval hevesebb vitákra lehet számítani, mivel az európai integrációt ellenző képviselők jelentősen növelték számukat az EP-ben. Erre a parlament első hete rögtön alkalmat is kínál: a 732 politikusnak ugyanis két kulcsfontosságú kérdésben kell döntést hoznia.
Ki lesz az EP elnöke?
Az EP strasbourgi központjában a korelnök olasz politikus, Giovanni Berlinguer nyitja meg az alakuló ülést. A képviselők a hivatalos ceremóniát követően rögtön kemény fába vágják a fejszéjüket: az EP első feladata ugyanis nem más, minthogy meg kell választani a Parlament új elnökét, aki elfoglalhatja a leköszönő liberális Pat Cox székét. A két legnagyobb koalíció, az Európai Néppárt (ENP) és az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) korábban már kompromisszumot kötött, a többi kisebb képviselőcsoport saját jelöltjei miatt azonban nem egyértelmű, ki lesz az EP új elnöke. A pozíció sorsáról hagyományosan egyébként a nagyobb frakciók háttéralku során szoktak dönteni, az elnök megválasztásához a szavazatok egyszerű többsége szükséges.
Az egyezség most sem maradt el. Az EN-ESZP alku szerint az ötéves periódus első felében a katalán nemzetiségű, spanyol szocialista politikus, Josep Borrell, majd két és fél év múlva a német kereszténydemokrata Hans-Gert Pöttering töltené be az elnöki posztot. A liberálisok és a zöldek jelöltje a lengyel Bronislaw Geremek, míg a harmadik jelölt a francia kommunista Francis Wurtz, aki azonban a második fordulóban várhatóan vissza fog lépni Borrell javára. Elemzők szerint amennyiben a visszalépés valóban az előzetes várakozások alapján történik, úgy Borrell megszerzi a szavazatok többségét. A képviselők szükség esetén négyszer szavaznak az elnök személyéről, amennyiben így sem születik döntés, akkor a két megmaradt jelölt közül az idősebbik politikus töltheti be az EP elnöki pozícióját.
Döntés a bizottsági posztról
Izgalmasabb szavazás várható az Európai Bizottság elnökének személyéről, a kérdésben csütörtökön döntenek a képviselők. A politikusoknak arról kellene megállapodniuk, hogy elfogadják-e az állam és kormányfők tanácsának hivatalos jelöltjét, a konzervatív, José Manuel Durao Barroso személyét. A miniszterelnöki posztjáról a jelölést követően lemondott portugál politikus ugyanis csak a saját frakciója, a néppártiak támogatásában lehet biztos. A poszt betöltéséhez itt is egyszerű többséget kell szerezni, ám a titkos szavazás során elemzők szerint a szocialista és liberális képviselők megosztottak lehetnek Barroso kérdésében, míg a zöldek, a kommunisták és az euroszkeptikus politikusok várhatóan nem támogatják a jelöltet.
Bár a múlt héten – amikor Barrosót az EP öt nagy politikai frakciója külön-külön meghallgatta, – úgy tűnt, hogy a politikus megszerezte a Parlament többségének támogatását. Amennyiben az EP-nek csütörtökön mégsem sikerül döntést hoznia az elnök személyéről, megtörténhet az, amire eddig nem volt precedens az EU történetében: az Európai Bizottságnak egyelőre nem lesz első embere. Elemzők szerint ez a fordulat komoly válságot okozna az unió életében.
A java csak most kezdődik
Európai politológusok azonban arra is figyelmeztetnek, hogy Barroso a szavazatok többségének elnyerése esetén sem dőlhet hátra székében: az Európai Bizottság elnökeként ugyanis igen komoly, és összeütközésektől sem mentes feladatok várnak rá. Dönteni kell majd ugyanis arról, hogy kiket választ maga mellé munkatársaknak az EU kormányába – ez pedig igen kiforrott diplomáciai érzéket igényel. A két legerősebb tagállam, Németország és Franciaország már benyújtotta igényét a pozíciókra, így Barrosónak most bizonyítania kell, hogy ha szükséges, a nagyokkal szemben képes megvédeni a kisebb államok érdekeit is.
