A politikában jobbközépen álló José Manuel Durao Barrosót, Portugália kormányfőjét javasolja az Európai Bizottság következő elnökének – jelentette be vasárnap Bertie Ahern, az EU soros elnöke, aki kedden 18 órára vacsorára várja Brüsszelbe a Huszonötök vezetőit, hogy döntést hozzanak a jelölésről. “Az elmúlt néhány napban intenzív megbeszélést folytattam kollégáimmal, és örömmel erősíthetem meg, hogy Barroso portugál miniszterelnök jelölése a Bizottság elnöki posztjára elsöprő támogatást élvez” – közölte nyilatkozatában az ír kormányfő, aki reményének adott hangot, hogy Barroso kedvező választ ad a felkérésre.
A bejelentés véget vet a hetek óta folyó találgatásoknak, amelyek különösen a tíz nappal ezelőtti EU-csúcs után erősödtek fel, amikor az Európai Uniónak első nekifutásra nem sikerült kiválasztania Romano Prodi utódját. Mint az alábbiakból is látszik, Brüsszelben még a hétvégén is nyíltan találgattak arról, hogy Párizs számára nem lesz elfogadható Barroso személye és más politikusok is kedvező pozícióból indulnak. „Igazából minden a franciáktól függ” – jegyezte meg a hétvégén egy jól tájékozott EU-diplomata annak kapcsán, hogy ki lehet az EU-25-ök közös jelöltje az Európai Bizottság élére, akinek személyét aztán július közepén az Európai Parlamentnek majd jóvá kell hagynia.
|
A brüsszeli EU-intézmények ügyeiről mindig jól tájékozott Financial Times kontinentális kiadása péntek-szombaton már-már kész tényként tárgyalta a portugál kormányfő José Manuel Durao Barroso befutását, ám szakértők azt mondták, hogy emögött akár egyfajta „királycsinálási” szándék is meghúzódhat. (Lásd keretes írásunkat.)
Az Európai Bizottság egyik „veterán” tagja a napokban egy háttérbeszélgetésen emlékeztetett arra, hogy öt évvel ezelőtt Romano Prodi személyét is részben a sajtó „nyomta be” a politikai köztudatba, miként a színen váratlanul feltűnt ír Peter Sutherlandról is idáig igazából csak a sajtó beszélt. (Európai nagy sajtóorgánumok brüsszeli szerkesztőségének tagjai utalnak arra, hogy sorban kapnak sajtóközleményeket Sutherland környezetéből – de nem a döntésben érintett tagországbeli köröktől. Ennek kapcsán egyesek arra is rámutatnak, hogy Romano Prodi jelenlegi kabinetfőnöke korábban Sutherland környezetében dolgozott…). Mindenesetre ténykérdés, hogy a legutóbbi EU-csúcson lefolytatott első jelöltkeresési egyeztetésen Sutherland neve nem szerepelt a „rövid listán”.
Francia igenre várnak
EU-források szerint a hétvégére sem volt még egyértelmű, vajon Jacques Chirac francia elnök továbbra is végletesen ragaszkodik-e feltételeihez: nevezetesen, hogy a következő bizottsági elnöknek olyan tagállamból kell érkeznie, amelyik valamennyi EU integrációs formában (a közös pénztől a schengeni rendszerig) jelen van, és nem mellékesen jól beszél franciául. Ez ugyanis eléggé leszűkíti a lehetséges kört, eleve esélytelenné téve az ír jelölteket, így a sokak titkos favoritjának számító jelenlegi ír kormányfőt is (miként emlékezetes, hogy egy hete részben ugyanezen a szűrőn akadt fenn a brit Chris Patten európai bizottsági tag is).
Ezeknek a szempontoknak amúgy nagyrészt megfelel a portugál miniszterelnök, de francia szempontból érezhető szépségfolt előéletében az iraki szerepvállalás. Brüsszeli mérvadó körökben tudni vélték, Párizsban továbbra sem mondtak le arról, hogy „méltó” szerephez juttassák leendő emberüket, mindenekelőtt lehetőleg Michel Barnier-t – ami viszont további kombinációkra is hatással lehetett volna.
Barnier, Solana?
Emlékezetes, hogy a jelenlegi francia külügyminiszter (tavaszig az Európai Bizottság tagja) neve már egy hete, az EU-csúcson is felmerült, akkor mint lehetséges elnökjelöltként. Esetében az egyik gondot az jelenti, hogy ő viszont angolul nem nagyon beszél, miközben akad már francia egy európai szintű intézmény – az Európai Központi Bank – élén. A legújabb hírek szerint a francia elnök környezetében azt latolgatták, hogy Javier Solanát, az EU külpolitikai főmegbízottját vennék rá a bizottsági elnöki tiszt elvállalására, és akkor Barnier lehetett volna az utóda az EU-külügyek élén.
Ugyanakkor Solana környezetében alig titkolják, hogy a spanyol külpolitikai főmegbízott legszívesebben jelenlegi munkáját folytatná. Ebben a megbízatásában mára már elfogadottsága is világszerte optimálisnak mondható, miközben a bizottsági elnöki munkával járó gyakran technikai részletek viszonylag távolabb állnak tőle.
Javier Solana „felfelé buktatását” hírek szerint Madridban sem feltétlenül üdvözölnék. Spanyolország ugyanis ilyen formán elesne attól, hogy „normális” bizottsági tagot is jelöljön, mivel novembertől már minden tagállam csak egy biztossal lehet jelen a testületben, és ez esetben Solana már kimerítené a spanyol keretet.
